Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

150 Â nemzetgyűlés 46. ülése 1922. A képviselő ur első panasza az volt, hogy valamikor a kommün megszűnte után őellene is internálási eljárást indítottak, az internálási el­járás azonban azzal végződött, bogy ő nem lett internálva. Bocsánatot kérek, ha a képviselő ur bejegyez egy interpellációt az interpellációs-könyvbe és ezt ugy jelöli meg, bogy meg akar engem interpel­lálni az internálási eljárás körül ujabban tapasz­talt szigor tárgyában, akkor nem tudom egészen megérteni, hogy ennek az interpellációnak a szöve­gével miként függ össze a képviselő ur saját esete, amely sem ujabban nem történt, sem internálásra nem vezetett. Itt tehát, őszintén megvallva, semmi nagyobb sérelmet, de különösen olyan sérelmet, amelyért én lehetnék felelős, nem tudok felfedezni. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Zaklatás !) Ellenben, ha azt állit ja a t. képviselő ur, hogy ma a helyzet az, hogy akárki, ha valakire meg­haragszik, egy egyszerű feljelentés alapján elérheti, hogy az illetőt internálják, hát akkor az igen t. képviselő ur nagyon rosszul van tájékozva' az internálás kérdéséről és az internálás intézményé­ről. Az igen t. képviselő ur talán tizszer ismételte a felszólalása folyamán, hogy rendőrfogalmazócs­kák internálhatnak. Ha a képviselő ur itt a parla­mentben, egy mégis komoly társaságban egy kér­désről hosszas előadást akar tartani, akkor tiszte­lettel arra kérem, vegye magának a fáradságot és először győződjék meg azokról a rendszabályokról, amelyek erre az intézményre vonatkoznak, s akkor méltóztassék jogi alapon is kritika tárgyává tenni ezeket az intézkedéseket. Ma semmiféle rendőr­fogalmazó nem internálhat, ma semmiféle szolga­biró nem -internálhat. (Felkiáltások a szélsőbál­oldalon : Indítványoz !) Az internálási eljárás a másodfokú közigazgatási hatóság inditványa alap­ján indul meg ; tehát az elsőfokú közigazgatási hatóságnak egyáltalában nincs semmiféle, még kezelési ügyköre sem az internálás kérdésében, az internálást pedig tisztára csak a belügyminis­ter rendelheti el. (Egy hang a szélsőbáloldalon: Papiroson !) Bocsánatot kérek, t ; képviselő ur, én a magam részéről igenis felelősséget vállalok azokért az internálásokért, amik az utóbbi időben elrendel­tettek. Felelősséget vállalok értük azért, mert igenis, a legszigorúbban ellenőrizzük az indoko­lást, ellenőrizzük azt a javallatot, amit a közép­fokú közigazgatási hatóság tesz, és én meg vagyok győződve arról, hogy ha egyenlánt végig beszél­nénk meg a képviselő urakkal minden egyes internálási esetet, a képviselő urak maguk is belátnák, hogy az internálási eljárások terén semmiféle kegyetlenség és szigor nincsen. Esztergályos János : Sohasem ! (Derültség és zaj jobbjelól.) Elnök: Csendet kérek ! Rakovszky Iván belügyminister : Az igen t. képviselő ur nemcsak a kérdés jogi oldalával nincs tisztában, de — ugy látszik — a praktikus oldalával sem, és nem tudja, hogy a belügyminis­évi szeptember hó 6-án, szerdán. terium internálási osztálya úgyszólván napról­napra vendégül látja a szociáldemokrata párt titkárát és minden őáltala felhozott kifogást tekintetbe vesz és soha egyetlen egy ügyben sem dönt" munkás esetében anélkül, hogy ővele érintkezésben ne volna. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly : De nem intéznek el semmit. Rakovszky Iván belügyminister: Előadott a képviselő ur egy hosszas történetet a hajmáskéri internálótáborban valamikor történt sikkasztások tárgyában. A képviselő ur maga is elismeri, hogy a közigazgatási hatóságok, illetve a belügyminister alá rendelt közegek e kérdésben teljes szabály­szerűséggel és korrektül járnak el, állítólag az ügyészségnél történt volna valami mulasztás. Bocsánatot kérek, bár mennyire tagadják az urak, jogállam vagyunk; ha az igen t. kép­viselő urnák tudomása van róla, hogy egy bűn­vádi eljárás valami okból vagy valamiképen megakad, a törvények módot adnak, hogy fel­jelentés utján, vagy valami beadvány formájá­ban ez az eljárás folytattassék, és egyáltalában nem látom át, hogyan lehessen ezt a kérdést egy, nem is az illetékes ministerhez intézett interpelláció formájában elintézni. Örülök annak, hogy az igen t. képviselő ur elismeri, hogy a belügyi tárca körébetartozó ezen eljárások folya­mán semmiféle mulasztás vagy visszaélés nem történt. Amennyiben azonban a bűnvádi eljárás ellen az igen t. képviselő urnák kifogásai van­nak, tessék a megfelelő feljelentést megtenni, vagy a fellebbezést beadni — én nem tadom, hol akadhatott el a dolog — és én biztositha­tom a képviselő urat, hogy a magyar biróságok törvényszerűen és szabályszerűen fogják az egész eljárást lefolytatni. Szóbahozta a képviselő ur, hogy az 1922 július előtt internáltak közül még sokan nincse­nek szabadon bocsátva. Véletlenségből abban a helyzetben vagyok, hogy számszerű adatokat is szolgáltathassak az igen t. képviselő urnák arra nézve, hogy igenis, az akkor létrejött mintegy megállapodás alapján 1922. évi május hó 29-én 48, május 30-án 49, (Egy hang balfelöl : Válasz­tások előtt volt!) május 31-én 37 és a követ­kező napokban még 6 egyén lett szabadon bocsátva; szabadon lettek bocsátva mindazok az internáltak, akik 1920. évi június hó végéig kerültek az internáló táborba. Én nem tagadom és nem vonom kétségbe, hogy egyesek vannak még ott ezek közül vissza­tartva; azt is megmondom, hogy miért. Azért, mert ezek olyan egyének, — miután minden egyes ilyen szabadon bocsátandó egyén meg­kérdeztetik, hogy a szabadonbocsáttatása esetén a jövendőben milyen eljárást s émilyen magaviseletet szándékozik tanúsítani — akik erre a kérdésre azt a választ adták, hogy ők igenis kommunis­ták akarnak maradni, kommunisták fognak maradni és ujabb kommunistauralmat ós tanács­köztársaságot óhajtanak csinálni. (Zaj és ellen­mondás a szélsőbáloldálon.) Akik tehát ott

Next

/
Thumbnails
Contents