Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-44
A nemzetgyűlés 44. ülése 1922. évi augusztus hó 25-én, pénteken. 9 a pénzügyi kormányzat eme fontos munkája elé, mert ebben látom az ország gazdasági helyzetének javulását. A magam részéről tehát a legmesszebbmenőleg támogatom a kormányt ebben a munkájában és helyeslem azt az irányelvet is, hogy igenis igénybe kell vennünk a polgárok áldozatkészségét, azok munkaerejét, teherbíró képességét, egészen addig a határig, ameddig elviselni képesek. Legyen szabad azonban rámutatnom arra, hogy ennek a méltányosság és igazságosság szempontjai szerint kell történnie. A benyújtott adójavaslatok közül különösen a földadójavaslattal kivánok bővebben foglalkozni. Az előttem felszólalt t. képviselőtársaim rámutattak már ennek a javaslatnak hibáira, ugy, hogy én ujat már nem mondhatok. Két hibája van a javaslatnak: az egyik az, hogy a régi hibásan felvett kataszteren alapul, a másik pedig az, hogy nincs benne progresszivitás. A t. túloldal szónokai is mind ezeket a hibákat akarják kiküszöbölni, és azt hiszem, hogy közös szándékkal el is fogjuk érni ezt a célt. Drozdy Győző : De ők csak beszélnek róla ! Ez az igazi demagógia! Cserti József: Előttem felszólalt t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy a törvényjavaslat a régi hibásan felvett kataszteren alapul. Mások is kimutatták pontosan, hogy tényleg hibás-az a kataszter, sőt ezt maguk a nagybirtokosok is elismerik. Megengedem, vannak egyes helyek, ahol már kiigazították, de a legtöbb helyen még mindig a régi kataszteri felvétel szolgál az adók alapjául, pedig ahol azelőtt ártér, legelő volt az illető terület, ott ma annak helyén a legjobb búzatermő föld van és ennek ellenére még mindig a régi kataszter szerint adózik. Drozdy t. képviselőtársam kimutatta, hogy a nagybirtok 1/4, l/5-t, vagy a legjobb esetben felét fizeti annak az összegnek, amelyet a kisbirtok fizet. Csodálatos dolog, hogy amikor ilyen fontos adóról van szó, ezt a régi hibás katasztert vették alapul és mindenki azt mondja, hogy : Hja, azt nem lehet kiigazítani ! De igenis, ki lehet igazítani, méltóztassanak csak megpróbálni és megkezdeni. Elismerem, hogy az tényleg nagy munkával jár, de annak nem szabad a régi módszer szerint megtörténnie, ugy, amint az a 70-es években történt, amikor a kataszter-összeállító bizottság az érdekeltekből, a nagybirtokosok szabadságolt tisztviselőiből állott, akik azután gazdáik érdekeinek figyelembevételével állapították meg a katasztert. Ezért nagyon helyeslem és üdvözlöm azt a gondolatot, amelyet az előttem felszólalt t. képviselőtársam vetett fel, hogy a kataszter kiigazítását a mezőgazdasági járási bizottságokra kellene bizni, amelyekben képviselve vannak ugy a kisbirtokosok, mint a nagybirtokosok. Ennek az az előnye is megvan, hogy nincs szükség olyan nagy adminisztrációra, még csak a helyszínre sem kell kiszállni, mert ennek a bizottNEMZETGYÜLEGI NAPLÖ. 1922-—1926. — IV. KÖTET. ságnak tagjai kívülről ismerik az illető földet és megtudják becsülni annak értékét. Ugylátom, hogy abban kevés kivétellel valamennyien egyek vagyunk, hogy ezt a hibás katasztert, igenis, ki kell igazítani. Ha már a kataszterre építjük fel az adózást, ha annak alapján vetik ki a nagy terheket, akkor méltóztassék azokat kijavítani. Ne csak mindenki mondja a kataszterről, hogy az nem jó, hogy az hibás, . . . Dénes István : Tudják ós mégis megszavazzák! Haller István : Hiszen ez a jó politika. Cserti József : ... de érvényesítse is ezt az álláspontját ! Sokan hibáztatják azt a bizonyos buzavalutát. Én azt a magam részéről nem tartom hibásnak, mert ma az egyedüli helyes értékmérő tényleg a búza. Hiszen látjuk, hogy a buzaparitás és az aranyparitás mindig egyformán halad ; ha az arany felfelé megy, akkor a búza is vele megy, ha az arany száll, akkor a búza szintén vele együtt száll le. Tehát ezt a mértéket nem tartom hibásnak, különösen azért, mert a gazdáknak nem búzával, hanem búzának az értékével kell fizetni s ezért vette mintegy szilárd mértékül a búzát a pénzügyminister ur is. De az a baj, hogy azoknak is buza-alapon kell fizetni, akiknek búzájuk alig terem, vagy csak annyi terem, amennyit szűkösen elfogyaszthatnak, nemhogy még abból is eladhatnának. Ez különösen érinti és sújtja a kisgazdákat, a 15—20 holdon aluliakat, altik búzát nem adhatnak el, mert, amit termelnek, elfogyasztják és — amint többször szó esett róla — papnak, kanásznak, doktornak, borbélynak, bognárnak stb. búzával kell fizetniök; tehát azokat érinti és sújtja nagyon, akik nem vihetnek a piacra és nem adhatnak el búzát. Tegnap egyik képviselőtársam, ha jól emlékszem : Csizmadia András összehasonlítással élt a gazda bevételeire nézve. Tudjuk ugyanis, hogy a kisebb gazda búzát sohasem tudott piacra vinni, hanem állatárakból fedezte az adóját; tehát az állatárakat hasonlítsuk össze a búza értékével és akkor azt látjuk, hogy az állatárak mélyen alatta vannak a búzaáraknak. Egy felnőtt szarvasmarhát békében a gazda, ha volt eladni való marhája, el tudott adni. 20 métermázsa búzáért, ma pedig csak 4—5 métermázsa búzát kap érte, ugy, hogy ez a változás azokat a kisebb gazdákat teljesen tönkre fogja tenni. A kormánynak oda kell hatnia, hogy a kiviteli vámok leszállításával és kiviteli engedélyek nyújtásával az állatárak is emelkedjenek fel arra az értékre, mint ahol a háború előtt voltak, vagyis az aranyparitás értékére. Haller István : Mit csinálunk mi akkor! Cserti József : Még mindig marad annyi, amennyi a belföldi fogyasztásnak kell. Haller István: Csak megfizetni nem lehet! Cserti József : A másik nagy hibája ennek a javaslatnak az, hogy egyszerűen nincs benne progresszivitás, amelyről annyi sző esett. A 2
