Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

142 A nemzetgyűlés 46. illése 1922. teljesen megszűnt és a t. képviselő ur talán csak nincs tájékozva e tekintetben. Ami már most azt a megjegyzését illeti, hogy az illetékben burkolt adó van, erre azt kell mondanom, hogy talán nem is burkolt ez az adó. Ez egészen nyilt adó. Ezt nem is ki­vánja a kormány titkolni, hiszen nem csinál­tunk a magunk részéről titkot abból, hogy mi a szabadforgalmat a belföldön igenis koncedál­juk, a külállamokkal való viszonylatban azon­ban a szabadforgalomra még nem tértünk át és sajnos, még hosszú ideig nem leszünk abban a helyzetben, hogy a teljes szabadforgalomra áttérjünk. (Helyeslés.) Hiszen bár a kormány tekintettel van, aminthogy tekintettel kell lennie a mezőgazda­ság érdekeire, tekintettel tartozik lenni azonban egyúttal azon nagy szociális érdekekre is, ame­lyek ezen a téren kielégitésre várnak. Épen ez az eset bizonyítéka annak, hogy ezen kiviteli illeték ellenére, ha a kivitelt lehetővé tesszük, a belföldi árak igenis emelkednek, még pedig olyan magasságig, amelyről épen szociális szem­pontból és objektiv szemmel megitélve, bizonyos pontig kétséges, hogy helyes-e. A kormány an­nak idején kénytelen volt az állatkivitelt beszün­tetni, hiszen a fejünk felett az állatleadás Da­mokles-kardja függött, amely veszedelem ma sem múlt el még teljesen, de épen a szárazságra és a takarmány hiányra való tekintettel, amelyet Förster t. képviselő ur Emiltett, kénytelen a kormány abba belemenni, hogy a kivitelt lehe­tővé tegye, mert beláttuk azt, hogy a takar­mányhiány folytán lehetetlenné vált, hogy azt az állatállományt, amellyel az ország jelenleg bir, a gazdatársadalom télen át el tudja tar­tani. A közélelmezésügyi minister ur számításai azonban azt bizonyították, hogy abban az eset­ben, ha az eddig vagy régebben megállapított kiviteli illetéket tartanák érvényben, akkor olyan áremelkedés következnék be, amely szociális szempontból a legnagyobb aggodalmakra adna okot. így is el vagyunk készülve, hogy dacára an­nak, hogy az illetéket tetemesen felemeltük, amit nem titkolunk, ez nem burkolt adó, ha­nem nyilt adó, amelyet részben adózási szem­pontból, részben és pedig elsősorban szociális szempontból emelünk, mondom, dacára annak, hogy a, kiviteli illetéket kénytelenek voltunk felemelni, igen lényeges áremelkedésre van ki­látás ugy, hogy még a gazda is meg fogja találni a maga számítását. Amennyiben azonban ez nem következnék be és amennyiben az a féle­lem, hogy itt husinség, illetve oly drágaság kö­vetkeznék be, amelytől a társadalomnak széles rétegei félnek, nem lesz jogosult, akkor már előre is megállapodtunk abban, hogy az illeté­ket mérsékelni fogjuk. Az ilyen rendszabályo­kat azonban mindig magas illetékkel kell kez­deni, mert hiszen egy ma megállapított illeté­ket holnap ismét felemelni nem lehet, azonban évi szeptember hó 6-án, szerdán. egy magas illetéket leszállítani mindig lehetsé­ges. Én tehát a t. képviselőtársamat megnyug­tathatom abból a szempontból, hogy ha azok a félelmek, amelyeket a közélelmezési szempont diktál nekünk, nem következnének be, akkor a kormány önszántából és önakaratából is mérsé­kelni fogja az illetéket. Ez tehát egy első intéz­kedés, amelynek következményeit a minister­tanács még újból mérlegelni fogja adott eset­ben. Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Méltóz­tassanak megengedni, hogy egypár észrevételt tegyek a mélyen t. ministerelnök ur válaszára. Ami a ministerelnök urnák azt a meg­jegyzését illeti, melyet a műtrágya behozatalára vonatkozólag tett, én nagyon jól tudom, hogy most már a műtrágyabehozatal szabad, de azt is tudom, hogy a tavasszal nem volt szabad a behozatal, mert tavasszal egy monopolisztikus társulat kezében volt, amely olyan árakon szabta meg a műtrágyát, hogy az akkori gabonaárak mellett egyáltalán nem fizetődött ki, hogy a gazdák műtrágyát beszerezzenek. Attól a vállalattól tehát a műtrágyát senki sem vette meg, a gazdák nem gondoskodtak az évi műtrágyaszükségletükről, s a vállalatnak a műtrágya a nyakán maradt. Hogy azután a vállalat ezekkel a műtrágyákkal a kormány tudtával és engedelmével mit csinált, azt én nem tudom, én csak egyet tudok, hogy a nya­kán maradt műtrágya, amelynek kétségtelenül sok-sok ezer vagonnak kellett lenni, az ország­ból eltűnt, ugy hogy ma műtrágya semmi pénzért nem kapható. (Igaz! Ugy van! bal­felöl.) Meglehet, hogy nem tűnt el, lehet, hogy raktáron van, lehet, hogy arra várnak ezek a t. vállalatok, — miután a mai 7000 koronás búzaárak mellett már megint kifizetné magát az általuk akkor kontemplált műtrágyaár — hogy majd feljebb megy a műtrágya ára és akkor egyszerre lesz műtrágya. Én csak egyet konstatálok és ezt kötelességem a gazdaközön­ség nevében konstatálni, hogy : ma pedig mű­trágya Magyarországon nem kapható. (Ugy van ! bal felöl.) Az pedig nem vigasztalásunk nekünk, mélyen t. ministerelnök ur, hogy a kormány most kinyitotta az országhatárt, mert a valutánk leromlása folytán akárhonnan akar­juk külföldről megvenni a műtrágyát, azt csak olyan áron kapjuk meg, hogy ez a 7500 koro­nás búzaárak mellett sem fizeti ki magát. Épen azért szólaltam fel az ilyen burkolt adóztatások ellen, amelyek a monopóliumok osz­togatásában jelentkeznek, hogy miért méltóztatott annak idején ezt igy csinálni? Ha a szabadkeres­kedelemre lett volna bizva, azok annyi műtrágyát hoztak volna be Magyarországba, hogy Magyar­országnak műtrágyaszükséglete fedezve lett volna.

Next

/
Thumbnails
Contents