Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-49

262 A nemzetgyűlés 49. ülése 1922. amikből a vasúti kisajátitás alkalmával kelet­keztek. Ezért tisztelettel kérem, hogy e módo­sítást méltányossági szempontból elfogadni szí­veskedjenek. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor : A 8. §-sal szemben a követ­kező módosítást terjesztem be. (Olvassa) : »A művelési ágakban a törvény életbeléptetése előtt beállott változások hivatalból állapitandók meg, a törvény életbelépte után beállott állandó vál­tozások a gazdasági év végéig jelentendők be«. Ugyanis nem látom be a szükségességét, a célszerűségét és az igazságosságát annak, hogy azokból a változásokból kifolyólag, amelyek az 1909 :V. te. alapján igaz, hogy bejelentendők lettek volna, de amelyek épugy hivatalból meg­állapitandók lettek volna és amelyekre büntetés kiszabva nem volt azért, mert mulasztást köve­tett el az akkori tulajdonos, ki a bejelentésre volt kötelezve, de épugy mulasztást követtek el a hivatalos közegek is hogy — mondom — ezért most a gazdát, illetve a földtulajdonost sújtsuk. Azt hiszem, hogy ha akkor indokoltnak látszott, hogy a hivatalos megállapítást elrendeljük, ma sem szükséges ettől elzárkózni. A módosítás másik része azt célozza, hogy a 30 napi időpont efemer jellegű, mert a leg­jobban gazdálkodó gazda is leginkább a gazda­sági év végén van tisztában azzal, hogy vájjon állandónak tervezett, de az idő folyamán kon­junktúrák miatt is csak ideiglenesnek mutat­kozó változtatásokat fentartson-e vagy azokat ismét megváltoztassa. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Janka Károly! Janka Károly : T. Nemzetgyűlés ! A G-aal Gaston t. képviselő ur által felhozott példához hasonló esetre kívánom felhívni az igen t. pénzügyminister ur figyelmét, amidőn utalok a belvizszabályozó társulatok kötelékébe tartozó területekre és arra a hatásra, amelyet ennek a, büntető szakasznak törvénybeiktatása e terüle­tekre nézve gyakorolni fog. E területekre nézve a művelési ág, a gaz­dálkodás módja igen sok esetben nem a gazda tetszésétől, akaratától, hanem igenis az időjárási viszonyoktól függ. Ezeken a területeken a gazda legszívesebben folytatna szántóművelést, mert ezzel a műveléssel tudja a legnagyobb jövedel­mezőséget a maga számára biztosítani. Az idő­járási viszonyok azonban ebben az akaratában őt a legteljesebb mértékben korlátozzák. Csapa­dékos időjárás mellett jön egy esős periódus, a gazda kénytelen a már szántómüveléssel hasz­nosított földjét otthagyni kaszálónak, amelyről köztudomású dolog, hogy az az első évben teljesen értéktelen gazt terem, a következő évek­ben egy bizonyos meggyökeresedés után is leg­feljebb nagyon csekély tápértékü takarmányt, úgynevezett savanyu szénát ad. Épen ezért a évi szeptember hó 13-án, szerdán. gazda mindig igyekszik ezeket a területeket — mihelyt csak módjában van, mihelyt csak az időjárási viszonyok megengedik — újra csak szántóművelés alá vonni, hogy a nagyobb hoza­mot abból biztosítsa. Ismerve a mi népünk természetét, tudva azt, hogy a mi népünk a törvények és a törvényes rendeletek körül meg­lehetősen járatlan, a határidő betartása iránt teljesen érzéketlen, (ügy van! jobbfelöl.) vájjon mi lesz a törvény büntető szakaszának a követ­kezése ? Nem az, hogy talán majd a gazda jobban fog ügyelni a határidő betartására, hanem — ami közelebb fekszik az ő mentalitásához, ter­mészetéhez, gondolkozásmódjához — inkább ott fogja hagyni abban a csekélyebb jövedel­mezésü állapotban ezeket a földeket, mintsem hogy magát vegzaturának, zaklatásnak tegye ki. En a közérdeket kívánom szolgálni akkor, amidőn ehhez a szakaszhoz egy pótlást kívánok benyúj­tani. Jól tudom én, hogy a törvény alkotásánál speciális viszonyokat figyelembe venni és ezek érdekében kivételes rendelkezéseket statuálni nagyon nehéz, de itt ebben az esetben olyan, a gazda akaratától teljesen független és bizonyos tekintetben váratlanul bekövetkező és hullámzó változásokról van szó, amelyek egyenesen a na­gyobb termelés, nagyobb hozadék beálltát koc­káztatják. Ennélfogva tekintettel arra, hogy különben is nagyon csekély állami érdekről van itt szó, hiszen ezek a területek akár mint szántóföldek, akár mint kaszálók használtatnak is, nagy egy­másmellettiségben vannak az osztályozás szem­pontjából, mert ezek a területek épen a csapa­dékos időszakban szinte használhatatlanságuk következtében magasabb osztályozásba nem is soroztatnak, — a szakasz törvénybe iktatása határozottan a nagyobb termelés rovására esnék. Errevaló tekintettel terjesztem be a követ­kező pótlást (olvassa) : »A belvizszabályozó társulatok kötelékébe tartozó területeken a mű­velési ágban történő változások bejelentési köte­lezettségét a pénzügyminister a földmivelésügyi ministerrel egyetértőleg rendeletileg szabályozza.« Nem kívánom a törvénynek lényegét érin­teni, nem akarok kibúvókra lehetőségeket és alkalmat szolgáltatni egy javaslat váratlan be­dobásával, csak egyet kívánok : a közérdeket szolgálni, a büntető rendelkezésnek oly esetre történő kizárásával, amely határozottan a ter­melés rovására menne. En nem mondok egye­bet, csak annyit, hogy ma, az ínséges burgonya­termés idején épen ezeken a területeken van körülbelül a legkiadósabb burgonyatermés csonka Magyarországon. Miért akarjuk vegzatórius zak­latásokkal lehetetlenné tenni azt, hogy a gazda hasznosítsa azt a területét, amint azt neki az idő viszonyai a legjobban megengedik? (ügy van! balfelölj Elvégre is a törvénynek bizonyos tekintetben az élethez kell simulnia, igazodnia, s ezért az oly állandósággal biró jelenségeket, mint amilyen például ezeken.a területeken a

Next

/
Thumbnails
Contents