Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-44

22 A nemzetgyűlés 44. ülése 1922. évi augusztus M 25-én, pénteken. san bizonyítják azt, hogy milyen kiváltságokat élveztek egyes osztályok az adót illetőleg. Tények és adatok ezek, amelyeknek ismerete nélkül alig lehetne egy áttekintő, helyes, jó adópolitikát csinálni. A magyar nagybirtok sohasem viselte azt a terhet, amelyet jelentőségénél, gazdasági súlyánál, szerepénél fogva ebben az országban viselnie kellett volna. A nemességnek az volt a jelszava, hogy ne adózzunk. Halász képviselő ur azt mondotta, hogy a nemesség a nemzetfentartó elem. Bocsánatot kérek, álljunk meg ennél a kérdésnél egy kicsit és vizsgáljuk meg a kérdést. Mert hiszen, ha valami a múltban a legfontosabb tényező volt, akkor ma nem lehet az a legfontosabb tényező. Végtére is egy világháborút is átéltünk, az ország is meg lett csonkítva, az ország is kisebb lett. Most egy adópolitikánál arra van szükség, hogy mindazokat a gazdasági erőforrásokat, amelyekre az országban megvannak és kitermelhetők és kényszeríthetők a termelés fokozására, az adópolitikánál figyelembe vegyük. Halász képviselő úrral szemben történelmi tények alapján én csak azt akarom megállapítani, hogy az a felfogás, hogy különleges privilégium adassék egyes osztályoknak, nem állhat meg, mert a múltban sem töltötte be azt a nemzetasszimiláló szerepet, amelyet neki tulajdonítanak, hanem mint azt tények, történelmi események bizonyítják, egészen más hatásokat is idézett elő, egészen más körülményeket váltott ki. Azt találjuk, hogy 1526-ban általános vagyonadót szavaztak meg, amelyet a nemesség is tartozott volna fizetni. Kimondották, hogy aki adómentességet mer kieszközölni, aki a fizetés alól furfanggal akar kibújni, eleve hazaárulónak nyilvánittatik, jószágát és fejét veszik és ezen büntetés királyi kegyelem utján sem engedhető el. Mi történt azonban? Ebből az általános vagyonadóból egyetlen egy krajcárt sem fizettek be, mert a nemesek nem akartak fizetni. 1764-ben Kollár Ádám Ferenc a nemesség adómentessége ellen irt és azt követelték Mária Teréziától, hogy könyvét égessék el, a szerzőt száműzzék és az egész elrettentő példaképen törvénybe iktattassék. Pikler Emil '. Zalaegerszeg még nem létezett akkor ! Farkas István : Hogy ezek azután azt jelentik-e, amit itt Halász képviselő ur ki akart fejezni, vagy mást jelentenek, erre én megint csak idézek az adózási és egyéb nemzeti szempontból való magatartásra vonatkozólag és pedig Grünw

aid Bélától néhány szemelvényt. Grünwald Béla nem szocialista volt. Erdélyi Aladár: Szocialista, de nem szociáldemokrata ! Pikler Emil: Mi a különbség? Erdélyi Aladár: Nagy különbség! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Farkas István : Grünwald Béla kétségtelenül egyik kutató elméje volt korának, és kétségtelen, hogy ő egyike volt a nagy magyar gondolkozóknak. Ha foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, akkor vizsgáljuk is azokat s ebből a szempontból nem érdektelen ezeket a véleményeket ismerni. Grünwald Béla »A régi Magyarország« című művének I. kötete 89. oldalán ezeket mondja (olvassa) : »A katholikus főpapság és főnemesség által kíméletlenül folytatott üldözés megfogyasztotta a magyarság számát és kipusztította olyan vidékekről, hol fenmaradása nagy nemzeti érdek volt. Még a XVIII. században is foly e pusztító munka, melynek következménye az volt, hogy ott, ahol hajdan virágzó élet volt, most a magyarság helyére telepedett tótok, rutének, oláhok között csak emlékét találjuk meg. A katholikus főpapok és az általuk vezetett főurak mint földesurak elnyomták, templomaiktól s iskoláiktól fosztották meg s jelentékenyen gyöngítették a protestáns elemet. Az ilyen vidékről egyenkint vagy tömegesen vándoroltak el, vagy egész falvak lakosságát űzik ki a földesurak, s a magyar protestáns lakosság helyére tótokat vagy ruténeket telepitenek. így pusztult ki a magyarság Sáros, Zemplén, Abauj, Bereg, üng, Ugocsa, Pozsony, Nyitra, Gömör egy részéből s a szláv elem szaporodik a protestáns németségnek hasonló okból történő pusztulása álta). is.« A 95. oldalon pedig a következőket mondja (olvassa) : »De a főurak rendje elidegenedik a nemzettől. Teljesen az udvar szolgálatába áll s politikai jogait arra használja fel, hogy a nemzet fejlődését megakadályozza. Nemcsak családi életéből száműzi a magyar nyelvet, de ellenzi használatát a közéletben is. A magyar arisztokrácia ellensége a magyar nyelvnek, mely a nemzet egyéniségének, külön életének nemcsak kifejezése, de feltétele is. A magyar főurak rendjétől, melynek legnagyobb része nem ismerte a nemzet nyelvét s ezáltal tényleg megszűnt a nemzet tagja lenni, nem lehetett várni a magyar nemzeti élet fejlesztését. A magyar mágnást mindenekelőtt az jellemezte, hogy nem volt magyar. A kapocs közte és az ország között nem volt nemzeti, hanem csupán közjogi, A magyar mágnásnak már csak gazdasági ós rendi érdekei vannak Magyarországban, de nem nemzetiek. A magyar mágnások rendje ebben a korszakban megszűnik a nemzeti élet tényezője lenni, De nemcsak a régibb korban, hanem a 40-es évek törvényhozásában és a 40-es évek eseményeiben, amikor az egyenlő közteherviselésről volt szó, azt fogjuk találni, hogy e körül az egyenlő teherviselés körül óriási harc volt. Voltak ugyan mágnások, főurak is... Erdélyi Aladár: Csakhogy elismeri! Farkas István: ... akik belátták és megértették az idők szavát, ámde a többség nem