Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-46
A nemzetgyüiés 46. ülése 1922. Mindenesetre megnyugvással veszem tudomásul a ministerelnök urnák azt a kijelentését, hogy a műtrágyát most már be szabad hozni, de a megnyugvásom csak akkor lesz teljes, ha egyúttal azt az ígéretet is megkapom a mélyen t. ministerelnök úrtól, hogy többé pedig hasonló monopóliumosztogatással Magyarország műtrágyaeladását a kormány semmi körülmények között sem fogja ' veszélyeztetni. Ami pedig a mélyen t. ministerelnök urnák másik megjegyzését illeti, amire még észrevételt kell tennem, azt méltóztatik mondani, hogy nem burkolt ez az adó, mert hiszen nyilvánosan csinálják. Bocsánatot kérek, mélyen t. ministerelnök ur, amit nyilvánosan csinál a kormány, az a kiviteli illeték, de ez a kiviteli illeték tulaj donképen egy burkolt adó. Én nem arra helyeztem súlyt, hogy a kormány elburkoltan szedi el a gazdák összes jövedelmét, jóformán az egész vonalon ; én arra helyeztem súlyt, hogy amikor nyilt adójavaslattal jön ide a mélyen t. kormány, amely nézetem szerint a teljesítőképesség legvégső határáig, sőt azon is túl veszi igénybe a magyar gazdaközönséget a tervezett földadó révén, visszamenőleg július 1-étől, akkor, ha még olyan nyilt is, hiszen nyilt rendeletben jelent meg, én nem azt állítottam, hogy titkos rendeletet adott ki a kormány ; — itt van a Budapesti Közlönyben, — de a nagyközönség, sőt még itt is a t. képviselő urak egy része, akiknek felszólalását mindig nagy érdekkel hallgatom, a t. szocialista képviselők nem olyan verzátusak ebben a kérdésben s azt hiszik, hogy a gazda semmiféle adót nem fizet, csak épen azt, amelyet a ministerelnök ur javaslata céloz. Az egész nagyközönség, általában az intelligens közönség is ezekkel a burkolt adókkal vezettetett félre, amikor a maximálások és rekvirálások voltak, most pedig a kiviteli illetékek okozzák azt, hogy azt hiszik a t. urak közül azok, a kik jóhiszeműek, hogy a magyar mezőgazdaság nincs megadóztatva, holott a burkolt adóknak egész sorozata nyugszik a vállainkoh, amelyeket fizetünk anélkül, hogy a nagy közönségnek arról fogalma is lenne. Hogy például a behozatali vámok mit jelentenek, mélyen tisztelt ministerelnök ur, mit jelent az, hogy itt bizonyos iparvállalatoknak való kedvezésképen lehetetlenül magas vámok vannak kivetve olyan mezőgazdasági eszközökre, amelyek nélkül a termelés egyáltalában lehetetlen, arra nézve bátor leszek csak egy-két adatot felolvasni, amelyeket épen tegnap kaptam panaszképen egy alföldi gazdától, aki beküldötte ide három budapesti cégnek számláját. Nem akarom a cégnek nevét megnevezni, nehogy bárki is avval vádolhasson, hogy egyének vagy cégek ellen küzdök, egyszerűen csak a számadatokat közlöm. A ministerelnök ur nagyon jól tudja, hogy mi az a szónagyüjtő, hiszen gazdaember a ministerelnök ur is. Jól tudjuk, hogy ezeknek a szénagyüjtőknek acélrugós fogai vannak. Ezeknek az acélrugós fogak™ri szeptember hó 6-án, szerdán. 143 nak darabját békeidőkben 50 fillérjével vettük. Ma ez a gazdatársam kapott egy budapesti cégtől számlát 10 drb acélrugó után, darabonkint 506 koronáról. Azután méltóztatik tudni, hogy a 4—5 méteres deszka nélkül a mezőgazdaság elképzelhetetlen, hiszen minden esztendőben több szál kell belőle a gazdának szekérre és más célokra; ezeknek darabjáért a békében egy koronát — egy korona húsz fillért fizettünk, aszerint, hogy az illető gazda az országnak melyik részén lakott. Most az az alföldi gazdatársam egy budapesti fakereskedő cégtől számlát kapott, melyben a deszkának darabja 901 koronára van felvéve. Dénes István: Mennyi a behozatali illetéke? Gaal Gaston : Hogy milyenek az illetékek, azzal nem törődöm; én szembe állítom a békebeli árat a mostani árral, mert arról van szó, hogy a gazdaságok rentábilisak maradhatnak-e e mellett az adóügyi és pénzügyi politika mellett, igen vagy nem, és arról van szó, hogy ha itt a mezőgazdaság megáll, akkor nem tudom, hogy azok a városi lakosok, akiket olyan nagy erővel védelmeznek a mélyen t. képviselő urak — és teljes joggal — miből fognak élni. Forgács Miklós : A szakszervezetből megélnek. (Zaj a szélsobaloldalon.) Gaal Gaston : Ugyancsak ez a gazdatársam — ez a leglényegesebb, ezt méltóztassék meghallgatni — kapott egy másik budapesti cégtől számlát egy olyan kis fogas kúpkerékről és ahhoz való csapágyról, amelynek ára békében 5 korona volt, 5713 koronára. Hát mélyen t. ministerelnök ur, ez csak ugy lehetséges, ha én nem hozhatok be németországi vagy más külföldi gyártmányt; csak ugy lehetséges, ha én rá vagyok utalva ezekre a tisztelt budapesti Weiss Manfréd stb. cégekre, amelyek — ugy látszik — monopolizálnak olyan bizonyos iparágakat, amelyekre a mezőgazdaság vitelénél feltétlenül és abszolút szükség van, és amely monopóliumot én, legalább részemről, jogosnak elismerni és az ilyen monopóliumban rejlő burkolt adóztatást — megint csak ezt mondom, mert ez burkolt megadóztatása a mezőgazdaságnak — mint agrárérzelmü ember, helyeselni soha nem tudok. Szóvátettem ezt a kérdést, bár tudom, hogy attól egyáltalában nem fog megváltozni a világ képe, hogy én a választ tudomásul veszem-e vagy sem. Nincs is szándékom ebből a kérdésből erőpróbát csinálni. Meg vagyok győződve róla, hogy hiába is tenném, mert hiszen magától értetődik, — természetesnek találom — hogy a többség még ilyen kérdésben is azt a kormányt, amely mögött áll, feltétlenül fedezi. (Mozgás a szélsőbalon.) A másik volna természetellenes. Felszólalásomnak tulajdonképeni célja egy volt : hogy én a kormány figyelmét innen kívülről, ahonnan már sokkal könnyebben tehetem, felhivjam ezekre a — hogy ugy fejezzem ki
