Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-48

. v À nemzetgyűlés 48. ülése 1.922. földadókat a bérlő maga viselje. (Igaz! Ugy van!) Meg vagy ok, győződ ve, bogy Magyarországon nincsen tiz olyan bérleti szerződés, amelyben ez a klauzula ne volna benne. (Igaz! Ugy van!) Ha tehát a minister hozzányúlt ebben a szakaszban a magánjogilag megállapitott jogviszonyhoz, akkor, mélyen t. képviselő ur, nem a birtokos kedvéért nyúlt hozzá, mert a birtokost az eredeti szerződés feltétlenül megvédelmezi a földadó alól, hanem a bérlő kedvéért, és ha a képviselő ur a szakaszt elolvasta, láthatta, hogy az van benne, hogy olyan esetben, amikor a bérlőre háritja a magánjogi szerződés az adót, joga van a bérlőnek, ha magára nézve ezután a kötelezettségeket túlsóknak tartja, azt mondani a földbirtokosnak : vagy megfelezed az adót, illetve bizonyos arányban osztozol velem, vagy pedig felmondom a szerződést. Tehát jogot biztosit a bérlőnek, hogy egy olyan ránézve terhes szerződést, amelynek értelmében 10—15 évig sújtaná ez az adó, mert szerződésileg magára vállalta, egyszerűen felbontsa és a tulajdonosnak a földet egy év alatt minden instrukció nélkül visszaadja. Hogy itt nem a bérlőről, hanem a tulajdonosról történt gondoskodás . . . Dénes István : A porosz junkerek beszélnek igy, de itt a magyar parlamentben még ilyen hangon nem beszéltek! (Nyugtalanság és zaj a Ház minden oldalán.) Gaal Gaston: Mélyen tisztelt képviselő ur, nagyon fogok örülni, ha az én felszólalásomnak bármiféle hangja kapcsán rám tudja sütni, hogy amihez hozzá szólok, avval nem foglalkoztam alaposan. Aki nem foglalkozik egy kérdéssel alaposan, hanem csak azért, hogy itt hangulatkeltő szólamokkal léphessen fel, aki ennek az országnak legillusztrisabb testületébe ilyen tónust visz be törvényjavaslatok tárgyalásánál, legyen elkészülve arra, hogy olyan emberek, akik ahhoz a tárgyhoz értenek, megérdemelt módon meg fogják leckéztetni. {Élénk helyeslés és taps jobbról és a középen.) Ebben az illusztris testületben méltóztassék mindenkinek minden kérdést komolyan és abból a szempontból tárgyalni, amelyet az ország közérdeke megkiván és ne méltóztassék hangzatos jelszavak kedvéért különféle olyan beszédekkel ideállani, amelyek a nemzetgyűlés mindazon tagjainak, akik alaposan foglalkoznak a törvényjavaslatokkal, természetesen bizonyos mértékig meg kell botránkozniuk. Nem tehetek róla, hogy a t. képviselő ur felszólalása ezt az érzést váltotta ki belőlem és ennek kifejezést is adok. (Helyeslés.) Foglalkoznom kell a szakasz intézkedéseivel, más szempontból is, mert a képviselő ur tévedésben van ott is, hogy mindig azt emlegeti, hogy a nagybirtokost, a nagybirtoktulajdonost mentesiti ez a szakasz bizonyos adók alól. Ha igaz, hogy a birtokost mentesiti, aminthogy nem igaz, de ha igaz volna, amit a képviselő ur mond, akkor minden olyan birtokost mentesítene, aki bérbeadja birtokát, már pedig bérben évi szeptember hó 12-én, kedden. 253 igen sok kisbirtok van. Hogy egyébre ne mutassak rá, rámutatok arra a rengeteg sok árva birtokra. A faluhelyen elhal a családfő, nincs apa, nincs anya, nincs, aki kezelje a birtokot, nincsenek rokonok, vagy közelállók, azt tehát egy kisgazdának adják bérbe. Számtalan ilyen árva birtok van. Hogy tudja a t. képviselő ur a saját szociális érzékével összeegyeztetni, hogy az ilyen 15—20 holdas birtokon, amelynek a jövedelméből 5—6 árvát kell felnevelni, az ilyen birtokosra hárittassék ez a felemelt adóteher, amikor az is meglehet, hogy az a birtok nagyon rosszul van kiadva. Ehhez a szakaszhoz, mélyen t. Nemzetgyűlés, — igazat adok, nem a t. képviselő urnák, mert nem a képviselő ur vetette fel, hanem egy másik t. képviselőtársamnak — kár volt hozzányúlni, mert magánjogi viszonyokat ilyen törvényekkel turbálni csak nagy zavart okoz, de semmi körülmények közt sem osztozhatom a t. képviselő ur felfogásában, hogy itt most kisbirtokot véd és nagybirtok ellen beszél, mert a t. képviselő ur anélkül hogy tudta volna, miről beszél, szólt hozzá a szakaszhoz és keltett föl olyan vitát, amelynek megfelelő megoldására én azért nem érzem magamat teljesen képesnek, mert a rébuszok megfejtése mindig a leggyengébb oldalam volt egész életemben. (Helyeslés bal felöl.) Elnök : Ki a következő szónok ? Petrovits György jegyző: Nagy Emil! Dénes István (szólásra jelentkezik). Elnök : Milyen címen óhajt a képviselő ur szólni ? Dénes István : Személyes megtámad tatás (Felkiáltások: Nem támadták meg!) és félreértett szavaim értelmének helyreigazítása címén. Elnök : Miután Nagy Emil képviselő ur már felhivatott, őt illeti meg a szó. Nagy Emil: T. Nemzetgyűlés! Gaal Gaston t. képviselő ur szavai után a szakasz megvilágosítására keveset kell szólnom. Kétségtelen mindenki előtt, aki a kérdésekkel némileg ismerős, hogy minden nagybirtokos a maga szerződésében tényleg mindig ugy megvédi magát, hogy nemcsak a jelenlegi, hanem a jó Isten által képzelhető minden későbbi adótól is mentesittessék. Ez bent van minden jóravaló ügyvéd szerződésében, ha nem a t. képviselőtársam csinálta. (Élénk derültség jobbról és a középen. Mozgás a széhöbaloldalon.) Ebben a szakaszban nem kellett megvédeni a nagybirtokot, hanem igenis egész helyesen mondta Gaal Gaszton t. barátom, meg kellett védeni a bérlőt. Meg kellett védeni azért, mert mikor ezelőtt hat-hét esztendővel bérlő aláirta azt a szerződést, hogy ő mindenféle földadót visel, nem tudhatta előre, hogy egyszer fog jönni egy ilyen javaslat, amelyik egyszerre háromszázszorosára emeli föl a földadót. Gaal Gaston : Most már négy százszorosára ! Nagy Emil : Ennek folytán igenis kellett adni a szerződéssel szemben is egy jogsegélyt a magát