Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-48

À nemzetgyűlés 48. ülése 1922. évi szeptember hó 12-én, kedden. 239 rázza is a fejét — hogy erre részletesebben kiterjeszkedjem. Két megjegyzést kívánok azonban tenni. Mi célja lehetett a t. képviselőtársamnak? Az egyik talán az, hogy bizonyítsa, hogy ő nem egyedül áll ezzel a gondolatmenettel, hogy nem egyedül van itt ebben a nemzetgyűlésbe.], hanem azok között is, akik itt ülnek ezen az oldalon, vannak olyanok, akik ugyanazt vallják vagy vallották július 15-én vagy 20-án, amikor a levél kelt, amit ő. Hiszen köztudomású, hogy ennek az egységes pártnak gazdaképviselői nagyrészben vallották azt, hogy ez a törvényjavaslat talán még nem időszerű, talán még meggondolásra érdemes, talán még őszre eihalasztandó, talán a buzavaluta megváltoztatandó. Ez nem titok. (TJgy van! jobb felöl.) Ezt vallottuk mi gazdaképviselők, illetőleg gazdálkodással foglalkozó képviselők. Amikor én elutaztam, akkor a törvényjavaslat még be sem volt terjesztve. Amikor azt előterjesztették ós olvastam az újságban, hogy Gaal Gaston t. képviselőtársam élére állott azoknak a képviselőtársaimnak, akik a minister ur őexcellenciájával a tárgyalást felveszik bizonyos módosítások elérésére, akkor én, aki betegen a gyógyfürdőben lévén, haza nem jöhettem, hozzá fordultam, mint a kompetens, általam mélyen tisztelt egyénhez, hogy támogassam tárgyi indokokkal az ő álláspontját, hozzá fordultam mint az egységespárt tagjához, mert akkor a t. képviselő ur még itt ült ezen az oldalon. Ha már ott ült volna, ha szabad volna, meg is tudnám indokolni, hogy miért nem fordultam volna hozzá. Talán más célja is volt a t. képviselő urnák e levél felolvasásával : ' az, hogy demonstrálja, hogy én, aki ezt a meggyőződésemet vallottam, levontam a konzekvenciákat, és nem ülök azon az oldalon, az az ur pedig, aki ezt a levelet irta, már mint csekélységem, még mindig itt ül. Hát, mélyen tisztelt képviselőtársam, engedje meg nekem, anélkül hogy kritizálni akarnám eljárását, hogy teljes ragaszkodásom és tiszteletem nyilvánítása mellett itt az ország előtt erre a választ neki megadjam. Együtt voltunk egy pártnak tagjai, azt ugy nevezték, hogy kisgazdapárt. Együtt hirdettük, én a vezér után, Gaal Gaston után hirdettem azt, hogy ennek az országnak szüksége van arra, hogy ebből a kisgazdapártból egy nagy, átfogó, egységes, osztálytól mentes pártot alakítsunk, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) hogy többségként hozzuk be ebbe a parlamentbe, hogy gerincét képezzük mi gazdák ennek a pártnak anélkül, hogy osztályérdeket képviselnénk. Ezt hirdettük és ezt meg is csináltuk ugy, ahogy. Már most tény, hogy én, aki ellene voltam ennek a javaslatnak, jobban mondva, aki nem tartottam ezt helyesnek, ugy, amint történt, — részletekbe nem bocsátkozom — aki a minister úrral szemben minden tiszteletem mellett egészen nyíltan kijelentettem ezt ott, ahol arra alkalmam volt, akkor, amikor a párt többsége, mondjuk tehát az ország többsége azt határozza, hogy ezt a nagy áldozatot, amelyet itt hozni kell, átmenetileg mégis meg kell hozni, nem vonhatom le azt a konzekvenciát, amelyet nagyon tisztelek, nagyrabecsülök. Ezt 1912-ben, a háború előtt ép ugy tettem volna, mint a t. képviselő ur, azonban ma, amikor ezt a nagyon fontos állami érdeket támogatva összehoztuk ezt a pártot, illetőleg abban benn vagyunk, nekem, mint népképviselőnek, ha sérelmesnek is látok egy adójavaslatot, amely azt tartalmazza, hogy nekünk gazdáknak átmenetileg több adót kell fizetnünk, mint amennyi megilletne, nem szabad ugy kezelnem ezt a magasabb, fontosabb állami érdeket, hogy azt az egységes erős pártot felrúgjam azzal, hogy abból kilépek. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl.) Én tehát — ne méltóztassék ezt mélyen t. képviselőtársam személyes kritikának venni — politikai hibának tartottam a mélyen t. képviselőtársam kilépését és ezért nem ülök most ott a háta mögött. En azt tartom, — anélkül, hogy ez kritika lenne — hogy ez az eljárása a mélyen tisztelt képviselő urnák, hogy bennünket, akik annyira szerettük és szeretjük ma is, akik anynyira tiszteltük és ragaszkodtunk hozzá, abból a magas elvi szempontból, — elismerem, meggyőződése szempontjából — könnyen elhagyott, mélyen fájlalom, azt politikai hibának tartom és ezt a politikai hibát a mélyen t. képviselő ur az ország javára ugy fogja jóvátenni, ha a javaslat letárgyalása után ide visszajön alkotó munkát végezni. Ezt akartam válaszképen elmondani. (Elénk helyeslés és taps jobb felöl.) Esztergályos János : Gaston, erigy haza, minden meg van bocsátva! (Mozgás és derültség balfelöl.) Gaal Gaston : A házszabályok 215. §-a alapján kérek szót ! Elnök : Gaal Gaston képviselő urat a szó megilleti. , Gaal Gaston : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A t. képviselő ur felszólalására én csak szavaim valódi érteimének helyreállítása címén kérek szót, amennyiben meg akarom a t. képviselő urat győzni arról, hogy abszolúte nem aZ volt a célom, amit a t. képviselő ur annyira kifogásol felszólalásában, hogy kvázi pellengérre állítsak valakit, aki nem jött át, mert a meggyőződése ellenére határozott a párt. Az volt a célom — ezt egy félórán keresztül fejtegettem —, hogy rámutassak arra, hogy azok az aggodalmak, amelyekben én kezdettől fogva konzekvensen osztoztam és amelyeket fentartok és viselek, nemcsak nálam voltak meg, hanem a túlsó oldal igen sok képviselőjénél is. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Zsitvay Tibor: Létesültek is módosítások! Gaal Gaston : Azok a módosítások, amelyeket a t. képviselő urak kaptak, egyáltalában semmik. (Mlenmondások jobb felől.) Nyugtassa meg magát