Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-46
A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. Rakovszky Iván belügyminister : Rendőrfogalmazók nem internálhatnak! Erre megvan a rendeletben szabályozott eljárási mód! Tessék megtanulni az eljárást. Pikler Emil : Az idő előrehaladottsága miatt kénytelen vagyok az anyag egy részét magamba fojtani, csak egyes konkrét eseteket akarok felemlíteni. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy néhány hónappal ezelőtt Zalaegerszegen éhségsztrájk volt, amelyben többen résztvettek. Nem tudom, hányan vettek benne részt, de tény az, hogy az éhségsztrájkolók közül tizennégyen néhány hónap óta még most is a zalaegerszegi ügyészségen vannak letartóztatva, anélkül hogy a vádemelés hivatalos formában mind a mai napig megtörtént volna velük szemben. Engedelmet kérek, hát lehetséges ez? Én nem tudom, laikus vagyok-e, vagy naiv vagyok-e, de az én jogérzékemmel és emberi érzékemmel ez teljesen ellenkezik. Vagy kulturés jogállam vagyunk, vagy a legsötétebb Ázsia. Hiszen ezek lehetetlen állapotok. Bár nagyon szomorú a dolog, mégis vannak komikus kihatásai is ennek az internáiási rendeletnek, amely számos csodabogarat és bolondgombát produkál. Blumauer László esetét hozom fel, akit annak idején lázítás vagy izgatás miatt elitéltek hathavi fogházra. Miután kitöltötte hathavi fogházbüntetését, internálták. Igen ám, de az első lázitási esettől függetlenül volt ellene egy másik lázitási vád is, amelynek tárgyalására felhozták Budapestre az internálótáborból. A másik lázitási esetéből kifolyólag másfélévi fogházra Ítélték, mely büntetésének azonban csak egy részét töltötte ki, mert az amnesztia értelmében kiszabadult. így egyenesen szerencséje volt ez a második lázitási esete, mert ha ez nem lett volna, még évekig internálva maradhatott volna Zalaegerszegen, mert az internálás tudvalevőleg nincs időhöz kötve. Szerencséje volt, hogy másodszor is elitélték, és igy az amnesztia áldásában részesült, amely mint köztudomású nem vonatkozott az internáltakra. Ez a jogi abszurdum élénken" illusztrálja a helyzetet. Nekem csak az az egy eset jutott tudomásomra, ilyen vonatkozásban több esetet felemlíteni nem tudok, bár nagyon sok mindenféle eset van. Az 1922. évi 3000. számú rendelet expressis verbis kimondja, hogyha valaki munkában van, dolgozik és a munkaadó az illetőért erkölcsi garanciát vállal, az rendőri felügyelet alá nem helyezendő és nem internálandó. Mégis számtalan esetben hurcolnak el családos embereket az íróasztal mellől vagy az esztergapad mellől, annak ellenére, hogy a munkaadó erkölcsi garanciát vállal értük. Ha a belügyminister ur kíváncsi rá, ugy egy konkrét esetet fogok erre nézve elmondani. A napokban jártam el ilyen ügyben. Egy intelligens fiatalember évek óta dolgozik egy mérnökvállalkozónál, egy elsőrangú cégnél. Azt mondta nekem évi szeptember hó 6-án, szerdán. 14.7 a mérnök: Képviselő ur, erre a fiatalemberre olvasatlanul aranyakat bizok, évről-évre, . . . Rakovszky Iván belügyminister: Az lehetséges, de az egészen más dolog ! Pikler Emil : .. . ennek a fiatalembernek a nemzethűségéért, politikai becsületességéért és egyéni tisztességéért garantálok. Elmondta ezt a rendőrségen is és mégis az a fiatalember ma is a toloncházban van, pedig munkaadója nagyon nehezen nélkülözi, mert munkájára feltétlenül szüksége van. így segítik elő Magyarországon a produktiv munkát igy teszik lehetővé, hogy becsületes emberek becsületesen dolgozhassanak, ugyanakkor, amikor az internálásra nagyon is érdemes emberek monoklisan sétálnak a Váciutcában és kurizálnak a hölgyeknek. A napokban olvashattuk, hogy Fényes László hírlapírót is rendőri felügyelet alá helyezték. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen : Nagyon helyes ! Egy hang a jobboldalon : Fel kellett volna akasztani !) Helyes, önnek helyes, de én helyesebbnek tartanám, ha önt tartanák rendőri felügyelet alatt, ha ilyen nézetei vannak . . . Fényes Lászlót rendőri felügyelet alá helyezték azért, mert a társadalomra veszélyes üzelmeket folytatott. Ha ezt tette, még akkor sem jogos az internálás, vagy rendőri felügyelet alá való helyezés, hanem tessék a bíróság elé állítani, és főképen konkretizálni, hogy mit jelent az : a társadalomra veszélyes üzelmek ? Tessék azt mondani, hogy ezt meg ezt csinálta, mert e kifejezés roppant elasztikus, hiszen, ami az egyiknek veszélyes, az a másiknak jólesik. Ez nem lehet egyéni elbírálás dolga, hanem ezt írott törvényeknek keli eldönteniÖk. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pikler Emil : Ha az igen t. belügyminister ur arra hivatkozik, hogy az internálás preventív intézkedés, rendben van, de ki mondja meg, micsoda jogi fórum állapítja meg azt, hogy valaki internálandó. Az a kérdés, hogy az a jogi fórum, pártatlanul a kérdésnek minden oldalról való megvilágítása és a tanuk kihallgatása alapján kontradiktórikus eljárással állapitja-e meg azt, hogy valaki veszélyes és internálandó, ha nem is követett el bűncselekményt. Olyan személynek kell tehát kimondani az internálást, akiben minden ember megbízik, nemcsak a minister ur. A minister ur esetleg nagyon nyugodtan alszik és nem zavarja lelki nyugalmát, ha akárhány ember sínylődik is az internáiási táborban, de a mi szivünk fáj, és nem engedi, hogy proletártestvéreink ártatlanul sínylődjenek semmiért. Rakovszky Iván belügyminister: Semmiért senki sem sínylődik, ezzel ön is tisztában van. Pikler Emil : Nagyon klasszikus tanura hivatkozhatom, akit önök sem cáfolhatnak meg, gróf Apponyi Albertre, akit hazafiság és keresztény szellem szempontjából a belügyminister ur sem kifogásolhat, és aki a napló szerint kijelentette, hogy ha nyolc napra Zalaegerszegen bezárnák, ő is kommunista lenne, önök kommunista akadémiát tartanak ott fenn, (Ugy van ! a bal- és a 19*
