Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-48

À nemzetgyűlés 48. ülése 1922. mas arr^a, hogy annak alapján állapítsunk meg adótörvényeket és adózási megterhelt et éseket. Ami végül a kereseti és társulati adót illeti, megjegyzem, hogy ezeknél a kulcsot jelentékenyen leszállítottam. Jelentékenyen leszállítottam nevezetesen, ha figyelembe vesszük mindazokat a megterheltetéseket és különböző kulcsokat, amelyekkel ezek a hozadékok azelőtt meg voltak adóztatva. De a kulcsok leszállítása nem jelenti azt, hogy az adóteher csökkent, mert hiszen épen az adóalapoknak alaposabb megfogásával igyekeztem ezekben a törvényekben operálni és megszüntetni azt a ma még fennálló, de nézetem szerint lehetetlen állapotot, hogy látszólagos, adott esetre az adótörvények számára konstruált jövedelmek után magas kulcsok mellett szedjünk adót. Azt hiszem, hogy ezzel a rendszerrel, amely alacsonyabb adókulcsával igyekszik elébe jönni az adózónak és lehetővé tenni neki, hogy a teljes bevételét bevallhassa, sokkal nagyobb eredményt érhetünk el a kincstár szempontjából. Másrészt ténylegesen oly tömegmegterheltetést konstruáltunk itt, ami az én megítélésem szerint megfelel annak a többletnek, amely az egyéb osztályok és kereseti ágak adójánál mutatkozik. Ami e tekintetben különösen a községek megterheltetésének mérvét illeti,megjegyzem, hogy a községek azon lakosai, akik eddig pótadóval voltak megterhelve, mint földbirtokosok vagy házbirtokosok, feltétlenül nyernek azáltal, hogy a kereseti adónak egész összege átengedtetik a községeknek, mert hiszen itt nemcsak arról a pár szatócsról és pár kereskedőről van szó, akik az illető községben laknak, hanem az összes kereseti foglalkozásuakról, tehát a bérlőkről és a munkásokról és mindazoknak az adóalanyoknak adójáról, akik a törvény különböző paragrafusai alá esnek. Ezzel már mindenesetre némi enyhülés áll be a községi adóztatás tekintetében, ha ez számszerűen " természetesen nem is fog jelentkezni, mert abszolúte nem akarom azt állítani, mintha a községek terhe a mai Magyarországon az adott viszonyok között a jövőre nézve kevesebb lenne, mint volt a múltban. Ellenkezőleg, a községi háztartások terhe emelkedni fog és erre el kell készülve lennünk. De épen azért, mivel ez a helyzet áll fenn, igyekszem a községek számára oly bevételeket és oly lehetőségeket biztosítani, amelyekkel ezeknek az emelkedő terheknek meg fognak tudni felelni. Ami különösen a falvak viszonyait illeti, biztosítani kívánom azt, hogy általában az egész országban ne emelkedhessek a pótadó bizonyos megállapítandó percenten felül. Már volt alkalmam itt néhány izben kijelenteni és ezúttal csak újra ismétlem, hogy percentszámot nem akarok mondani, nehogy ebben a tekintetben valami határozott lekötés történjék, mielőtt még a teljes matériával és annak minden ágát kidolgozva, a törvényhozás elé jöhetnék. De ugy gondolom és az az intencióm, hogy körülbelül 150 % körül mozogjon ez a pótadóztatás és a községekben ezen felül ne emelkedhessék,természetesen megjegyezve és hangsúlyozva, ívi szeptember hó 12-én, kedden. 243 hogy ezidőszerint ehhez a számhoz még nem akarom véglegesen lekötni magamat. Megjegyzem továbbá, hogy épen azokra a panaszokra való tekintettel, amelyeket az egységespárt részéről beszédében Szijj Bálint t. képviselő ur hangoztatott, hogy t. i. a katonai beszállásolás s a katonai előfogat nyújtás meglehetősen nagy terheket hárit a falusi lakosságra, azzal a gondolattal foglalkozom, hogy a hadmentességi adót újra konstruálva, — mert hiszen már volt alkalmam a t. Ház előtt bejelenteni, hogy ezt tervbe vettem — mondom, ezt újra konstruálva átadjam a községeknek azért, hogy épen ezeket a katonai megterheltetéseket lehetőleg egyenletesen oszthassák meg a vármegyének, illetőleg a törvényhatóságnak egyes területei és lakosai között. Már most arra a megjegyzésre nézve, amely a'z eddigi pénzügyi politikai sikertelenségére vonatkozott, legyen szabad csak egész röviden megjegyeznem azt, hogy az a körülmény, hogy a .pénzügyi politikának irányításában és hogy azokban a tervekben, azokban a törekvésekben, amelyeket hivatali elődeim kifejtettek, ők nem tudtak elegendő eredményt elérni, ez semmiesetre sem vihet odáig, hogy most már ölbe tett kézzel nézzük az eseményeket, hogy most már ne csináljunk meg minden erőfeszítést, ne tegyünk meg mindent arra nézve, ami azzal a reménnyel biztat, hogy megmenekülhetünk ebből a mái lehetetlen helyzetből. (Ugy van! jobb felől és a középen.) Ugy hiszem, hogyha két-három vagy akár tiz pénzügyministérnek sem sikerülnek a tervei és ha ezeknek az erőfeszítése és törekvései mind nem juttatnak el a kivánt célhoz : ujabb és ujabb embereknek kell jönniök és az uj embert az egész országnak és különösen a nemzetgyűlés minden pártjának és minden egyes tagjának támogatnia kell arra irányuló törekvésében, hogy stabilizálja a koronát, hogy helyreállítsa az államháztartást, hogy olyan viszonyok lehetőségét teremtse meg, amelyeket újra normálisaknak nevezhetünk. (Ugy van ! jobb felől és a középen.) Én nem tudom, hogy nekem siketülni fog-e ezt elérni, de azt tudom, hogy becsületes és határozott törekvéssel törekszem erre (Éljenzés jobfa felől és a középen.) és arról is meg vagyok győződve, hogy ha az egész nemzet, minden állampolgára erejét összefogva^ határozottan és erősen törekszik e célra és állandóan szem előtt tartja ezt, akkoj^ez a nemzet ezt a célt egészen bizonyosan el fogja érni. Már most, ami az egyes javaslatokat illeti

i amelyek a paragrafusra nézve beadattak és módosításokat céloznak, azoknak az elutasítását és a szakasz eredeti értelmének fentartását kérem. Javaslat tétetett nevezetesen ismét a progresz» szió kérdésére nézve. Hiszen ennek az ügyével már délelőtt foglalkoztam és ebben a tekintetben egy bizonyos megállapodást is létesítettünk, amelyet lefektetünk majd a megalkotandó törvényjavaslatban az előadó ur által egy más paragrafusnál javasolandó módosítás szerint. 31*