Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-48

234 A nemzeigyúlés 48. ülése 1922. évi szeptember hó 12-én, kedden. esetlen szülöttet valahogy ugy segitsék világra, hogy életképes csemete legyen. En teljesen osztom azt, amit a tisztelt mini&ter ur délelőtt mondott, hogy a jövedelemadóra akarja fektetni a fősúlyt és legközelebbi terve az, hogy uj jövedelemadó- és vagyonadótervezettel fog elénk járulni. Bocsássa meg, ha én, aki nem vagyok szakember a pénzügy terén, de akinek az Isten józan észt adott és akinek egész élete abban telik el, hogy folytonosan számit és tervez, folytonosan beállít, évről-évre gazdasága üzemtervét csinálja meg, szóval gazdaságilag gondolkozni tud, kénytelen vagyok megállapitani, hogy nézetem szerint a t. minister ur nagyon helytelenül járt el, amikor nem ezzel az adójavaslatával kezdte. Ennél az adójavaslatnál — legyen róla meggyőződve — a legmesszebbmenő támogatásra számithatott volna^ mert hiszen minden adózórendszerünknek ez kell hogy az alapja legyen. Elismerem, igaza van a minister urnák abban, hogy a hozadéki adókat sem nélkülözheti teljesen, azokat sem dobhatja el magától, de a minister ur csodálatosan megfordította a dolgot. Beszél nekünk egy javaslatról, amely majd jön, amelyet azonban mi nem ismerünk, amelyet még megítélni nem birunk s ezzel szemben felállít egy hozadéki adórendszert, amely tárgyilagosan, igazán sine ira et studio, számok, hatások alapján bírálva a legborzalmasabb diszparitást és igazságtalanságot létesiti a különböző kereseti ágak megadóztatása között. A minister urnák tehát nézetem szerint megfordítva kellett volna eljárnia: kellett volna, hogy jöjjön az adó javaslatok elejével, a tetejével, a kiképzésével, a jövedelemadóval, azután kellett volna jönnie a vagyonadónak. Ha akkor láttuk volna, hogy a t. minister ur a bárhonnan eredő jövedelmeket és a bárhonnan származó vagyont hogyan és milyen kulcs alapján kívánja megadóztatni, akkor tudtunk volna csak igazán lelkiismeretesen hozzászólni a hozadéki adókhoz, akkor tudtuk volna helyesen kritizálni a minister ur többi javaslatait. Mert hiszen nem a részlettel szokás jönni, ha én egy pénzügyi koncepciót akarok egy országban inaugurálni, hanem előbb megcsinálom az egész tervezetet, jövök a főadónemekkel és ha a főadónemekkel készen vagyok, akkor megyek át a részletekre. így most beleestünk abba a helyzetbe, hogy igen sokan a túloldalon ülők közül, akikkel van alkalmam érintkezni, abban reménykednek, hogy majd a jövedelemadónál és a vagyonadónál fog a föld bizonyos kedvezményeket kapni szemben azzal a rettenetes megterheltetéssel, amelyet ez a brutális törvényjavaslat involvál, és azért fogadják el ezt, mert bíznak abban, hogy az más lesz. Én nem tehetek róla, de okulva az előttem fekvő példából s okulva abból, hogy nézetem szerint itt nem találta meg a minister ur azt az igazságos kulcsot, amely igazságos kulcs szerint teherbiróképességük arányában az összes kereseti . ágak adóztathatók volnának, attól félek, hogy ez a másik javaslata a mélyen tisztelt minister urnák sem lesz olyan, mint amilyet mi joggal és méltán várunk, hanem az a másik törvényjavaslat is megint ugyanabban a szellemben készül, amely kedvez a plutokratikus nagytőkének, ellenben nyomja és lehetetlen teherrel sújtja a földbirtokot. En ezektől a javaslatoktói más szempontokból is félek. Ez a törvényjavaslat, ha kimegy, lehetetlenül elkeseríti a falut és áthidalhatatlanná fogja tenni azt a szakadékot, amely a város és falu népe között most is van. Áthidalhatatlanná fogja tenni azért, mert elviselhetetlen terheket ró a földbirtok egyes részeire. Különösen a Dunántúlt féltem, amelynek a kataszteri tiszta jövedelme lehetetlenül magas kulcsokkal volt megállapítva, szemben az ország többi részeivel. Elismerem, hogy lesznek az országnak olyan részei, amelyek ezt az adókulcsot könnyűszerrel, játszva, nevetve fogják kifizetni., amelyek tízszer ennyit, ötvenszer ennyit is megbírnának. Hogy másról ne beszéljek, Makó vidékén, ahol csak árendában fizet a hagymás 100 ezer koronát egy katasztrális hold földért és ahol 16 kg búza árát fogja fizetni adóban, természetes, hogy azt az 1200 egynéhány koronát, amelyet ez az adó kitesz, a makói hagymás fel sem veszi. Mert ahol egy hold föld bruttó egymillió koronáig hoz és ahol ennek, mondjuk, 60—70%-a költség és saját munkadíj, de 30% még mindig megmarad tisztán, ott egy 1200 koronás adó egy katasztrális hold föld után abszolúte semmit sem jelent. Vagy ott van Szabolcsvármegye, amely — mint délelőtt hallottuk — emberfej nagyságú burgonyát produkál . . . Szomjas Gusztáv: Hát még ha a többit látná! (Derültség.) Gaal Gaston : . . . ahol ma egy katasztrális hold földön kétszázötven—háromszázezer korona bruttó bevételt lehet produkálni. A szabolcsi földek katasztrális tiszta jövedelme pedig 80 fillérnél,kezdődik és talán 3—4 koronánál végződik. Átlagról szólok, t. minister ur; lehetnek ott is kivételek, de nagy átlagban Szabolcs vármegyének katasztrális tiszta jövedelme és adója a Dunántúlhoz képest minimális. Ott ma egy konjunktúra-gazdaság folyik. Azoknak, vagy a tiszta búzát termő vidékeknek, amelyeken 8—10 métermázsa búza megterem, ezt a földadót kifizetni nem lesz mesterség. Azonban a rozstermő vidékekre és a gyöngébb klasszisu más gazdaságokra, amilyen a Dunántúl legnagyobb része, igenis, katasztrofális lesz ez az adókulcs, és ez az, amitől félek, hogy elkeseríti azt az elemet, amely egyetlen feltétlenül államhű elem, amelyre ebben az országban minden kormányzat és minden hazafias törekvés támaszkodhatik, elkeseríti azt a falusi népet, és át-