Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-48

232 A nemzetgyűlés 48. ülése 1922. kulturális fölény, amelyet ma délelőtt olyan szépen méltóztatott a t. minister urnák itt kifejteni, hogy egy nemzet, mint a mienk, nem sülyedhet vissza a balkáni állapotokba, hanem fenn kell hogy tartsa azt a kulturális fölényt, amely ennek a nemzetnek hegemóniáját eddig is biztositotta, csupán azt bizonyitja, hogy amint a múltban, mindig csak egyetlen egy városban, az »urbs«ban koncentráltak * minden luxust, minden kényelmet, a nemzet összes erőit, ugy most is igy tesznek Budapest javára, pedig ezzel védtelen állapotba is hozták a nemzetet, mert hiszen bárki ráteszi a kezét Budapestre, megfojtja vele az országot. A falu azonban eddig nem kapott mást, csak port, piszkot, szennyet, nyáron nyakig érő port, télen nyakig érő sarat, egyetlen köves országútra sincsen pénz, a Balaton mentén ott van összehordva a kő tiz esztendő óta, több mint tiz éve meg van szavazva a balatoni körút, egyetlen kapavágás nem történt ; Földvárig, addig a protekciós helyig, kiépítették az utat, de Földvártól kezdve nem épült semmi. Kap a falu lehetetlen egészségügyi viszonyokat, lehetetlen tanügyi viszonyokat, kap hajnaltól késő estig tartó szakadatlan munkát az »urbs« jóléte kedvéért, kap lehetetlen közlekedést, szóval kap mindent a világon, csak olyan állapotokat nem, amelyeket kulturállapotoknak nevezhetünk Már pedig, amikor egy kereseti ág, mint a földbirtok, amely talán az egyetlenegy, ami nincs Budapesten, tiz milliárd adóterhet fog az állam részére beszolgáltatni csak földadóban, nem is beszélve ennek négyszeres összegéről, amelyet a többi adónemek fognak kitenni, akkor legalább is joggal elvárhatnók a kormányzattól, hogy ezeknek az álláspontoknak véget vessen és ezt a pénzt ne oda fordítsa, amire eddig is elfecsérlődött az ország összes bevétele, t. i. feleslegesen tartott, ötször akkora tisztviselői karra, mint a mekkorára ennek az országnak szüksége van, hanem teremtsen ebből a kormány megfelelő olyan közigazgatást, amely kellő mértékére redukálván hivatalnokai számát, s azt tisztességesen megfizetve, teljesíthesse azokat a szolgálatokat, amelyekre a falunak is szüksége Y

aiíÉs ha azt keresem, hogy ezekkel az áldozatokkal rendezzük-e hát vájjon az ország pénzügyeit, sajnosán kell megállapítanom, hogy minden reményt fel kell adnunk — legalább én kénytelen vagyok feladni — ha vizsgálom azokat a jelenségeket, amelyeket financiáink rendezése terén eddig tapasztaltunk. Láttunk itt több irányú kísérleteket. Itt volt Korányi pénzügyminister ur első kísérlete, a pénzlebélyegzés. Hogy a pénzlebélyegzés annak idején hogyan ment végbe, annak rövid, de jellemző illusztrálására csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy amig nekünk vidéken eszünk ágában sem volt még csak elképzelni sem, hogy pénzlebélyegzés jön, a vonatkozó renévi szeptember hó 12-én, hedden. delet megjelenése előtt négy-öt nappal Sándor Pál t. képviselőtársam egy ankéten, a melyen együtt voltunk, a zsebéből húzta ki az erre vonatkozó ministeri rendeletet nyomtatásban. Amig Budapest a pénzlebélyegzésről értesülve volt és szabadult minden pénzétől... Hafier István: Itt sem mindenki volt értesülve. Wolff Károly: Csak Sándor Pál! Gaal Gaston : . . . ezt az irást annak idején egy ankéten, amelyen szerencsém volt Sándor Pál t. barátommal és képviselőtársammal együtt lenni, ő kihúzta a zsebéből nyomtatásban négy nappal a rendelet megjelenése előtt. Budapest egyszerűen megszabadult a készpénzétői, . . . (Felkiáltások a középen : Ez Korányi alatt történt !) Igen, Korányi alatt történt, a falun ellenben megfogták a pénzt és nagyon természetesen elvették minden pénz 50 százalékát. Akkor is ki szolgáltatta be a nagy adót? Megint csak a föld. Mert a parasztságnál ós a földbirtokosságnál fogták meg a készpénzt, budapesti jól informált merkantil-körök gondoskodtak róla, hogy náluk sok pénzt ne találjanak. Azt hiszem, erre vonatkozólag a t. pénzügyminister urnák vannak adatai, mert csak meg kell nézni, hogy a lebélyegzés mit hozott Budapesten és mit hozott a vidéken, rögtön megállapíthatjuk az arányt, mennyivel járult hozzá a közterhek viseléséhez akkor a falu és mennyivel a város? Megjegyzem, hogy mikor ez a pénzlebélyegzés történt, Korányi akkori pénzügyminister ur itt e Házban jelentette ki, hogy ettől várja az ország pénzügyeinek szanálását, ha ez meglesz, ha ő egy kis pénzhez jut, ezzel megindítja a maga valutapolitikáját, megteszi azokat a lépéseket, amelyek a nemzet közgazdasági életének helyrehozására szükségesek, de elvárja, hogy ezt az áldozatot mi meghozzuk, megszavazzuk, sőt nem volt hajlandó semmiféle felvilágosítást nyújtani előre semmi tekintetben, épen azzal az indokolással, hogy ha előre kikürtöli terveit, akkor a pénz megszalad. A vége az lett, hogy Korányi elment, a pénz is elment, valutáris helyzetünk azonban folyton rosszabBodótt. Hogy visszatérjek báró Korányi Frigyes t. képviselőtársam politikájára, az olyan kisméretű, de józan pénzügyi politika volt. O a maga kis krájzler-virtsaftjával összeszedett külföldi valutát, sikerült neki 500—600 millió külföldi valutát összegyüjtögetni és ezen az alapon akart elindulni Magyarország pénzügyeinek rekonstrukciójára. A következmény az volt, hogy ő elment és jött utána egy másik. Jött Hegedűs Lóránt tisztelt és szeretett jóbarátom, akinek politikájában, őszintén megvallom, én, aki pénzügyekkel sohasem foglalkoztam valami behatóan és aki ennélfogva a magam pénzügyi nézeteit mindig tisztelettel alá szoktam rendelni olyan pénzügyi kapacitások nézetének, akiknek működésében és egyéniségében megbízom, én bíztam ab-