Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-46
A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. évi szeptember hó 6-án, szerdán. 133 bízottja, aki az egybegyűlt munkásoknak formálisan feltette a kérdést, hogy hajlandók-e vállalni a 12 órai munkaidőt, vagy csak 8 óra mellett akarnak dolgozni. Érre a munkások minden munkahelyen egyhangúlag kijelentették, hogy csak 8 óra mellett kivannak dolgozni. Erre a kijelentésre az üzemvezetők közölték a jelenlevő munkásokkal, hogyha nem vállalják a 12 órai munkaidőt, nem engedik őket leszállani a bányákba. Méltóztassanak itt figyelembe venni azt a körülményt, hogy nem a munkások voltak azok, akik megtagadták a munkát, hanem az üzemvezetőség volt az, amely nem engedte őket leszállni, mert nem voltak hajlandók az ő munkaidőmegállapitását elfogadni. Ilyen körülmények között történt ez a munkabeszüntetés. Nem akarom egy percig sem azzal áltatni magamat, hogy talán ha ez a körülmény nem játszott volna közre, ez a kérdés nem vezetett volna esetleg munkabeszüntetésre, de talán ismét lehetett volna ezt a kérdést békés utón elintézni, akár valamelyes egyezménnyel, akár azzal az egyezséggel, mellyel ez a harc négyheti munkaszünetelés után befejeződött. A munkabeszüntetést követő napokon idegen csendőrök jöttek a telepre. Egy nagyobbszámu csendőrszakaszt Debrecenből vezényeltek oda, és a csendőrök nem ismervén az ottani munkásokat, nem ismervén azt a területet, ahová őket kivezényelték, formálisan megszállták a bányákat, az utakat elálltak, egyik községből a másik községbe, egyik munkahelyről a másik munkahelyre, egyik kolóniából a másik kolóniába átmenni nem volt szabad. Az élelmiszertárakat az első napon mindjárt bezárták és azt az élelmiszert, amelyet a munkások megtakarított pénzükből a városban vásároltak, a csendőrök elvették tőlük, a lisztet kiszórták az útra és az asszonyokat durván bántalmazták. (Zaj a szélsobalóldalon.) A hangulat igy a munkások részéről meglehetősen elmérgesedett. Gaal Gaston : Minden embernek kötelessége dolgozni! Pikler Emil : Tisztességes bérért ! Gaal Gaston : De a paraszt dolgozhat 8 órán túl is ! Vanczák János : A paraszt magának dolgozik ! Peyer Károly: Ha Gaal Gaston képviselő urat egy hónapra leküldenék a bányába 12 órai munkába bizonyára másként beszélne. Gaal Gaston : Jöjjön hozzám kapálni csak 3 óra hosszáig! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kérnem kell a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni. Propper Sándor : Mindjárt nem volna Gaal Gastonnak ilyen erős hangja! Peyer Károly : Természetesen a hangulatot távolról sem javitotta meg az a körülmény, hogy a fővárosi lapok egyoldalulag meglehetősen tendenciózus cikkeket közöltek a munkabeszüntetésről. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly: Azt irta például a fővárosi lapok egy része, hogy a bányamunkások békebeli áron kapják az élelmiszert, keresetük naponta 160—300 korona között váltakozik és ehhez hasonló cikkeket közöltek a bányamunkások munkaviszonyairól is. Minthogy a bányaterületen szintén az az állapot uralkodik, hogy csak megbízható lapokat szabad olvasni, a munkások csak ezeket a lapokat olvashatták, és amikor látták, hogy milyen nagyszerű dolguk van, nem tudom, nagyon lelkesedhettek-e azon, hogy minél előbb felvegyék a munkát. A legsúlyosabb dolog azonban akkor kezdődött, amikor a bántalmazások hatása alatt a munkások mind ritkábban mutatkoztak az utcákon, nem merték elhagyni lakásaikat, sőt nagy részük, később valamennyien, kénytelenek voltak menekülni az erdőbe és ott táboroztak. Ennek következménye meglehetősen szomorú volt, szomorú volt pedig azért, mert épen emiatt a munkások nem jutottak abba a helyzetbe, hogy a bánya fentartásához szükséges személyzetet, igy a szivattyukezelőket és egyéb bányafentartó csapatokat kiállíthassák. Amint az első napokban kiállították, ép ugy kiállították volna a többi napokon is. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy a bányamunkás egészen más körülmények között él és dolgozik, mint más ipari munkás. Ha egy ipari munkás elhagyja a munkahelyét, az alatt az idő alatt nem törődik vele, hogy mi történik ott, ellenben a bányamunkásnál más a helyzet, mert ő törődik a munkahelyével, ugy védi azt az aknát, mint saját gyermekét, mint saját munkahelyét, hiszen szervezetének szabályaiban is benne van, hogy a fentartási munkákat még a munka beszüntetése alatt is végeznie kell. Természetesen, amidőn látták á munkások, hogy ahányan kimennek az utcára, mind véresre verve jönnek vissza, nem maradt más hátra a számukra, minthogy összeszedték magukat, kimentek az erdőkbe közel a cseh határhoz és ott, a Mátra hegységben, kisebb csoportokban, 100—200—300 csoportokban táboroztak éjjelnappal, heteken keresztül, mert nem merték felkeresni lakóhelyeiket. A sztrájk első napjaiban összefogdostak ezen a bányatelepen minden embert, akiről feltételezhető volt, hogy bizalmi férfi. Ezeknek egy részét elvitték Balassagyarmatra, másik részét Hatvanba, a harmadik részét pedig Pétervásárra. Hogy milyen szigorúan kezelték ezt a dolgot, arra jellemző a következő eset : a nagybattonyai bányatelep egyike a salgótarjáni medencének, kis község; annak kolóniáját a csendőrök teljesen körülzárták, ugy hogy senkinek sem volt lehetséges a kolóniából kimenni. Közülük nagyon soknak burgonyájuk volt közvetlen a lakóhelyük mellett és szerettek volna egypár burgonyát kiszedni a
