Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

132 À nemzetgyűlés 46. ülése 1922. indokolatlan kihasználása tárgyában. — G-aal Graston az összkormányhoz a közélelmezési minister urnák a szarvasmarhák kiviteli illetékének enormis felemelése tárgyában tett nyilatkozata ügyében. — Osilléry András a népjóléti ministerhez a gyermekvédelem és a hadiárvák ellátása ügyében. — Bartos János a népjóléti ministerhez a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák illetményei tárgyában. — Pikler Emil a belügyministerhez az internálási eljárás körül ujabban tapasztalt szigor tárgyában. — Haller József az összkormányhoz a mezőgazdasági munkásság szervezkedési szabadsága tárgyában. — Fábián Béla a kereskedelemügyi ministerhez a kereskedelmet sértő intézkedések sürgős orvoslása tárgyában. — Bassay Károly a belügyi és honvédelmi ministerekhez a tarpai választásnál elkövetett visszaélések tárgyában. — Rassay Károly a belügyministerhez a Szeged cimü napilag betiltása tárgyában. — Dénes Igtván az összkormányhoz a földvagyonváltság és földbirtokreform tárgyában. — Nagy Ernő az összkormányhoz gróf Károlyi Mihály vagyonelkobzási ügyében. (Mozgás a Ház mindhét oldalán. Felkiáltások: Ejha!) — Szabó István sokorópátkai az összkormányhoz a mezőgazdasági termelők ármaximálása és a termelőkkel való bánásmód tárgyában. — Esztergályos János a belügyministerhez a csendőri bántalmazások tárgyában. Elnök : Az interpellációkra napirendi javaslatom után fogunk rátérni. Most inditványt kivánok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülését holnap, csütörtökön, folyó hó 7-én délelőtt tiz órakor tartsa, s annak napirendjére tüzessók ki az adójavaslatok folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak e javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most áttérünk az interpellációkra. Ki az első interpelláló? Petrovits György jegyző: Peyer Károly. Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Nem volt szándékomban a munkabeszüntetés kérdését ide a Ház elé hozni mindaddig . . . (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szeísöbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Peyer Károly : ... amig ebben a kérdésben nem lehet a fennálló differenciákat elintézni és a termelés nyugodt menetét megindítani. Ugy vélem azonban, hogy hibát követnék el, ha nem hoznám ide ezt az esetet a Ház elé azért is, mert a lapokban és az egész közvéleményben e körül a munkabeszüntetés körül olyan téves felfogás alakult ki, amelyet erről a helyről meg kell cáfolnom és meg kell védenem azokat a munkásokat, akik ebben a munkaszünetelésben kénytelenek voltak résztvenni. A salgótarjáni bányamunkások munkaideje a háború előtti időben tizenkét óra volt. (Zaj jobbfelöl Elnök évi szeptember íió 6-án, szerdán. csenget.) 1918. októberében kérték ennek a bányának munkásai a nyolcórai munkaidőt. Megállapodás történt az üzemvezetőséggel, hogy 1919. január elsejével léptetik életbe a nyolcórai munkaidőt. Ez a munkaidő változatlanul megvolt egészen 1920. januárjáig, mikor is az igazgatóság egyoldalúan, a munkások hozzájárulása nélkül, az akkori munkaidőt, amely nyolc óra volt, meghosszabbította o]y módon, hogy a hét három napján nyolc órát, a hét három napján pedig tizenkét órát dolgoztatott. A munkások abban az időben vállalták ezt a rendelkezést, mert nem tudtak ellene védekezni. De ez nem jelenti azt, hogy ebbe a munkaidőbe belenyugodtak, amit legjobban bizonyít körülmény, hogy ismételten jött fel küldöttség Wahlner széntermelési kormánybiztos úrhoz, akitől kérték ennek a rendelkezésnek megváltoztatását. Ezek a küldöttségek minden egyes alkalommal eredménytelenül mentek haza Legutóbb ez év januárjában vetődött fel újból ez a kérdés. Ez alkalommal a munkások nyomatékosabban kérték már ennek a túlmunkának a megszüntetését. Hivatkoztak arra, hogy az ország széntermelése javult, az ő egészségi állapotuk pedig ugyanilyen arányban rosszabbodott, tehát ne tegyék kötelezővé minden munkásra nézve ezt a munkaidőt. Újból egyezség jött létre a munkások és a munkaadók között olyan módon, hogy a tél folyamán a munkaidő kérdését nem változtatják meg, a munkások hajlandók ezeket a

; pótműszakokat dolgozni egészen április 1-jéig. Április 1-je előtt tárgyalások voltak, melyeknek folyamán ezt a munkaidőt ujabban meghosszabbították május 1-jéig, majd később május 10-éig, mig végre május 10-ike körül az egyik pótműszak megszűnt, ugy hogy hetenkint négy napon keresztül dolgoztak 8 órát és két napon keresztül 12 órát. A munkások ezt az egyezséget azzal fogadták el, hogy rövid időn belül lehetővé válik a másik két fél pótműszak megszüntetése is. A júniusban folytatott tárgyalások alkalmával, amikor a bérek rendezést nyertek, a kérdés újból felvetődött, és a munkások újból kérték ennek a munkaidőnek a megváltoztatását azzal, hogy nem zárkóznak el a pótműszakok teljesítésétől, de ne tegyék azt kötelezővé mindenkire, hanem csak annak adják meg a lehetőséget erre, aki fizikailag birja a földalatti 12 órai nehéz és fáradságos munkát. Egyezség nem jött létre. A bérékben valamelyes módon megegyeztek, a munkaidő kérdésében azonban nem. Voltak tárgyalások a szénkormánybiztos urnái és más hatóságoknál is s a munkások megbízottjai azzal mentek haza, hogy igyekeznek majd a munkásokra hatni, hogy átmenetileg még vállalják ezeket a pótműszakokat, de már nem birták leszerelni őket, ugy hogy augusztus 27-én megjelentek az igazgatóságnál és kérték a pótműszakok megszüntetését. Másnap reggel minden egyes munkahelyen megjelent a bányaigazgatóságnak egy meg-