Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

À nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtöhön. Í89 • adókra szüksége van. Milliárdokat és milliárdokat hoznak ezek az adók az országnak és azt hittük, hogy elégségesek is lesznek arra, hogy kievickéljünk a súlyos helyzetből addig is, amig az adók teljes reformjára, a jövedelemadó kiépítésére kerül rá a sor. Most kételyek elé állított bennünket az igen t. pénzügyminister ur. Hiszen tudjuk, hogy milyen kíváncsisággal viseltetik a közönség iránt, hogy mire is fordítják a sivár forgalmi és fényűzési adót. Egy képviselő sem tud megfordulni valamely üzletben vagy társaságban, akiről tudják, hogy ismeri az államháztartást, hogy ne kérdeznék tőle, hogy tulajdonképpen mire használják fel ezeket a horribilis adókat? Az igen t. pénzügyminister urnák tehát önmaga iránti kötelessége lett volna, hogy az adőjavaslatok beterjesztésével együtt idehozza a zárszámadást. Ehelyett mit tettek az előadó urak és mit tesz az adójavaslatok indokolása? Hivatkoznak a háború, a forradalmak és a románok pusztításaira és ezzel hidalják át a tervezett nagy adóemelés szükségességét. A pénzügyminister ur annak idején azt mondta, hogy hagyjunk fel £iz wirret való hivatkozással, hogy történelmi, időket élünk, mert a nép azt már megunta. En pedig azt felelem neki erre, hogy hagyjunk fel a háborúk pusztításaira, a forradalmak és a románok rombolásaira való folytonos hivatkozásokkal, mert ez nem lehet temetője és molochja örök időkre az állam bevételeinek, az állam javainak. Elvégre mégis csak egyszer le kell számolnunk. Számadásokat kérünk a háborús időktől, számadásokat kérünk a forradalmakról S (Helyes balfelöl.) Ezek valóságos és megdönthetetlen történelmi képet fognak nekünk nyújtani ugy a háborúról, mint a forradalomról ; ez lesz csak az igazságos Ítélet történelmi szempontból is, gazdasági szempontból pedig ipso jure csak ennek alapján mondhatunk ítéletet. Huszár Elemér: De a forradalmak utáni időkről is adjanak számadást. Ezért ők felelősek ! Strausz István: Nagyon helyesen mondja Huszár t. képviselőtársam, én is azt mondom, hogy adjanak a forradalmak utáni időkről is rész* letes, alkotmányjogunkban megállapított tagozattal zárszámadásokat, mert most az egész közvéleményben az kapott tápot, hogy ennek a kormányzatnak semmi pénz nem elég. Huszár Elemér: Ugy is van! Strausz István : En a t. kormány jóhiszeműségét, jó szándékait, különösen a pénzügyminister úrét, de a ministerelnök úrét sem vonom kétségbe, de önmaguknak tartoznak azzal, hogy számadásokat adjanak, mert hiszen a közvéleményben él az a gyanú, hogy ők nem urai a helyzetnek ; nemcsak jogilag nem urai, hanem ők csak előőrsök, csak megbízottai egy társaságnak, amely ennek az országnak ügyeit most vezeti, de nem az ország, hanem a saját érdekei szempontjából. Es ezekbe a zárszámadásokba bele kell kapcsolni az aradi és a szegedi kormányok elszámolását is. Az ország gazdasági ügyeinek vezetését bizalomra építeni nem lehet, mert akkor az egész államgazdaság titkos alappá válik, nekünk pedig, majd a zárszámadások alapján azt is meg fogjuk állapítani, már elég volt és elég van a titkos alapokból. Az igen t. pénzügyminister ur, amikor az adójavaslatokat beterjesztette, nem tartotta szükségesnek azt sem, hogy bizonyos külön indokolásokkal éljen, hanem csak röviden, sablonszerűén terjesztette be a javaslatokat. Amikor pedig a nemzetgyűlés kívánságára bizonyos kijelentéseket tett, amelyeket programmszerüeknek lehet venni, akkor egy szeletke papiroson jelezte, hogy ennek az államnak háztartása eddig 10—15 milliárdnyi deficittel van megterhelve. Kérdem, lehet-e ilyen papírszeletekre építeni az adóemelést ? Hiszen a zárszámadások ezt sokszorosan megcáfolhatják akár pro, akár kontra, de különösen kontra és akkor az igen t. pénzügyminister ur kisiklik a ministeri felelősség alól és azt mondja, hogy nem állottak rendelkezésére a számadatok. Épen ezért kötelessége, hogy a zárszámadásokat előterjesszék. Régebben, amikor a mi mestereink : Wekerle, Lukács László, Teleszky és Popovics Sándor csak kisebb méretű adóemeléssel jöttek, vagy uj adót statuáló törvényjavaslatot terjesztettek be, halomszámra feküdtek itt a zárszámadások és a zárszámadási adatok megvilágításában döntötték el az uj adónak vagy az adóemelésnek szükségességét. Az igen t. pénzügyminister ur adópolitikájának, véleményem szerint, nagy hiánya az, hogy nem volt előrelátó az időszerűség tekintetében. Olyan évben kezdeményezi, hozza ide ezeket a nagy adóemeléseket tartalmazó törvényjavaslatokat, amely év, ugy látszik, valósággal elemi csapás számba megy az országra nézve. Legjobban bizonyítja ezt az, hogy két-három irányú éhínség-akció is indult meg az országban. Az egyik az, amelyet a ministerelnök úrhoz intézett külön kéziratában maga a kormányzó őfőméltósága kezdeményezett. Ebben a kéziratban a kormányzó ur őfőméltósága a vliágháboru pusztításait, a forradalom viharait, a bolsevizmus rombolásait és az ezek nyomán járó ellenséges megszállást tartja a nyomor okozójául. Ez is bizonyítja, hogy mennyire szükségünk van nekünk a zárszámadási megállapításokra, amikor az országban minden rossz csak egy számlára Íródik. Es dacára annak, hogy a ministerelnök ur ezt a kéziratot ellenjegyezte, ő ezt követőleg ujabb felhívást intézett a nemzethez, de ebben már nem alkalmazza az előbbeni felhívás indokait, hanem sejteti a rossz termelést, amikor azt mondja (olvassa) : »Gondolja meg, — t. i. a társadalom — hogy a tömegek enyhitetlen ínsége nem rejt kisebb veszedelmeket magában a társadalomra, a nemzetre, a hazára, mint a háború rémségei« — és ezt folytatólagosan a rossz termeléssel hozza kapcsolatba. De mondom, ezt csak sejteti. Azután jön a belügyminister ur, aki nyíltan és I őszintén megmondja, hogy kizárólag a rossz termés