Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-46
A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. maradtak, ezért maradtak ott, és kérem a szociáldemokrata pártot, mely számtalanszor kijelentette, hogy a kommunistákkal nem azonosítja magát, ne azonosítsa magát ezekkel a kommunistákkal. j(Zaj a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil : Ezek a bolondokházába valók ! Rakovszky Iván belügyminister : Előadott azután a képviselő ur egy esetet, hogy több internált, aki éhségsztrájkot rendezett, az ügyészségre került és ma is az ügyészség fogházában van letartóztatásban. Ehhez a bejelentéséhez azt a kérdést fűzte a képviselő ur, hogy vájjon jogállam vagyunk-e, hogy ezek a volt internáltak most az ügyészség fogházában legyenek letartóztatva ? Az urak állandóan azt kívánják, hogy az ilyen eljárások folyamán tessék a független bíróságnak eljárni. Ezek az emberek az ügyészség fogházában vannak, ügyük a független bíróság hatáskörébe tartozik, az fog ezeknek az ügyében dönteni, tehát nem látom át, miért kelljen a közigazgatási hatóságnak most ismét azért szemrehányást tenni, hogy a bűnösöket a bíróságnak adja át? Én ellenkezőleg azt találom, hogy épen az urak intenciójának felel meg, hogy a súlyosabb váddal terhelt internáltakat, ugy, mint ebben az esetben is történt, az internálótábor az ügyészség fogházába kiséri át, hogy a rendes bíróság ítélkezhessek ügyükben. Azt állítja az igen t. képviselő ur, illetve azt hozza fel kifogásképen, hogy ujabban történtek internálások olyan esetekben, amikor az illetőért a munkaadója garanciát vállalt. Ha az igen t. képviselő ur a belügyministerben, mint hatóságban, nem bizik, hogy megfelelően fogja megítélni, vájjon az illetőt közérdekből internálni kell-e vagy sem, akkor nem értem, miért kívánja éntőlem vagy az eljáró közigazgatási hatóságtól, hogy azt a munkaadót ismerjük el végérvényes fórumnak arra nézve, hogy az illetővel mi történjék. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Rendelet van rá !) En nagyon sajnálom, de egy közigazgatási eljárás folyamán az, hogy a munkaadó garanciát vállal, még egyáltalában nem szerepelhet ügydöntő indokképen, mert itt objektív indokból indulunk ki, nem pedig bármilyen becsületes egyének meggyőződéséből, felfogásából vagy impresszióiból, hanem abból, amit az esetleges nyomozás és a tanúvallomások az illetőre nézve igazolnak és szükségessé tesznek. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy spiclirendszert tartunk fenn azért, mert a főkapitányság valamelyik rendeletében — hogy melyik rendeletében, azt nem ismertette velünk a képviselő ur — ki van adva az utasítás, hogy bizonyos egyénekre nézve megállapítandó, hogy a tanácsköztársaság bukása óta milyen magatartást követtek. Azt fűzi ehhez hozzá a képviselő ur, hogy mi köze ehhez a hatóságnak? Bocsánatot kérek, évi szeptember hó 6-án, szerdán. 151 ez^ ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell. (Élénk helyeslés jobb felöl) Igenis a hatóságnak ehhez köze van. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Farkas István: Nem arról van szó! Rakovszky Iván belügyminister: A hatóság igenis akkor teljesítené rosszul a kötelességét, ha egyszerűen nem törődnék vele, hogy a tanácsköztársaság óta bekövetkezett nyugodtabb és egyre nyugodtabbá váló állapotokban egyes olyan egyének, akik bármily szempontból közigazgatási megítélés alá esnek, miként viselkednek. S ha az igen t. képviselő ur azt állítja, hogy ehhez a hatóságnak nincs köze, akkor ugyanilyen jogon azt állithatja, hogy a hatóságnak semmihez sincs köze, mert a hatóságnak elsősorban ma igenis kötelessége megakadályozni azt, hogy a tanácsköztársaság alatti és előtti állapotok ismét visszaálljanak. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) Yégül még arra akarok kitérni, amit az igen t. képviselő ur a szolgabirákról ós a bolsevizmusról mondott. Az mondotta a képviselő ur — de nemcsak ő mondotta, hanem a szocialista párt sajtója és egyik-másik felszólaló tagja is megkockáztatta már ezt az állítást, — hogy a bolsevizmust a szolgabirák okozták. T. képviselő ur, ezt a kijelentést meg lehet tenni több izben, meg lehet ismételni százszor is, de igazsággá még sem fog válni. Ha meg méltóztatik engedni, néven nevezem a gyermeket: ez frázis, amivel szeretnék (Ugy van! a középen.) az újból helyreállott közrendet, a hatóságok tekintélyét, azt a fegyelmet, amely az országban hála Istennek mindig erősebb és erősebb lesz, tönkretenni, azonban ennek a frázisnak semmi veleje, magva és igazsága nincs. Farkas István : Annak nincs veleje, hogy ütik-verik az embereket. (Zaj.) Rakovszky Iván belügyminister : T. képviselő ur azt mondja, hogy a bolsevizmust a szolgabirák okozták. A szolgabirák akkor is igyekeztek megtenni a maguk kötelességét, igyekezett megtenni kötelességét az egész állami és közigazgatási apparátus, sajna azonban gyenge volt, nem volt elég ereje azokkal a tényezőkkel szemben, akik igenis céltudatos izgatással és félrevezetéssel vezették a publikumot odáig, hogy még ebbe a szélsőségbe, a bolsevizmusba is belemenjen. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Azt mondja az igen t. képviselő ur, hogy azok a tömegek csinálták a bolsevizmust és a kommunizmust, amelyeket akkor a szolgabírói és a közigazgatási elnyomás folytán, nem tudom miféle nyomor, fájdalom és szenvedés hajtott bele a bolsevizmusba. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Gondoljunk vissza a bolsevizmus előtti időkre. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mért tartják vissza őket?) Én igenis az állítom, hogy aránylag és a háború előtti időkkel összehasonlítva, épen a munkásságnak volt akkor a legjobb dolga, a munkásság sorából voltak a legtöbben felmentve, (ügy van! jobbfelöl.) akkor kezdődött
