Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-47
200 A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi feltevése, hogyha ilyen degresszkWal élünk, akkor egy bankár vagy gazdag gyáros, akinek ilyen birtoka van, ugyancsak engedményt kapna, ne váljék valóra, beletenném a törvénybe azt is, hogy 50 korona kataszteri tiszta jövedelemig az kapja ezt az engedményt, aki maga a családjával együtt dolgozza meg a földet, 100 korona kataszteri tiszta jövedelemig az, akinek a családja műveli a földet. 200 korona kataszteri tiszta jövedelemig pedig az, akinek a családja egész éven át a gazdaság megművelésében tevékenyen résztvesz. Ezzel elesnék feltevés, hogy esetleg gazdagabb emberek kikerülhetnének a magasabb adóztatás alól. Ha pedig igy bizonyos engedményt kell tennie a pénzügyminister urnák, akkor ajánlok neki ellensúlyozásul egy határozati javaslatot, melyet majd a részletes tárgyalás alapján fogok benyújtani. Adóztassák meg duplán azokat a földbirtokokat, — mondjuk a 400 korona kataszteri tiszta jövedelmen felül levő birtokokat — amelyeket 1914 augusztus l-e után szereztek azok, akik addig gazdasággal nem foglalkoztak vagy akiknek kenyérkeresetük nem a gazdaság volt. Adóztassák meg azokat is, akik a külföldön tartózkodnak és itt van a birtokuk. Az igy befolyó jövedelemből azután megtérülnek ezek az engedmények. A jövedelemadótétel minimumát a törvényjavaslat 100.000 koronában állapitotta meg. Ha csak kevés számitást teszünk is, látjuk, hogy a cseléd épugy, mint a legutolsó sorsban lévő munkás ma kb. 150.000 korona keresettel rendelkezik évente. Ez megfelel annak, amit itt a múltkor a szocialisták fejtegettek, amit különben már régen tudok, hogy egy munkásnak ahhoz, hogy egy 5 tagú családot fentarthasson, mindennap legalább 10 kiló rozsnak értékét kell megkeresnie. Ez kb. kitenne 150 000 koronát. Ezen a ponton most egyek vagyunk. En a 150.000 koronát tartom a létminimumnak ; 150.000 koronán aluli jövedelmet ne adóztassanak meg. Propper Sándor: De azután meg is kell szavazni Î Ez kevés ugyan, de több a semminél ! (Mozgás a jobboldalon.) Reisenl Richárd: T. Nemzetgyűlés! Elmondottam az észrevételeimet és aggályaimat, amelyekkel e törvényjavaslattal szemben viseltetem és még egyszer melegen figyelmébe ajánlom a pénzügyminister urnák, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni azt, hogy ennek az adótörvénynek milyen politikai kihatása lesz. Különösen beszédemnek azt a szociális részét ajánlom figyelmébe, hogy a kisembereket lehetőleg mentesítse a magasabb adózás alól. Én szívesen belemennék abba, hogy a folyó esztendőre a pénzügyminister ur elégedjék meg a békebeli 250-szeressel; ha azonban nem elégszik meg ezzel, a magam részéről belemegyek abba is, — nehogy azzal vádoljanak meg mint földbirtokost, hogy az adózás alól ki akarok bújni — szeptember hó 7-én, csütörtökön. hogy a békebelinek 350-szeresében állapítsa meg az adót, de a buzavalutában való adókivetést egyszersmindenkorra helytelennek tartom. Az erre vonatkozó határozati javaslatot különben a részletes tárgyalás során * fogom benyújtani. A törvényjavaslatot általánosságban ; a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! A beterjesztett négy adójavaslat tárgyalásánál azok közé tartozom, akik azt a szemüveget használhatják, melynek keretébe semmiféle érdeknek lencséje sincs belecsiszolva. Sem közel-, sem távollátó nem vagyok az egyes társadalmi osztályokat érintő terhek megítélésénél. Tárgyilagosan bírálhatom el és,szólhatok hozzá ahhoz a harchoz, amely ebben a nemzetgyűlésben az adójavaslatok tárgyalása körül napok óta folyik. Mint ennek a szerencsétlen megcsonkított országnak egyik polgára, be tudom látni azt, hogy megerősödésünknek és feltámadásunknak alapja : a nemzet termelésében ugy számánál, mint jelentőségénél fogva elsőrendű tényezőként jelentkező kisgazda-, helyesebben földmivestársadalom érdekeinek józan belátással való istápolása, addig a határig, amig a többi társadalmi osztályok érdekeinek rovására nem esik, egzisztenciáját nem érinti. Azok közé tartozom ugyanis, akiknek az a meggyőződésük, hogy a földmives társadalom erősbödésével együtt jár a többi társadalmi osztályoknak erősbödése is abban az esetben, ha ennek a társadalómnak foglalkozás szempontjából itt a nemzetgyűlésen képviselőjeként jelentkező kisgazda-, helyesen földbirtokos része figyelemmel lesz a többi osztályok és foglalkozások érdekeire, figyelemmel lesz a nélkülözők érdekeire, és a nemzeti élet, az állam fentartása érdekéből hazafias érzéstől áthatva megszavazza azokat a terheket, amelyek a mai nehéz helyzet folytán a társadalom minden osztályára és elsősorban is rá hárulnak, és ha ezt a kötelességét teljesiti nemcsak a törvény parancsoló rendelkezéseinél fogva, hanem az erkölcsi érzéstől áthatva. Az igazi agrárizmus gondolata nézetem szerint nem jelent egyoldalú, mások rovására nyújtott osztálykedvezményt, hanem abban az én megérzésem szerint benne foglaltatik az is, hogy az istápolt rész a nemzeti élet fentartásából is erejéhez mérten vegye k-i a maga részét, sőt mint aki elől jár, nyújtson ebben a tekintetben példát a többi társadalmi osztályoknak is. Magam is hosszú időn keresztül foglalkoztam egy kis törpegazdaságnak művelésével és jól átérzem a kisembernek minden nyomorúságát. Tudom, hogy a föld művelése kicsiny és szűkös keretek között egy családnak a mindennapi kenyerét nem adja meg, de társadalmi helyzetemnél fogva közvetlenül szemlélhettem
