Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-44
20 A nemzetgyűlés 44. ülése 1922. évi augusztus hó 25-én, pénteken. jegyzést merészeltem megkockáztatni, hogy a nagybirtokos-érdekeltség nevében beszél. Nem akartam ezzel megsérteni. Nagy Emil: Tudomásul veszem! Dénes ístván : Ha sértve érzi magát személyében, ezért bocsánatot kérek. Nagy Emil : Tudomásul veszem. Visszavonom, amit mondtam! Dénes István : De liogy szavaim komolysága ne veszitsen semmit ebben a Házban, tartozom megindokolni azt, hogy miért tettem ezt a megjegyzést. Azért, mert néhány héttel ezelőtt, midőn a magyar királyi Kúria vegyes bizottsága előtt megjelentünk, akkor még nem ismertük egymást, én képviseltem a földigénylőket abból a kerületből, arról a területről, ahol ugy tudom az Esterházyak birtokai vannak... Nagy Emil : Bocsánatot kérek, mást tetszettképviselni! Nem voltunk ott ellenfelek. Staub megvonta öntől a szót! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy Emil : Nem voltunk ellenfelek ! Dénes István: Megjelentem, ott volt Nagy Emil t képviselőtársam is és én képviseltem ott öt falunak földigénylőit ingyen és díjmentesen, Nagy Emil t. képviselőtársam képviselte a nagybirtokokat ... Pikler Emil: Ingyen és díjmentesen, egészen bizonyos ! Nagy Emil : Nyolc gyermekem van, nem fogok ingyen dolgozni! (Helyeslés jobb felöl.) Sándor Pál : Igaza van. Senkisem dolgozik ingyen. Dénes István : Nagy Emil t. képviselőtársam méltatott arra, hogy velünk szóba állt már az előszobában. Ott ridegen, mereven a nagybirtokok érdekeit képviselte. Bementünk a terembe. A Curia előtt én kifejtettem és kértem a Curia vegyesbiróságáb, legyen méltányos, tekintettsl arra, hogy ezek a szerencsétlen földmunkások alig tudnak kenyeret keresni, nemhogy meg tudnák fizetni a magas házhelyárakat, és ekkor Nagy Emil t. képviselőtársam a törvény értelmében, törvényesen, azonban a nagybirtokot képviselte. Nagy Emil : A Curián képviseltem, itt nem képviselem ! Elnök: Nagy Emil képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Nagy Emil: Nem voltam az ellenfele! Elnök : Kérem, méltóztassék csendben maradni. Pikler Emil: Fáj az igazság nagyon! Urbanics Kálmán : Dehogy fáj ! Az igazságtalanság fáj! Ez utcára való beszéd. Dénes István : A Curia vegyesbirósága engem elhallgattatott, azt mondván, hogy a földmunkásság nyomorúsága nem tartozik oda, igazat adott Nagy Emil t. képviselőtársamnak és magasan állapította meg a házhelyek árát. Ezek után eltávoztam a szerencsétlen földmunkásokkal, akik csaknem sirva jöttek ki az épületből, ahol épen Nagy Emil képviselőtársam reprezentálta a nagybirtokot. Ne méltóztassék tehát rossz néven venni, ha momentán akkor, mikor képviselőtársam hozzákezdett beszédéhez és a falu népének nevében próbáit szólni, azt a megjegyzést kockáztattam, hogy a nagybirtokot képviseli. Kérem tehát, ne méltóztassék rossz néven venni, valahogy képzettársulás történt az agyvelőben a Curián történtek és a most ön által elmondottak között. Méltóztassék ezt tudomásul venni. Elnök : Nagy Emil képviselő ur kért szót személyes megtámadtatás címén? A képviselő urat a szó megilleti. Nagy Emil : T. Nemzetgyűlés ! Bár régebben sokáig voltam képviselő, személyes kérdésben soha életemben még szót nem kértem. Ez az első eset. Az én t. képviselőtársam elejétől kezdve téved, mert én abban a kúriai perben nem álltam vele szemben, nekem ott, amely vidék ügyében ő eljárt, ügyvédi érdekeltségem nincs. En csak az előszobában várakoztam, mert az én ügyemre még nem került a sor. Ekkor volt módomban hallgatni az ő tárgyalási modorát, ahol az elnök, Staud Lajos megvonta a szót a t. képviselő úrtól azon a cimen, hogy ez már kissé a jelen volt érdekelt nep izgatását jelenti. (Zaj jobbfelöl.) Dénes István: A Kúrián izgatom a népet? (Zaj.) Urbanics Kálmán : Mindenütt izgatja. Nagy Emil : Ez már nem tartozik a dolog érdemére, mondotta a Kúria tanácselnöke, aki igen előkelő ember. Griger Miklós: Előkelő, nobilis ember. Nagy Emil : Griger t. barátom is tanúsíthatja — és megvonta tőle a szót. Ebben a szituációban mi ketten t. képviselőtársammal — egymást nem ismerve — öszszeszólalkoztunk. Azt mondottam én : tisztelt kartárs ur, ez a hang az, amely a népnek árt, mert a népet beállítja nem teljesíthető kívánságok elé és akkor az objektiv elbírálás nehéz. Ezen mi ketten összeszólalkoztunk, de nem mint ellenfelek, hanem mint az előszobában találkozó ügyvédek. Legyen szabad itt megemlítenem, hogy ugyanabban az ügyben, amelyről akkor szó volt, a Kúriánál előadtam azt, hogy az általam képviselt nagybirtok úgyszólván nemcsak potompénzért adja oda az illető területeket, hanem rokkantság arányában mindenkinek nagy százalékot leenged. Erről tud Pallavicini t. képviselőtársam is. A Kúria tanácselnöke kijelentette, hogy ilyen loyális felfogását a házhely-kérdésnek még nem hallotta. A kérdést azután felfogásom szerint intézte a Kúria, ugy, ahogy én akartam, tőle pedig megvonták a szót izgatás cimén. Ez a tényállás. (Helyeslés jobb felől) Elnök : Az ülést tíz percre felfüggesztem,
