Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-44

16 À nemzetgyűlés 44. ülése 1922. kell előre lefizetni az egész adót, ez igen szépen hangzik költségvetésileg, de aki a népéletet ismeri, az tudja, hogy ha ezt az adót szeptember végéig kellene lefizetni, akkor a kisembernek sietni kellene terményét eladni és akkor már nem valósulna meg az jelentékeny kedvezmény, amelyet én épen a bonifikáció címén a kisebb embereknek nyújtani szeretnék. Ennek folytán harmadik módosításom oda irányul, hogy a törvényben ne az mondassék ki, hogy a »költségvetési első negyedévben«, hanem mondassék az : »minden év október 31-ig«. Október 31-ig ha valaki nem szedte össze azt a pénzt, amely 30 vagy 40°/Ö-O8 bonifikáció mellett adója kiegyenlítésére kell, az, t. uraim, télviz idején már nem fogja tudni azt a pénzösszeget előteremteni. Ennek folytán, t. Nemzetgyűlés, abban a szellemben óhajtanám én kiegészíteni a törvényjavaslatot, hogy október 31-ig való fizetésnél tartson ez a kedvezmény, nem pedig szemtember végéig ; ezzel megcsináltuk azt, hogy adtunk a kisembereknek olyan kedvezményt, amely lényegileg nem érinti az egész pénzügyi politikát, de mégis-igen nagy előny 8 kisebb gazdáknak. Adja Isten, t. uraim, hogy a mai szociális világban ilyen csekély pénzügyi áldozattal a kormány elérje azt, hogy a faluhelyeken ne legyenek végrehajtások. En, aki azt látom, hogy a kormány kultúrára, erkölcsi kérdésekre, sok minden okos dologra kiad igen sok pénzt, merem azt állitani a mélyen t. minister urnák, hogy ha evvel a bonifikációs teóriával — 40%-ban kérem én ezt, de ez más kérdés — eléri azt, hogy a falukban megszűnnek a végrehajtások, ezzel a mai szociális világban olyan óriási erkölcsi erőt statuáltunk, amely azt is megéri, ha valami pénzbe kerül, (Ugy van! ügy van! a középen.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ismételve van szerencsém, hogy előadásomban, beszédemben tisztán azoknak a módosításoknak nyomán, haladok, amelyeket benyújtani szándékozom. Átmegyek már most a negyedik módosításra, amelyet itt keresztül szeretnék vinni. Ez pedig a következő : teljességgel igaza van Graal Graston barátomnak, de a többi uraknak is, akik felszólaltak, hogy kataszterünk elavult, régi. Erre bizony nehéz egészen *uj adópolitikát felépíteni. Azután a pénzügyi bizottság — igazán mondhatni, szülési kinok között — megcsinálta végül a 9. §-t, amely azt tartalmazza, hogy ha a képviselőtestület, vagyis a kisebb emberek, ugy találják, hogy a határukban lévő nagybirtok aránytalanul alacsonyan van kataszterezve, akkor joguk van kívánni azt, hogy ez felemeltessék. Szijj Bálint: Es akié magasan van, ugyancsak kívánhatja leszállítását? Nagy Emil : Tessék csak kivárni. Azután -az van a javaslatban, hogy ugyancsak hivatalból is meg lehet azt csinálni, hogy ha valamely nagybirtokosnak aránytalanul kevés a kataszteri jövedelme, ez esetben az felemeltessék. En ebben azonban agrárius szempontból nem évi augusztus hó 25-én, pénteken. látok nagy előnyt, abból a szempontból, hogy ez az adótörvény igazán igazságosan ós becsületesen ne sújtson senkit jobban, mint ahogy sújtani kell őt az állampolgári kötelesség folytán. Ugy-e, az az általános jogelv, hogy az állam senkitől sem vehet el olyan dolgot, senkit nem sújthat olyan teherrel, amelyet az állam polgárainak többi része nem visel. Ez a kisajátítási elvnek is alapja ; ha valakitől elvesz valamit, térítse meg az állam. Én kötve hiszem azt, hogy ez a szakasz egyedül kielégítő lesz a népies igazságérzet szempontjából. Nem lesz pedig azért, mert először is a falusi népnek akkor, ha nincs kontigentálva a földadó, abban tulajdonképen nincs óriási érdeke, hogy a másikét leszállítsák — épen csak községi adó keretében van ennek valami jelentősége — ellenben sokkal inkább fordulhat elő olyan helyzet, amikor valakinek kataszteri tiszta jövedelme túlságosan magas. Amikor annak idején felvették a katasztereket, először is hibákat csinálhattak, azután a vasúti közlekedési kérdések egészen másként alakultak . . . Szijj Bálint: A művelési ág változhatott! Nagy Emil : ... a vasút megépítése például az összes birtokviszonyokat a környéken átalakította és mindez a kataszterben ma kifejezésre nem jut. Ennek folytán negyedik ilyen irányú módosításom az, hogy szeretném hozzáfüzetni a 9. §-hoz a következő általam szövegezett módosítást illetve kiegészítést (olvassa) ; »Viszont ha valamely adózó ugy találja, hogy az ő földjének kataszteri tiszta jövedelme rossz osztályozás, vagy közlekedési eszközöktől nagyon távolfekvés, vagy egyéb hasonló indokok folytán aránytalanul és igazságtalanul magas, kérheti annak leszállítását ; azonban ily értelmű kérelemmel a pénzügyi hatóság csak abban az esetben foglalkozik érdemileg, ha« — itt most egyelőre kihagytam azt, hogy milyen fórum és egy mezőgazdasági fórumot akarok ide beiktatni, vagy a kamarát vagy más ilyen tényezőt — »az illető fórum mint mezőgazdasági szakértő az igazságtalan és aránytalan többletteher fenforgását megállapítja.« Szóval azt akarnám ezzel az utóbbi kautáléval elérni, hogy ne állhasson elő mindenki, akinek eszébe jut, ilyen kérelemmel. Ezt lehetetlenség megengedni. Ha azonban az a mezőgazdasági kamara vagy járási felügyelő — ebben a tekintetben nincs konkrét indítványom — rányomja a pecsétjét és azt mondja : csakugyan igazságos az illető kívánság, akkor a kérdéssel tartozzék foglalkozni a pénzügyi hatóság; tehát legyen helye annak, hogy ne csak felemelni lehessen a kataszteri jövedelmet és igy az adót, hanem leszállítani is. Ezekkel a módosításaimmal azt célzóm, hogy ez az adójavaslat megnyugtasson olyan embereket is, akik azt látják, hogy az ő speciális viszonyaik folytán épen ezen törvény következtében adójuk sokkal magasabb és igazságtalanul méltánytalan, mig más embereké velük szemben sokkal elő*