Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-44

ÍA J nemzetgyűlés 44. ülése 1922. évi augusztus hó 25-én, pénteken. tulajdonított, felállt itt a nemzetgyűlésen, és ime Frigyes minister ur megbukott csupa szerénységből. Jött utána a másik, ugyancsak előkelő nevű minister : Lóránt ; ilyen sem volt még a magyar pénzügyi politikában. (Derültség. ) Ez meg szegény valósággal tüzet evett, kardot nyelt, bukfencet hányt, csakhogy meggyőzze a közönséget arról, hogy sok adót kell fizetni és végül is annyira meg akart szegény mindenkit nyerni a maga lelkes modorában, hogy azután az engedékenység terén kapacitáció közben sokkal messzebb ment el, mint szabad lett volna s egy szép napon azt kellett látnia, hogy minden szellemi bukfenc, kard- és tüznyelés ellenére is, épen engedékenysége következtében megbukott a politikája. Es ennek, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, érdekes kihatása van a jelenlegi szituációra is. Mert jött az uj minister, jelenlegi ministerünk : Tibor. (Derültség.) ir Ez még elegánsabb név. (Élénk derültség.) 0 nála, hogy a Frigyes minister túlszerénysége és Lóránt minister engedékenysége után egy uj eltérő bajt látok, s hogy emiatt a pénzügyi bizottságban a minister urral való viaskodásaim közben micsoda kínokat álltam ki, azt is majd elmondom. S erről szólva, eszembe jut egy érdekes eset, amely Somogyban történt meg. Volt egyszer egy öregebb ur, akinek két fia volt. Egyik fia egy jobb sorsra méltó, igazán nagyszerű ember volt, akinek óriási jövőt jósolt mindenki — hihetetlen tehetsége volt s ha jól emlékszem, Lorántnak hívták, bár nem tudom biztosan — ez a fiu azonban később nem váltotta be a szülők szép terveit, későbbi életpályáján mint mondani szokás »nem sikerült« s ezért édesatyja minden reggel odalépett a másik fia ágyához s könyörögve mondta neki : Fiam, gondolj bátyádra, ne ugy cselekedjél, ahogy a bátyád cselekedett! (Derültség.) Ez az anekdota jut eszembe most, mert szinte hallom minduntalan, amikor a pénzügyi tudomány r

nagymestere — mondjuk : János atyamester (Elénk derültség.) —, mint Schiller Alpenjagerjében a hegyi szellem, megszólal : Tibor ne engedj, gondolj Lóránt bátyádra ! (Elénk derültség a Ház minden oldalán) Mert én, t. Nemzetgyűlés az általam végtelenül nagyrabecsült, kitűnő pénzügyminister urnák az én módositásaimmal szemben való szakasz elzárkózását — amint ő azt különben őszintén meg is mondta, — nem tudom másnak tulajdonítani, mint ennek a szózatnak, hogy : Tibor, ne engedj, gondolj Lóránt bátyádra ! (Derültség.) Mikor aztán felállott itt Gaal Gaston t. képviselőtársam, Lorántnak hóhéra, aki valósággal lemorzsolta annak idején a Lóránt, a pénzügyminister ur egész pénzügyi politikáját, akkor Tibor minister látva azt, hogy Gaal Gaston viszont a másik oldalon emelkedik fel, kétszeresen igyekezett a János mester szelleme mögé menekülni, aki azt mondja, hogy »Tibor, ne engedj!« s nekem valóban meggyőződésem, t. Nemzetgyűlés, hogy amikor a mi kedves pénzügyministerünk reggelenkint, a pénzügyi oizottságba igyekezve, a tükörbe tekintett és általunk irigyelt fekete haját kétfelé fésülte, mindenkor rászólt önmagára a tükörbe: Tibor, ne engedj ! (Derültség.) Ezzel tudom csak megmagyarázni azt, hogy a pénzügyminister ur a bizottságban olyan módosításaimat sem fogadta el, amelyeket pedig el kellett volna fogadnia. Eátérve ezekre a módosításokra, legyen szabad újból ráutalnom az elsőre, amelyre vonatkozólag kegyeskedtek már egyhangúlag elismerni azt, hogy ha a búzaár kérdésénél a tőzsdespekuláció egészségtelen kilengését a pénzügyi tanács ellensúlyozza azzal, hogy mindig alapul kell vennie a valóságos, igazi buzaértéket, még pedig több hónap tapasztalatai alapján, és ha a mélyen t. minister ur — mint ahogy nem kétlem — ezt a módosítást el fogja fogadni, mint a harmadik szakasz végére illesztendő pótlást, akkor ezzel egyszeriben kivettük a méregfogát ennek az egész javaslatnak, amely ellen pedig mindig az volt az agitáció és ezután is az maradna szerte az országban, a falvakon, hogy : uram, a pesti zsidóktól függ ami adónk ! (Egy hang balfelöl: A Pénzügyi Tanács!) Hát itt van a Pénzügyi Tanács, az segíthet a bajon, az lesz felelős a buzaérték helyes megállapításáért. Haller István: Mi az a felelősség? Nagy Emil : Ez már részletkérdés, t. képviselőtársam, ami nem tartozik mai felszólalásom keretébe. Ha minden ilyen detailra kiterjeszkedném, akár estig is beszélhetnék. (Zaj dalfelöl.) Elnök (csenget :) Csendet kérek ! Nagy Emil : Ez tehát az én első módosításom. A másik pedig igen érdekes kérdésre tendál. Ugyanis én voltam az, t. Nemzetgyűlés, aki proponálni bátorkodtam a javaslat 4 §-ában meglevő nagy értékű adókedvezményt. El kell mondanom itt, a nemzetgyűlés színe előtt, hogy voltaképen, hogy is jutottam erre a gondolatra ? Annakidején a pártkonferencián kiküldöttek minket egy kisebbfajta bizottságba és akkor a pénzügyminister ur kifejtette előttünk, hogy az az öt percentes késedelmi kamat mint büntetés pénz, amit Gaal Gaston képviselőtársam olyan erősen kifogásolt s ami később két percentre szállíttatott le, népnevelő hatású lesz, mert meg fogja tanítani a népet arra, hogy adót kell fizetni. (Zaj és közbeszólások. Elnök csenget.) Én akkor azt mondtam, hogy tisztelt minister ur, ne méltóztassék a magyar falusi népet büntetésekkel nevelni akarni, tessék megnevelni józan előny nyújtásával. Ha azt fogja látni a magyar falusi nép, hogy adóját idejében megfizetve, nagymértékű engedményképen ennyi és ennyi, tekintélyes százalék megtakaritásban van része, akkor ennek igenis, lesz nevelő hatása. Szóval, nagyon nagy szenvedések árán végre megegyeztünk abban a bizonyos 25 és 15°/o-ban.