Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-48

A nemzetgyűlés 48. ülése 1922. évi szeptember hó 12-én, kedden. 231 adónak — aranykoronákban — felel meg, hanem a tavalyi évet alapul véve — amit a pénzügyi kormányzat kimutat— 75%, de esetleg 100%-kal több adót jelent. Ha feleslegesen is — ezt a körülményt kívántam nagybecsű figyelmedbe ajánlani. Elnézésedet kérem, hogy lelkiismeretemen ezzel könnyíteni akartam. Ha már nem lehetek ott a hátad mögött, hogy igénytelen szavamat a tervezet ellen is nyilváníthassam.« Kiss Menyhért : Pártember ! Gaal Gaston : Csendet kérek, képviselő ur ! (Általános élénk derültség.) Ha »a pénzügyi kormányzatnak sikerül most áterőltetni a földadóra vonatkozó javaslatát, épugy járunk, mint a váltságnál, hogy a mobil tőke ismét minimális terhet vállal szemben a mezőgazdasággal. Fogadd mély tiszteletemet stb. stb . . .« Elnök : Kénytelen vagyok a képviselő urat beszédében megszakítani, mert a házszabályok értelmében a nemzetgyűlés délelőtti tanácskozási ideje lejárt. Az ülést két órára felfüggesztem és délután négy órakor folytatjuk. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja él.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. G-aal Gaston képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Kiss Menyhért: Elnök ur, kérem a tanácskozásképesség megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek megszámlálni a jelenlévő képviselő urakat. Bodó János és Petrovits György jegyzők (megszámláljáh a jelenlévőket). Elnök: Csak 35 képviselő ur van jelen, ezért az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Gaal Gaston képviselő urat illeti a szó, folytatólagosan. Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Annak a levélnek, amelyet délelőtt a mélyen t. Nemzetgyűlés előtt felolvasni alkalmam volt, természetesen majdnem minden megállapítását az utolsó szóig aláírom, a levélben foglaltakban osztoztam, kezdettől fogva magam is abban a meggyőződésben voltam, hogy tényleg azok lesznek az adójavaslat következményei, amiket a levél előre megjósolt, azonban a konklúziók levonásában csodálatosképen el kellett térnem a levél mélyen t. írójától, mert hiszen azt lehetne gondolni, — szinte csalogat a feltevés — mintha azt a levelet én írtam volna. (Derültség jobbfelöl.) Tehát, mélyen t. Nemzetgyűlés, én csak osztozom a levélben foglaltakban, annak utolsó szavában is, s csupán a számok tekintetében van köztünk némi kis eltérés, amennyiben a levél bizonyos általánosságban említ meg számokat, mig ón pozitív számok alapján fejtettem ki ezen a téren a magam álláspontját. És ennek ellenére, mélyen t. Nemzetgyűlés, az a csodálatos jelenség mutatkozik, hogy ón itt vagyok ezen az oldalon, de ha a hátam mögé nézek, most nem látom mögöttem azt a képviselő urat, akit népes, látogatott ülésnapokon a túlsó oldalon megtalálok. (Felkiáltások jobbfelöl: Ma nem, mert nines itt! Tüz! Tűz! Élénk derültség.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! A délelőtt előadott számadatokkal és az általános vitánál mondottakkal kimutatni és igazolni igyekeztem annak az állításomnak helyességét, hogy ezek a törvényjavaslatok igazságtalanok, aránytalanok és — amit én a legnagyobb bűnüknek tartok — gazdaellenesek, sőt faluellenesek. Kimutattam egész határozottan azt, hogy a legnagyobb adókulcs feltétlen a gazdákat sújtja, mig a többi adónemek tekintetében, nemhogy emelés mutatkoznék, de tényleg leszállítás történik. Kimutattam különösen a házaclónál azt, hogy a javaslat vonatkozó intézkedései e tekintetben egyenesen a falu ellen irányulnak, mert hiszen azt a kis parasztházat, amely tulajdonképen csak egy gazdasági eszköz, amely nem hasonlítható össze semmi tekintetben a városi házakkal, melyek bizonyos mértékig minden körülmények között luxuscélt is szolgálnak, — hiszen városi helyen padozatlan szobát és tenyérnyi ablakokat egyetlen egy lakásban sem talál senki, ellenben méltóztassék megnézni, hogy falun még a módos, gazdag polgárok lakása is hány faluban földes, tenyérnyi kis ablakokkal, szóval abszolúte nem szolgál luxuscélt, kizárólag enyhelyet, födelet nyújt a gazdának ahhoz, hogy a maga kis birtokát kezelhesse — mondom, még ezt a falusi kis parasztházat is súlyos házbéradóteher alá vonja, És ha azt nézem, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy ezek a törvényjavaslatok különösen az adókulcs terén mennyire kedveznek a mobil tőkének, szemben a reáivagyonokkal, — mert hiszen legsúlyosabban a földbirtokot, másodsorban pedig a házbirtokot terheli, ellenben a mobil tőkét szinte kiszökteti az adófizetés alól — akkor nem juthatok egyéb következtetésre, minthogy ezek a javaslatok gazda- és faluellenesek és ezért én, aki egész életemben önzetlenül és a meggyőződés erejénél fogva, mint a nemzet legbiztosabb bázisához, csatlakoztam a falu népéhez és ebben látom a nemzet egész jövőjét és minden reményét ma is, ezeket a javaslatokat ugy, amint általánosságban nem fogadtam el, természetesen részleteikben sem tehetem magamévá. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ha keresem, hogy mit kap a falu, a föld azokért az áldozatokért, amelyeket most a mólyen t. minister ur tőle megkíván, mit kap azért a 10 milliárdért, amelyet nézetem, szerint a magyar föld adóteherkóp semmi körülmények között meg nem bir, akkor kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy az a bizonyos