Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-44
12 A nemzetgyűlés 44. ülése 1922. általános vitának lennie, mert minden adótörvénynél nem annyira az általános szempontokon, mint a részleteken van a súly. Dénes István : Itt van a tévedés ! Nagy Emil : Nem hiszem, hogy én és képviselőtársam valaha is megértenők egymást; megtisztel tehát engem azzal, hogy nézetemet tévedésnek minősiti. Méltóztassék megengedni, hogy felszólalásomat némi kis személyes kérdéssel vezessem be s ez a következő : Ne méltóztassék bennem, sem a mélyen tisztelt képviselő urnák, sem másoknak ezen a helyen azt nézni, hogy én polgári foglalkozásom, kenyérkeresetem körében becsületes munkámat hol végzem. Itt én . . . Dénes István : A nagybirtok érdekeltsége ! Elnök : Bocsánatot kérek, itt csak képviselők vannak, ne méltóztassék ilyen kitételeket használni. Nagy Emil : Nem értettem, hogy t. képviselőtársam mit mondott. Dénes István : A nagybirtok érdekeltsége ! Nagy Emil : Ez a szemtelen felfogás nem méltó arra, hogy reflektáljak reá. Elnök : A képviselő urat rendreutasítom. Dénes István: Micsoda hang ez! (Zaj.) Nagy Emil : Erre a helyre engem küldött a jászladányi kerület; ide jöttem kerületem kérésére, sőt — merem állitani — könyörgésére. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Itt becsületszavamra kijelentem, hogy nem lehetek más, mint a nemzet érdekeinek önzetlen képviselője. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ha ezzel szemben bárki rólam mást merészkedik állitani, az a becsületembe gázol, azzal le fogok számolni. Ezzel tartoztam általános reputációmnak. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy kissé nyugodtabb hangon visszatérjek a magam voltaképeni mondanivalójára, méltóztassék megengedni, hogy ezzel az adójavaslattal egészen tárgyilagosan, egy teljesen egyszerű polgárember szemszögéből foglalkozzam, s amig egyrészt át vagyok hatva annak tudatától, hogy meg kell adni az államnak létének feltételeit a mai nehéz időkben, addig másrészt politikai felfogásom összes gyökérszálai a falusi életre vezetnek vissza. S hogy engem a választókerületem valósággal visszahitt a politikai élet szinpaclára, ez annak a tanúsága, hogy választóim nem kételkednek abban, hogy gondolkozásom minden porcikájával elsősorban a falusi szegényebb ember sorsával törődöm és azt akarom politikai felfogásom bázisává tenni. Én a pénzügyi bizottságban az igen t. minister úrral több részletkérdés tekintetében vitát folytattam, s ez a vita talán közöttünk még nincs egészen lezárva. Kegyeskednek talán azt nekem megengedni,, hogy amikor felfogásomat itt előadom, már előre is jelezzem, hogy én csakis olyan módosításokat óhajtok megejteni ezeken a. törvényjavaslatokon, amelyeket akkor is teljesen nyugodt lelkiismerettel el évi augusztus hó 25-én, pénteken. tudnék fogadni, ha a pónzügyministeri székben ülnék. És én leszek bátor később, beszédem további részében teljesen megszövegezett módosításokat, szövegezett szakaszokat felsorakoztatni és kérni fogom azoknak szives elfogadását, de előre is kijelentem, hogy ezzel a minister urnák revolvert szegezni nem kívánok, én nem teszem függővé ezek elfogadásától a javaslatnak általános megszavazását, mert a politikai szempontból kifolyólag és hazánk összes helyzete folytán nekem általánosságban ezt a törvényjavaslatot nem lehet meg nem szavaznom. (Helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy épen ezért álláspontomból kifolyólag ne azt kérjem a minister úrtól, hogy ha ezen a törvényjavaslaton lehet egy és más irányban ugy módosítani, hogy az az ő pénzügyi terveinek útjában ne álljon, hanem az élettel, az igazságossággal mégis jobban összefüggésbe hozza ezt a törvényt, hogy ezeket a módosításokat elfogadja és én ezeket teljes eréllyel fogom is sürgetni a részletes vita során. Hogy melyek ezek, arra majd ,később fogok rátérni. Altalánosságban nem egészen értem azokat, akik a buzavaluta intézményével szemben oly nagy mértékben fel vannak háborodva, mert jól tudom, — magam is bent élek a gyakorlati életben — hogy manapság nem lehet jövőben fizetendő bármilyen fix összegről pénzvalutában beszélni. Ha azt mondom valakinek, — bérlőnek vagy vevőnek — hogy fogsz fizetni jövőre 20 vagy 30 koronát egy négyszögöl földért, vagy 40.000 koronát egy lóért, amint kiejtettem ezt a szót : »korona«, voltaképen nem is tudom, mit mondtam, és nem tudja sem a vevő, sem az eladó, sem a bérbeadó, sem a bérlő, hogy ezzel mennyi értéket akartam kifejezni, mert nem tudja, hogy ez a 30 vagy 40.000 korona egy esztendő múlva mit fog érni ? Lehet, hogy nagyon sokat fog érni, — adja a magyarok Istene, hogy minél többet érjen, — de viszont megeshetik, hogy sokkal kevesebbet fog érni. így tehát, amikor ma már mindenki búzában diskurál és minden néven nevezendő jövőben fizetendő fix dolgot ma már búzában fejezünk ki a gyakorlati életben, akkor egyáltalán nem értem azt a felháborodást, ami azért kiséri a minister ur javaslatát, mert ő is, aki évek hosszú sorára kér az adózóktól fix összeget, magát buzavalutában fejezi ki. Gaal Gaston : Necsak a gazdától, hanem a többiektől is búzában kérje az adót! Nagy Emil : Tévedésben tetszik lenni t. képviselő ur, "mert ahol százalékszerü az adó, ahol például azt mondom, fizetem egy millió koronának 30 %-át, ott, ha nekem lesz jó koronában egy millió korona jövedelmem, jó koronában fogom fizetni a 30% adót is; viszont a rossz pénz százalékában megkapja az állam a pénzét. Itt van szerintem Gaal Gaston t. barátom egyik tévedése, amit kegyeskedett most
