Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-44

À nemzetgyűlés 44. ülése 1922. évi augusztus hó 25-én, péntéhen. 19 tal, egy kis konciliáns magatartással meg lebet csinálni ezeket. Nekem nincs kétségem aziránt, hogy a pénzügyminister ur, akinek férfias lényét és értékes egyéniségét nálam jobban senki el nem ismeri, be fogja látni, hogy az én módositásaim nem azok a bizonyos Hegedűs Lorántféle végzetszerű lemorzsolások, amelyekre voltam bátor az előbb rámutatni, hanem ezek igenis komolyan gondolkozó és a pénzügyminister ur felelősségét teljességgel megosztó embertől származnak, és igy reménylem, hogy ezeket a módosításokat nem fogja makacssággal kezelni, hanem lesz kegyes, olyan konciliáns magatartást tanúsítani, hogy ezeket az adókat mi nemcsak vérző orral és ne különböző morgásokkal szavazzuk meg, hanem jóindulattal és belátó érzéssel. Gaal Gaston ; Es ha mégsem teszi meg ? Nagy Emil: Ezt tessék ránk bizni. (Zaj.) De én nem követtem el azt a hibát, amit a képviselő ur, hogy otthagyta a pártot, ahelyett hogy igyekezett volna segíteni ebben a kérdésben a részletek terén. Gaal Gaston : Innen is segíthetek ! Nagy Emil : Majd meglátjuk. Többet használt volna, ha közöttünk maradt volna. Gaal Gaston : Ha nem léptem volna ki, semmit sem kaptatok volna! (Zaj és ellenmondás a jobboldalon. Felkiáltások : Nagy tévedés !) Nagy Emil: Tévedés! Szóval azt akarom mindebből kihozni, hogy ezekkel a módosításokkal meg lehet szavazni a törvényt, mert ezek lehetővé teszik azt, hogy egyrészt rossz termés esetén az adó leszállittassék, másrészt az én módosításommal a 4. §-nál a kisemberek egész 200 koronáig igen jelentékeny, 40°/o-ig menő bonifikációt kapnának, az adóterhük jelentékenyen csökkenne és a kataszter fentebb vázolt lefelé kiigazításával szintén olyan lehetőséget adnánk, amellyel az igazságtalanságot ki lehet küszöbölni. Azt hiszem, hogy ha mindezekkel a módosításokkal szimpatikusabb formába állítjuk ezt a javaslatot, azt mindenki nyugodtan elfogadhatja, (ügy van ! a jobboldalon.) Hogy azután mégis adótörvényt a publikum sohasem fogad üdvriadalommal, az magától" értetődik. Rothenstein Mór: Mi marad meg akkor a törvényből? Nagy Emil ; Kegyed fog megmaradni, kérem ! (Zaj a szélsőbáloldalon.) Farkas István : Ejnye,de szellemes! A nagybirtokosok fiskálisa biztosan nem marad meg! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Nagy Emil : Felfogásom szerint ez a helyes űt, amelyen nekünk haladnunk kell. Amit én hallottam több oldalról, hogy először fizessen a városi ember, magyarul : először fizessen a zsidó, azután majd jövünk mi, ez igen szépen hangzik a népgyűlésen, de az ón felfogásom szerint reális politika erre nem bazirozható» Van itt nekem egy régi, még gyermekkoriemlékem. Azt magyarázta nekem egy katonatiszt, hogy az a különbség az osztrák és a magyar vezényszó között, hogy az osztrák azt mondja: »előre, katonák«, a magyar azt mondja, hogy »utánnam, fiuk«. A harmadik pedig a svábé: Du, Hans, du geh voran, du hast die grossen Stiefel an«. (Derültség.) Én azt látom, hogy Gaal Gaston t. barátom felfogása az, hogy »előre, katonák«, vagyis először más fizessen, azután én, Graeffl Jenő t. képviselőtársam meg azt mondja : ő mindent megszavaz : vagyis utánam, fiuk, először én fizetek, azután majd titöbbiek. En igenis azt állítom, hogyha a magyar fajfentartó elem, a magyar társadalom gerince... Sándor Pál : Ki az ? Nagy Emil : . . . a magyar falusi nép ezt a nemzetet meg akarja menteni és szerencsétlen szituációnkból fajunkat ki akarja ragadni, itt igenis szükség van áldozatkészségre. ( Ügy van ! Ügy van! jobb felöl.) Rassay Károly: így mondotta Hegedűs Lóránt is ! Nagy Emil : Csak az a társadalmi réteg képes tekintélyét kivívni, csak az képes a maga számára megkövetelni, hogy vezető pozícióban legyen, amely képes áldozatkészségre, (TJgy van ! Ugy van! jobb felől) Azért azt hiszem, hogy ha ezekkel a módosításokkal, amelyeket voltam bátor proponálni, ennek a törvényjavaslatnak igazságtalanságai lefaragtatnak, ezeket olyan emberek, akik igazán komolyan akarják az ország sorsának javulását, elfogadhatják, és azt hiszem, hogy igy mindenkor ki tudunk állani a magyar falusi nép elé, és azt mondhatjuk, hogy igenis az áldozatkészség terén elmentünk a legszélsőbb határig és ezzel megnyertük a jogot arra, hogy követeljük azt, hogy minket kövessenek az adózás terén a többi társadalmi osztályok is. Ha azonban azt mondjuk mindig, hogy ti menjetek előre, először más fizessen, mi addig hátramaradunk : ilyen felfogással országot vezetni, vezérlő pozíciót fentartani nem lehet. Ennekfolytán férfiasan kimondom azt —magammal tisztában vagyok — hogy ezekre az igazságos módosításokra, amelyeket előterjeszteni bátor voltam, igen nagy súlyt helyezek, ós remélem, hogy ezeket a részletek során ki is fogom vivni. Ebben a reménységben általánosságban megszavazom a javaslatokat azért, mert érzem és tudom azt, hogy ezzel olyan dolgot cselekszünk, amely, bármilyen fájó, bármilyen kellemetlen, mégis kényszerűség, mert hazánkat másként megmenteni nem tudjuk. Ilyen értelemben elfogadom a törvényjavaslatókat. (Elénk éljenzés és taps jobbfelöl és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Dénes István képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért és kapott szót. Dénes István : Mélyen t. Nemzetgyűlés! Nagy Emil t. képviselőtársam beszéde elején azt a meg-