Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-48

Ô54 A nemzetgyűlés 48. ülése 1922. sérelmezettnek érzett félnek, hogy amennyiben bármiféle szempontok folytán őrá ez a szaporulat túlságos nagy súllyal nehezednék, valahogyan mentesittessék. Amikor ezt a pénzügyi bizottságban tárgyaltuk, kétféle rendszer állt előttünk. Vagy joga lett volna azt mondani a bérlőnek, hogy én ezt nem fogadhatom el, én ezt nem láttam előre, az én bérösszegem úgyis súlyos, s akkor mehet a vegyesbiróság elé megállapittatni ezt a kérdést vagy felmerül a másik megoldás, hogy felmondhatja a jogviszonyt. Ezt megvitattuk a bizottságban, ahol az a vélemény kapott többséget, hogy az első megoldással, a vegyesbizottsági döntéssel már az ősszel annyira megszaporítanánk a perek számát, hogy ez nem érne fel a várható eredménnyel, miért is ugy találta a bizottság, hogy jobb az a megoldás, hogy amelyik fél a szerződés megállapítását és ennek konzekvenciáit magára nézve sérelmeseknek tartja, a szaporulattal szemben felmondhatja a jogviszonyt. Ha a szakasz benne van a törvényben, kétségkívül oda fog vezetni, hogy bérbeadó és bérlő barátságosan meg fogják érteni egymást, mert egyiknek sem érdeke az, hogy hirtelen felbontsa a szerződést. Ennek folytán egészen helyes ez a szakasz, de kegyeskedjenek megengedni, hogy rámutassak arra, hogy épen sokorópátkai Szabó István t. képviselőtársam kívánságára történt azután a második rész megszövegezése, én szövegeztem meg az ő kívánságára, mert, igenis, a legnagyobb mértékű megkülönböztetést csinálták a kis emberek és a nagyobb bérlők között. Annak ellenére, hogy — a gyakorlati életből merítve példát •— ismerek tömérdek szerződést, ahol egyenesen benne van, hogy a kisbérleteknél is a földadókat a kisbérlő fizeti, ez a szakasz a nagybirtokos érdekeinek teljes félretételóvel egyenesen kimondja, hogy amennyiben egy mázsán fölüli vagy egy mázsát elérő a haszonbér összege, húsz holdon aluli a föld, az adót akkor is a tulajdonos fizeti, ha a szerződésben ennek ellenkezője van kimondva. Ha tehát ebben a szakaszban a kisemberek javára megváltoztatták a szerződést, akkor itt mindent lehet mondani, csak azt nem lehet, hogy a szakasz megfogalmazásánál bárki is nagybirtokos érdeket tartott volna szem előtt. (Ugy van! Ugy van ! a jobbóldalon.) A pénzügyi bizottság igen beható megfontolás után a szakaszt igy találta helyesen megfogalmazandőnak és a magam részéről kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék azt, Bessenyei Zenó képviselő ur módosításával elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Mivel szólni senkisem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Dénes István képviselő ur személyes megtámadtatás címén kér szót. Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Nem tudom miért, de ugy tapasztalom, hogy bizonyos évi szeptember hó 12-én, kedden. idő óta egyes képviselőtársaim agresszív hangot használnak személyemmel s,zemben és meg nem engedhető magatartást tanúsítanak, pedig közülök az egyik épen a nemzetgyűlés elnöke volt, aki az elnöki székből mindig a legélesebben elitélte ezt a hangot, melyet velem szemben használt. Már a minap is olyan megjegyzést kockáztatott meg velem szemben, amely a Duna partjára való, ahol paradicsomot árulnak, de nem a parlamentbe, most pedig szintén kipécéz. (Zaj a jobbóldalon.) En fiatalabb ember vagyok némileg, azt is mondják rólam, hogy szangvinikus ember vagyok, sok támadásnak is voltam és vagyok kitéve . . . Berki Gyula; Egész hordóstilusban beszél! Dénes István : ... de azt hiszem, nem tapasztalhatta a nemzetgyűlés egyetlenegy tagja sem, hogy én személyében bárkit is még csak megközelítőleg is érintettem volna. Az itt folyó vitáknak tárgyilagos vitáknak kell lenniök nézetem szerint, amelyek nem sülyeszthetik le ennek a parlamentnek a nívóját. Nem akarok visszavágni az igen tisztelt képviselőtársamnak, nem akarok személyeskedni, nem akarom neki azt mondani, hogy talán a kedves fiával beszéljen otthon igy, amikor kiadja neki a parancsot, ez távol áll tőlem, csak figyelmébe ajánlom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy az ilyen hangot talán mégsem lehet szó nélkül tűrni, mert hiszen ma megengedi magának ezt a hangot Gaal Gaston t. képviselőtársam, holnap egy másik és akkor méltóztassanak elgondolni, hova fog sülyedni a magyar parlament nívója, amelyre oly büszke volt és büszke ma is a magyar parlament. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Maguk süly eszük le!) Graal Gaston t. képviselőtársam félreértette a szavaimat és ezért támadt nekem olyan élesen. En elolvastam a törvényjavaslat szövegét, kénytelen vagyok azonban azt mondani, hogy Graal Gaston t. képviselőtársam nem figyelte meg eléggé alaposan, hogy milyen javaslatot tettem. En ugyanis azt a határozati javaslatot tettem, hogy a földadót viseljék a föld tulajdonosai. Jól tudom, hogy azokban a haszonbérleti szerződésekben, amelyeket a nagybirtokosok kötnek a haszonbérlőkkel, mindig az utóbbiakra tukmálják át a földadót. (Zaj és félkiáltások a jobboldalon : Ez nem személyes kérdés! Elnök csenget.) Rassay Károly: Félreértett szavai helyreigazítása címén kért szót! Dénes István : Rögtön befejezem ! En magam is láttam néhány ilyen kedves szerződóst, amelyben a nagybirtokosok a haszonbérlőkre hárították a földadót. Tudom, hogy igy van a gyakorlatban, de az én javaslatom épen azt szolgálja, hogy ne tudják többé átruházni sem magánjogilag, sem másképen. En azt akarom elérni, hogy a földadónak ne csak a címe legyen földadó, és hogy ne a fogyasztók, hanem a föld tulajdonosai viseljék. Egy példát hozok fel. (Zaj a jobboldalon.)