Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtöMn, 187 vétkezik az egész nemzet létérdeke ellen. Egy barátom jött most Finnországból és elmondta nekem, hogyha Helsingforsban, Yiborgban végigmegy az ember az utcán, csak a legegyszerűbb szükségleti cikkeket látja, annak a nemzetnek kereskedelme olyan fokon áll, hogy a boltok olyanok, mint nálunk Székesfehérváron. És ennek a nemzetnek valutája, amely nemzet pedig átment a bolsevizmuson, ép ugy, mint mi és a legnagyobb gazdasági megrázkódtatásoknak volt kitéve, Stockholmban 12-őn áll, tehát vásárlóképes valutája van, azért, mert legkegyetlenebb szigorral hajtja végre azt az elvet, hogy felesleges luxuscikkeket az országba bevinni nem szabad. De én még tovább megyek. Honorálom e tekintetben a t. pénzügyminister ur energiáját, azonban alá akarom támasztani politikáját nemcsak e téren, hanem a takarékosság terén is. Tudom, hogy neki nagy nehézségbe kerül bizonyos állami szükségletek redukálása és ezért helyesnek tartanám —. bár erre javaslatot nem teszek — hogy legyen egy parlamenti bizottság, mely a felesleges kiadásokat törli. (Helyeslés.) Erre alá lehetne támasztani a pénzügyminister ur akcióját és igy a takarékosság révén, megfelelő export-import politika révén és a mostani adójavaslatok révén, továbbá azokkal, amelyeket majd be fog terjeszteni, ha nem is fogjuk tudni a pénzügyi egyensúlyt helyreállítani, de nagymértékben fogjuk tudni javitani. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Elmondtam véleményemet, elmondtam megítélésemet és kritikámat ezekről az adójavaslatokról. Objektiv igyekeztem lenni. Láthatta a mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy hibákat találtam s hogy vannak hibák. Mindennek dacára megszavazom ezeket az adójavaslatokat, nem azért, mert ezeket ideálisaknak, kifogástalanoknak tartom, hanem megszavazom egy sokkal magasabb szempontból, az állam, a nemzet létérdeke szempontjából. Ha látom azt, hogy milyen szociális viszonyok vannak itt, ha látom azt, hogy tisztviselők, akik évek hosszú során át tisztességesen szolgálták az államot, kénytelenek mindenüket eladni, ha látom azt, hogy vannak itt szegény rokkantak és hadiözvegyek, akik koldulnak, ha viszont más oldalról látom ezt, hogy a külföldi hatalmak és az entente arra vár, hogy a szociális felfordulás mikor lesz itten akuttá : akkor magasabb nemzeti, magasabb állami érdekből kifolyólag megszavazom ezeket az adójavaslatokat. (Helyeslés jobb féléi.) Egy egyszerű hasonlattal akarok élni. Ugy gondolom, hogy egy hajón vagyok és ez a hajó a mi nemzetünk, a mi fajunk, a mi országunk. Ezt a hajót a vihar megtépázta és a kalózok üldözik. Most arról van szó, hogy révbe, öbölbe menjünk és akkor azon veszekedni, hogy a hajó megkönnyítése céljából igazságosan dobjuk, a tengerbe az utasok portékáját, nem szabad. Én nem ugy teszek, mint Gaal Graston t. képviselőtársam mondta, hogy én a kormány vagy a párt felelőssége alá akarok bújni, és az alá bujtatom az egyéni felelősséget. En egyéni felelősségem teljes tudatában szavazom meg ezeket az adójavaslatokat. Megszavazom a következő okból, mert lehetséges talán, de nem hiszem, hogy ezeket az adójavaslatokat az adózók dühe pozdorjává fogja zúzni, ha azonban mi ezeket az adójavaslatokat nem szavazzuk meg, ha az állam szükségleteire megkívánt fedezetet nem adjuk meg, akkor azt hiszem, hogy a gazdasági, esetleg szociális felfordulás kikerülhetetlen lesz, és ebben az esetben az entente pozdorjává fogja zúzni ezt a nemzetet. Ebből a magasabb állami szempontból, e létérdek szempontjából az adójavaslatokat megszavazom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző : Strausz István ! Strausz István : T. Nemzetgyűlés ! Ismerjük az életből a kritikai módszert, hogy amikor nem a magunk meggyőződését és véleményét akarjuk kimondani, akkor megszólaltatunk egy tudóst vagy egy költőt. Éhez a módszerhez alkalmazkodott báró Prónay előttem szóllott t. képviselőtársam. 0 is egy tudóst szólaltatott meg, aki azt mondja — nem tudtam kivenni a szavaiból, hogy tulajdonképen ki volt az — hogy minden régi adójavaslat jó, csak az uj rossz. Kritikájának egész észmenetével, különösen a földadóra nézve, azt bizonyította, hogy ezek az adójavaslatok rosszak, sőt annyira ment ebben a kritikájában, hogy nekem erről a helyről, mint ellenzéki oldalról, bizonyos rektifikáciokkal kell élnem. Ha jól emlékszem, azt az elvet állította fel, hogy költségvetés nélkül nem lehet adójavaslatokat tárgyalni és csak vis major-tekintetekből állott el attól, hogy most költségvetést ne kívánjon. Sem alkotmányunkban, sem másutt egyáltalában nincs megírva, hogy az adó javaslatokhoz költségvetésre volna szükség. Ha e tekintetben mégis ütközöm az adójavaslatokkal, illetőleg azoknak beterjesztőjével, az igen t. pénzügyminister úrral, ennek az az oka, hogy ő az adójavaslatok végrehajtása tekintetében állit fel olyan időhatárokat, amelyek alkotmányunkba ütköznek. Az igen t. pénzügyminister ur épen azokat a nagy garanciákat akarja félretolni, amelyeket alkotmányunk népünknek egyszerű megterhelése ellen felállított. Lehet adójavaslatokat hozni, de ezeket a mi alkotmányunk csak elvi diszpozícióknak, elvi rendelkezéseknek tekinti, mert adót kivetni, adót beszedni nem lehet költségvetés nélkül. Ismerjük az 1848:111. és IY. tc.-et, ismerjük az 1867. évi X. törvénycikket, amely szigorú kötelességévé teszi a kormánynak, hogy minden törvényt, amelyet a törvényhozás az 24*