Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-48
238 A nemzetgyűlés 4.8fülese 1922. évi szeptember hó 12-én, kedden. lesz a sorsa. Nem is azért adom be ezeket, mintha azt várnám, hogy a t. minister ur azokhoz hozzá fog járulni és mintha biznám abban, hogy az adójavaslatoknak azt a részét, amelyet r én rossznak tartok, ezzel eliminálni lehet. Én csak kötelességet teljesítek magammal szemben és azzal a felfogással szemben, amellyel kora gyermekségemtől, kora ifjúságomtól fogva a közpályán megjelentem ; kötelességet teljesítek avval £IZ ti ffrártársadalommal szemben, amely bizonyos mértékben megbizik bennem ; kötelességet teljesítek avval a faluval szemben, avval a kerülettel szemben, amely túlnyomóan parasztemberekből és földbirtokosokból áll, amely engem ideküldött, amikor eliminálni iparkodom a javaslatnak minden olyan részletét, amely szerény véleményem szerint különösen a Dunántúlon katasztrofális hatással lesz. A 2. szakasszal szemben tehát bátor vagyok beterjeszteni az alábbi módosító határozati javaslatot (olvassa) : Az első bekezdés helyett, amely töröltessék, jöjjön az alábbi szöveg : »Fent jelzett időn belül az egyesitett állami földadót ós földtehermentesitési járulékot a kataszteri tiszta jövedelem 150-szeres összege után kell az idézett törvényszakaszban megállapított 20%-os adókulcs szerint kivetni.« A második bekezdés megmarad, csupán a létminimum emeltessék 100.000 koronáról 150.000 koronára. IJj 3. bekezdésként pedig az alábbi szöveget ajánlom: »Az 1909 : XI. te. 26.§-a alapján előre befizetendő jövedelmi adóra az 1922. adóévre csak olyan összegű befizetést kell teljesíteni, mely az 1920/21. évre megállapított jövedelem alapulvétele mellett az előbbi bekezdésben Emiltett törvénytervezetben megállapítandó módosított adókulcs szerint esedékes.« Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Határozati javaslatomnak csak ezt az utolsó pontját kell még megindokolnom, mert igy egy olvasásra sokan lehetnek, akik nem értik meg, akik t. i. nincsenek egészen tisztában mint a négy törvényjavaslatnak struktúrájával és összes rendelkezéseivel, azok igy egyszeri hallásra ennek a pótszakasznak jelentőségét nem ismerhetik fel. Nagyon jól tudom, hogy igen sokan vannak a túlsó oldalon, akik csak azzal fogadták el ezt a törvényjavaslatot, hogy megnyugtatást kaptak a mélyen tisztelt pénzügyminister úrtól arra vonatkozólag, hogy a jövedelmi adó terén meglesznek azok a bizonyos kinyujtások, amelyek azután az itt rájuk rótt óriási terheket a jövedelemadónál majd arányosabbakká teszik. Azonban ez sehol a törvényjavaslatban kifejezést nem nyer, csak mint pium desiderium van a szakaszba felvéve, ellenben már a mostani 1922. évre aktuálissá válik a kérdés, mert most az a helyzet, hogy 1922-ben már fizetni fogjuk a felemelt földadót, de ugyancsak fizetni fogjuk az 1920 : XXXIII. te. alapján megállapított jövedelmi adót is, még pedig ugyanazok szerint a kulcsok szerint, amelyek most érvényben vannak. Ha tehát a minister ur őszintén akar enyhítést nyújtani a gazdáknak, a jövedelemadónál és a vagyonadónál, szemben ezzel az óriási áldozattal, amelyet itt hoznak, akkor azt már a folyó évben el kell kezdeni, mert teljesen lehetetlen, hogy bennünket a jövedelemadóban és vagyonadóban a régi magas kulcsok szerint adóztassanak ugyanabban az évben, amikor ezt a borzalmas földadót is ránk róják. Ennek az utolsó pontnak, amelyet a szakaszhoz felvenni kérek, ez az értelme és én nagyon kérem a mélyen tisztelt Nemzetgyűlést, hogy a határozati javaslatot elfogadni méltóztassék. Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző: Mándy Sámuel! Mándy Sámuel : T. Nemzetgyűlés ! Nem volt szándékom a 2. §-nál felszólalni és annak érdemével nem is kívánok foglalkozni, de méltóztassanak megengedni, hogy pár percre igénybe vegyem a t. Nemzetgyűlés figyelmét abból a célból, hogy mélyen tisztelt előttem szólott képviselőtársam igen érdemes beszédének egy részére reflektáljak. A mélyen tisztelt képviselőtársam az ő nagyranőtt levelezéséből, amelyből megemlékezni kegyes volt épen e pillanatban, egypár példát itt bemutatok. Az egyiknek szerzője ime itt jelentkezik az én csekély személyemben. Természetes, hogy ezt a kitüntetést, hogy az én levelemet szíves volt felolvasni az én t. képviselőtársam, nagyon lerontja az, hogy épen most felolvasott egy olyan levelet, amelyből azt következtetem, hogy nem nagy dicsőség volt reám nézve, hogy érdemesnek tartotta levelemet felolvasni. Amikor először hallottam ma délelőtt az egyik levél felolvasását, ugy képzeltem, hogy tárgyi indokkép kivánja felhozni az illető képviselő megnevezése nélkül mindazt, ami abban foglaltatik. Nem is volt szándékom a délelőtt folyamán jelentkezni és felszólalni, mert hiszen a levél tartalma nem diszkrét természetű, az a törvényjavaslat tárgyi kérdésével foglalkozik. Ma délután azonban a t. képviselőtársam bizonyos következtetéseket kivánt levonni a levél felolvasásából- Ez késztet arra, hogy a mélyen tisztelt Nemzetgyűlés figyelmét és türelmét pár percre igénybe vegyem. (Halljuk ! Halljuh !) Elgondolkodtam egy pillanatig, hogy miért is olvasta fel ezt a t. képviselőtársam épen a 2. §-nál, mert ha ezt az általános vitánál lett volna szives felolvasni, akkor nekem alkalmat adott volna, ha meg is nevezett volna, mert köszönettel vettem volna, hogyha már a levélre hivatkozni méltóztatik, ha meg is nevez, mert semmi okom nincs — hogy ugy mondjam — elbújni az elől, amit abban írok. De most a 2. §-nál nem hinném, hogy a mólyen tisztelt elnök ur megengedné nekem, — hiszen már