Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. év Reischl Richard : Az ipari munkás is dolgozzék 8 órával többet. Es ha egy kis tőkét gyűjt magának, akkor nem fog az izgatók kezébe kerülni és nem lesz kommunista. Kisgazdáinknak azért nem kellett a kommunizmus, mert volt mit veszteniök. (Igaz! TJgy van!) Propper Sándor : Ezt mondjuk mi is ! (Zaj.) Reischl Richárd : Hangoztatták itten, hogy a cseresznye drága voltának is a gazda az oka. Hát ha szakmunkással kellene leszedetni, akkor legalább 300 K-ba kerülne kilója. Azt hiszik, a tyúk magától tojik és a szeméten megél ? Nem ugy van az. Gaal Gaston : Szakszervezeti alapon tojik ! (Altalános élénk derültség.) Reischl Richárd : A tojás is pénzbe van, mert a tyúknak kell enni adni. (Zaj és Mzoeszólások a Ház mindkét oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek t. képviselő urak. Reischl Richárd : A mi gazdáinknak fogalmuk sem volt arról, hogy mi lesz a gabona ára, a spekulánsok ellenben előre látják, hogy a nagytőke mire fog vezetni. Gazdáink tavaly eladták gabonájukat 1000—1200 K-ért, olyan alig volt, aki 4000 K-ért adta volna el. , • Itt van a korpa. Mi van a korpával ? Épen a közélelmezési minister ur figyelmét fel akarom hivni arra, hogy ha nem gondol valamit a korpával, elérjük, hogy nálunk, agrárországban, nem lesz elég liszt. Népünk szeme kinyilik. Kiszámítja, hogy 5700 K egy métermázsa rozs, a korpa pedig, amellyel etetnie kell 4500 K. Az fog történni, hogy nem fogja eladni a rozst, hanem azt a rozst, amely élelmezésre volna szánva, megőrölteti, abból kap 40°/o lisztet, ezt értékesíti 85 K-val, a 60%-ot pedig megeteti az állatjával, amelynek bizonyára kétszer annyit ér mint takarmány, mint az a rossz korpa, és 4000 K-t megtakarít. Azért a közélelmezési minister ur figyelmébe ajánlom, hogy a korpa árát valamiképen maximálja és állitsa a gazdaközönségnek olcsón rendelkezésére. Sürgős intézkedés szükséges, nehogy tavasszal, vagy máskor is, amikor az élelmezésben szükség áll be, bajok legyenek. Halász Móric : Ez a tejdrágaság legnagyobb oka! Reischl Richárd: Most a pénzügyi adminisztráció szempontjából kívánok megjegyzést fűzni a föld adó javaslathoz. Először megállapítom azt, hogy a pénzügyi adminisztráció óriási munkaerőt fog igényelni. Itt van mindenekelőtt az évenként négyszer való kivetés és adószedés. Ennek megfelelően meg kell szaporitani a személyzetet, ami természetesen megdrágítja a pénzügyi adminisztrációt. Azt is tudjuk, hogy az adóbehajtás évek óta el van maradva. így a behajtandó adóknak akkora tömege fog összejönni, hogy az igy megszerzett adónak egy része az adminisztrációra megy el. Igaza volt akkor Hegedűs Lóránt akkori pénzügyminister urnák, ; szeptember hó 7-én, csütörtökön. 199 amikor valaki azt a kérdést intézte hozzá, hogy a bonyolult adminisztráció céljaira nem lesz majd elég finánc ; Hegedűs erre azt felelte, hogyha nem lesz elég gyalogos finánc, hát lovasitani kell őket. (Derültség.) Itt is valószínű, hogy lovas fináncokra lesz szükség, de addig is a t. pénzügyminister urnák figyelmébe ajánlom azt, amit Strausz képviselő' ur mondott, hogy tekintettel arra, hogy a pénzügyi tisztviselők, akik a régebbi pénzügyi iskolából kerültek ki, a vidéken adókivetéssel vannak elfoglalva, ha át is olvassák az utasításokat, akármilyen jól vannak azok szerkesztve, ha kimennek, nem ismerik elég jól ki magukat. Ezért ajánlom a t. pénzügyminister urnák tartson a vármegyékben a vármegyei tisztviselők részére a kezelése alatt levő ministeriurnban meglévő igen ügyes és minden adóhoz értő tisztviselők vezetése alatt 8—14 napos kurzust, hogy az illetők megértsék a törvény intencióját és annak kezelésénél a törvény megértésével járjanak el. Gaal Gaston : Tizennégy nap alatt ? (Zaj.) Reischl Richárd: Akkor nem fognak előfordulni olyan lehetetlenségek, mint ma, az adókivetés terén előfordulnak. Harmadszor szociális szempontból bírálom, el ezt a javaslatot, amely nem felel meg annak a demokrata irányzatnak, amelyet ma minden adójavaslattól elvárunk. A progresszivitás azonban a hozadéki adónál közgazdasági tekintetből keresztül nem vihető, mert nagyon jól tudjuk, hogy ha megdrágítjuk a nagyüzem termelését, ez az általános drágulást vonja maga után, és ha mi a mezőgazdasági nagyüzemeket megdrágítanánk, ez a gabona mindenféle terményének drágulását vonná maga után. Módomban van a jövedelemnél az itt elmulasztottat pótolni, azonban a kisgazdák részére ott, ahol a létminimum sincs meg — mert bátran merem állítani, hogy ma egy tizholdas gazdának, akinek 3—4 gyermeke van, annyija sincsen, mint azI előtt a legalacsonyabb helyzetben levő gazdasági cselédnek — bizonyos degressziót kell behozni. Tudom a pénzügyminister ur ebben a tekintetben már engedett, én azonban nem elégednék meg evvel, mert azt tartom, hogy a 40—50 holdas gazda abban a helyzetben van, hogy terményeinek csak egy kis részét tudja értékesíteni és ilyen nagy adó mellett nagyon rossz helyzetbe kerül. Épen ezért ezt kiterjeszteném azokra az alföldi gazdaságokra is, amelyek 40—50 holdból állanak, de az engedményt természetesen nem holdszám szerint óhajtanám megadni, hanem a kataszteri tiszta jövedelem alapján és pedig akként, hogy a megállapított adóból 50 korona kataszteri tiszta jövedelemig 50%, 100 korona kataszteri jövedelemig 40%, 200 korona kataszteri jövedelemig 30%, 400 korona kataszteri tiszta jövedelemig 20% engedmény adassék. Hogy Graal Graston t, képviselőtársamnak az a