Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-44
À nemzetgyűlés 44. ülése 1922. évi augusztus hó 25-én, pénteken. 13 megismételni, hogy egy kalap alá méltóztatik vonni a százalékos adózási típusokat a fix adózási összegekkel. Gaal Gaston: Azokat leszállították! Nagy Emil : Az megint más. Ha azt mondom a jövedelmi adónál, hogy 30% az illető adóösszeg . . . Gaal Gaston: Több! 50%! Nagy Emil : A kulcsról beszélek. Gaal Gaston: Hol? Nagy Emil : A jövedelmi adónál. De maradjunk Gaal Gaston képviselő ur kivánságára a kereseti adónál. Itt 5%-ot mond az állam és az az 5°/o ugyanolyan rossz pénz lesz, mint amilyen rossz pénz az az adóösszeg, amely után számítják. Ha pedig az adóösszeg jó pénz lesz, akkor az 5% is épolyan jó pénz lesz. Ellenben a földadónál, ahol fix összeggel áll szemben az adózó közönség és a kormány is, e tekintetben elvileg teljesen megadom magamat, bármennyire antipatikusnak látszik is a kérdés, mert a mai instabil valuta világában fix összeget nem lehet másképen kifejezni, mint valamely terményvalutában. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy azután ez búza, rozs, tehén, tej vagy csirke legyen-e, az más kérdés. Gaal Gaston : / Cseresznye! (Derültség.) Nagy Emil: Én nem találtam eddig más megfelelő kulcsot, — a cseresznyét annak nem fogadhatom el — amely at. pénzügy minister ur buzajavaslatával kellő sikerrel szembeállítható lenne. Ennek folytán én már túl vagyok azon, hogy kifogásoljam azt, hogy az adózónak adóterhét pénz helyett buzavalutában állítják be. Ellenben kegyeskedjenek azt nekem megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy beszédem során, a maguk helyén, előadjam mindazokat a módosításokat; amelyeket már meg is szövegeztem és amelyeket vagy elfogad a kormány, vagy nem, döntsön felettük a kormány bölcsessége, de előadom azokat a módosításokat, amiket én a törvényjavaslat egyes szakaszain eszközölni kívánok. Teljesen igazat adok Gaal Gaston t. barátomnak abban a tekintetben, ha sok más kérdésben nem is, hogy végtelenül rossz vért szül kint a falun az, de furcsa dolog is, hogy a gazdaember adója attól fog függni, hogy a börzianerek momentán miképen hajtják fel a búza árát. Gaal Gaston: Budapesten! Nagy Emil : Hozzá még Budapesten ! Ez oly meglehetősen antipatikus vonása a javaslatnak, amit kint a faluhelyeken könnyen / megértetni igazán kissé nehéz dolog lesz. Én lényegileg támogatom a t. kormány pénzügyi politikáját, és ha sok tekintetben más véleményen vagyok is, mint a t. pénzügyminister ur, mégis nemcsak párt szempontból, hanem országos szociális szempontból is arra törekszem, hogy a törvényjavaslaton annyi módosítást vigyek keresztül, amennyi egyrészt nem érinti a minister ur politikájának gerincét, másrészt pedig a javaslatot szimpatikusabbá, a közönség részéről elfogadhatóbbá teszi. (Helyeslés jobbfelöl.) Leszek bátor tehát a harmadik szakaszhoz készített módosításomat előterjeszteni; szavazás most természetesen úgysem lehet felette, csak majd a részleteknél. A 3. § azt mondja, hogy (olvassa) : »Nem szorosan véve a börze jegyzései lesznek a döntők, hanem a mindenkori" budapesti búzaárnak megfelelően minden hónapban a következő hónapra szóló érvénnyel a pénzügyi tanács stb. állapítja meg az adóalapul szolgáló buzaértéket.« A módosításom, amelyet eme szakaszhoz illeszteni kérek, a következő (olvassa) : »A budapesti tőzsdének spekulációból fakadó kilengései az adózók terhére soha figyelembe nem vehetők« — ez utasítás a pénzügyi tanács részére — »hanem a pénzügyi tanács tartozik az előző hónapok tapasztalatai alapján az illető időpontban fenforgó valódi és országosan átlagos buzaértéket venni alapul havonkénti megállapításán ál.« (Helyeslés jobb felől) Ha ezzel a módosítással méltóztatnak elfogadni a szakaszt, ugy kegyeskednek már látni, hogy a dolognak voltakópeni méregfoga, ami igen sok ember előtt antipatikus, már ezzel a csekély módosítással orvosolható lenne. Ez a példa mutatja, hogy ilyen adókérdésekben nincs helye az abszolút makacsságnak akkor sem, ha az a legelőkelőbb pénzügyministeri székből származik is. Ilyen kérdésekben a konciliansság, az egymás megértése elsőrangú kötelesség, amivel nem mondom, hogy a túlságos engedékenységig menjen a pénzügyminister, mert az már más. Kegyeskedjenek megengedni, hogy amikor én ezen a helyen ezzel a kérdéssel foglalkozom, revüszerüen kissé végig tekintsek a magyar pénzügyministereknek listáján hosszabb időre visszamenőleg. A pénzügyministerek keresztnevei hang tekintetében furcsa különböztetést lehet tenni. Régente, a forradalmi idők előtt ezek a keresztnevek olyan rendes, szürke polgári nevek voltak. László volt a nagy Lukács, Sándor volt kettő is : Wekerle és Popovics, Teleszky pedig János volt. Csupa szürke polgári név. Mikor azonban a kommunizmus bukása után összeült a nemzetgyűlés, jött Frigyes, a Korányi. Ez már nem volt rendes polgári név, ez már elegánsabb volt. (Derültség.) Gaal Gaston : Hát az Oszkár, a Szende Oszkár ? Nagy Emil : Az kérem betyár volt, arról nem beszélek. (Élénk derültség.) Különben is Pál volt. Mondom, a nemzetgyűlés összeülése után jött az első előkelő nevű, nem rendes polgári keresztnevü pénzügyminister, a Frigyes, akinek*óriási hibája volt, hogy túlságosan szerényen viselkedett. Ha a legszebb dolgot adta is elő, olyan szerényen tette e?t, hogy a hallgatóság azt hitte, nincs semmi különös abban, amit mondott, pedig volt benne nagyon sok jő. Egy szép napon aztán egy képviselőtárs, aki önmagának országos súlyt
