Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

150 Â nemzetgyűlés 46. ülése 1922. A képviselő ur első panasza az volt, hogy valamikor a kommün megszűnte után őellene is internálási eljárást indítottak, az internálási eljárás azonban azzal végződött, bogy ő nem lett internálva. Bocsánatot kérek, ha a képviselő ur bejegyez egy interpellációt az interpellációs-könyvbe és ezt ugy jelöli meg, bogy meg akar engem interpellálni az internálási eljárás körül ujabban tapasztalt szigor tárgyában, akkor nem tudom egészen megérteni, hogy ennek az interpellációnak a szövegével miként függ össze a képviselő ur saját esete, amely sem ujabban nem történt, sem internálásra nem vezetett. Itt tehát, őszintén megvallva, semmi nagyobb sérelmet, de különösen olyan sérelmet, amelyért én lehetnék felelős, nem tudok felfedezni. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Zaklatás !) Ellenben, ha azt állit ja a t. képviselő ur, hogy ma a helyzet az, hogy akárki, ha valakire megharagszik, egy egyszerű feljelentés alapján elérheti, hogy az illetőt internálják, hát akkor az igen t. képviselő ur nagyon rosszul van tájékozva' az internálás kérdéséről és az internálás intézményéről. Az igen t. képviselő ur talán tizszer ismételte a felszólalása folyamán, hogy rendőrfogalmazócskák internálhatnak. Ha a képviselő ur itt a parlamentben, egy mégis komoly társaságban egy kérdésről hosszas előadást akar tartani, akkor tisztelettel arra kérem, vegye magának a fáradságot és először győződjék meg azokról a rendszabályokról, amelyek erre az intézményre vonatkoznak, s akkor méltóztassék jogi alapon is kritika tárgyává tenni ezeket az intézkedéseket. Ma semmiféle rendőrfogalmazó nem internálhat, ma semmiféle szolgabiró nem -internálhat. (Felkiáltások a szélsőbáloldalon : Indítványoz !) Az internálási eljárás a másodfokú közigazgatási hatóság inditványa alapján indul meg ; tehát az elsőfokú közigazgatási hatóságnak egyáltalában nincs semmiféle, még kezelési ügyköre sem az internálás kérdésében, az internálást pedig tisztára csak a belügyminister rendelheti el. (Egy hang a szélsőbáloldalon: Papiroson !) Bocsánatot kérek, t

; képviselő ur, én a magam részéről igenis felelősséget vállalok azokért az internálásokért, amik az utóbbi időben elrendeltettek. Felelősséget vállalok értük azért, mert igenis, a legszigorúbban ellenőrizzük az indokolást, ellenőrizzük azt a javallatot, amit a középfokú közigazgatási hatóság tesz, és én meg vagyok győződve arról, hogy ha egyenlánt végig beszélnénk meg a képviselő urakkal minden egyes internálási esetet, a képviselő urak maguk is belátnák, hogy az internálási eljárások terén semmiféle kegyetlenség és szigor nincsen. Esztergályos János : Sohasem ! (Derültség és zaj jobbjelól.) Elnök: Csendet kérek ! Rakovszky Iván belügyminister : Az igen t. képviselő ur nemcsak a kérdés jogi oldalával nincs tisztában, de — ugy látszik — a praktikus oldalával sem, és nem tudja, hogy a belügyminisévi szeptember hó 6-án, szerdán. terium internálási osztálya úgyszólván naprólnapra vendégül látja a szociáldemokrata párt titkárát és minden őáltala felhozott kifogást tekintetbe vesz és soha egyetlen egy ügyben sem dönt" munkás esetében anélkül, hogy ővele érintkezésben ne volna. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly : De nem intéznek el semmit. Rakovszky Iván belügyminister: Előadott a képviselő ur egy hosszas történetet a hajmáskéri internálótáborban valamikor történt sikkasztások tárgyában. A képviselő ur maga is elismeri, hogy a közigazgatási hatóságok, illetve a belügyminister alá rendelt közegek e kérdésben teljes szabályszerűséggel és korrektül járnak el, állítólag az ügyészségnél történt volna valami mulasztás. Bocsánatot kérek, bár mennyire tagadják az urak, jogállam vagyunk; ha az igen t. képviselő urnák tudomása van róla, hogy egy bűnvádi eljárás valami okból vagy valamiképen megakad, a törvények módot adnak, hogy feljelentés utján, vagy valami beadvány formájában ez az eljárás folytattassék, és egyáltalában nem látom át, hogyan lehessen ezt a kérdést egy, nem is az illetékes ministerhez intézett interpelláció formájában elintézni. Örülök annak, hogy az igen t. képviselő ur elismeri, hogy a belügyi tárca körébetartozó ezen eljárások folyamán semmiféle mulasztás vagy visszaélés nem történt. Amennyiben azonban a bűnvádi eljárás ellen az igen t. képviselő urnák kifogásai vannak, tessék a megfelelő feljelentést megtenni, vagy a fellebbezést beadni — én nem tadom, hol akadhatott el a dolog — és én biztosithatom a képviselő urat, hogy a magyar biróságok törvényszerűen és szabályszerűen fogják az egész eljárást lefolytatni. Szóbahozta a képviselő ur, hogy az 1922 július előtt internáltak közül még sokan nincsenek szabadon bocsátva. Véletlenségből abban a helyzetben vagyok, hogy számszerű adatokat is szolgáltathassak az igen t. képviselő urnák arra nézve, hogy igenis, az akkor létrejött mintegy megállapodás alapján 1922. évi május hó 29-én 48, május 30-án 49, (Egy hang balfelöl : Választások előtt volt!) május 31-én 37 és a következő napokban még 6 egyén lett szabadon bocsátva; szabadon lettek bocsátva mindazok az internáltak, akik 1920. évi június hó végéig kerültek az internáló táborba. Én nem tagadom és nem vonom kétségbe, hogy egyesek vannak még ott ezek közül visszatartva; azt is megmondom, hogy miért. Azért, mert ezek olyan egyének, — miután minden egyes ilyen szabadon bocsátandó egyén megkérdeztetik, hogy a szabadonbocsáttatása esetén a jövendőben milyen eljárást s émilyen magaviseletet szándékozik tanúsítani — akik erre a kérdésre azt a választ adták, hogy ők igenis kommunisták akarnak maradni, kommunisták fognak maradni és ujabb kommunistauralmat ós tanácsköztársaságot óhajtanak csinálni. (Zaj és ellenmondás a szélsőbáloldálon.) Akik tehát ott