Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. évi szeptember hó 6-án, szerdán. 129 Májusban azután megint óriási pénz-igénybevétel kezdődik a magánvállalatok részéről, melyigy megy: 300—600—300—400—600— 900—1700—2000—1000—2500 millió és az utolsó héten, mint mondtam, 3300 millió. Szóval, ennek az igénybevételnek a fejlődése rohamos, ugy hogy rettegni kell annak a lehetőségétől, hogy a következő héten 4 milliárd lesz, azután 5 milliárd s végül eljutunk oda, ahova más szomorú sorsú államok eljutottak, ha kellő időben nem történik gondoskodás arról, hogy ez a rettenetes állapot be ne következzék. Most jutottam el a konklúziómhoz. (Halljuk ! Malijuk !) Azt mondották nekem a jegyintézetnél — ezt ismételten leszögezem — és pedig az, aki a kimutatásokat alá szokta irni és ki szokta bocsátani, hogy az a bizonyos 18 milliárdos tétel is, amely legutóbb a bankok számára adott pénz gyanánt szerepel, az a bankok által igénybevett pénz és nem az állam által igénybevett pénz. Nekem ezt a megállapítást igaznak el kell fogadnom. Ennek következtében azt kell mondanom, hogy ha a magyar állam, mely olyan nyomorult anyagi viszonyok között van, a saját tisztviselőinek élelmezésére nem veszi kellőleg igénybe a jegyintézetet, akkor nem szabad kölcsönöket adnia a bankoknak és a többi vállalatoknak. (Élénk helyeslés. Felkiáltások: Tegye meg!) Abban a pillanatban, — legalább ez az én felfogásom — amikor ez az inflációs állapot megállittatik, azért, mert nem honoráltatik a bankoknak és az üzleti világnak érdeke, hogy ők pénzzel láttassanak el ebben a pénzszük világban, abban a pillanatban az infláció meg is van állítva. Biró Pál : De a termelés is ! (Zaj.) Dénes István : A bankok nem termelnek ! (Zaj.) Utain Ferenc : A termelés problémája nagy probléma, de nekem nagyon gyanús, hogy a termelés j)roblémájával kapcsolatosan az értékpapíroknak árfolyama három és fél hónap alatt 130 milliárddal emelkedik. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Én megengedem, hogy a termelésnek is kell pénz, de az én felfogásom az, hogy ha nincs az államnak pénze ahhoz, hogy a tisztviselőit ellássa, hogy befektetéseket eszközöljön s hogy az állami üzemeket fentartsa és a mezőgazdaságot táplálja . . . Dénes István : Ne adjon pénzt spekulációra ! (Ugy van! Ugy van! half elől.) Ulain Ferene : . . . akkor én azt mondanám a bankoknak : próbáljatok pénzt szerezni magatoknak máshonnan! Hogy honnan, az nem tartozik rám ; (Helyeslés a baloldalon.) nekem először az államot kell megmentenem s csak azután menthetem meg

r a bankokat, kereskedőket, vállalatokat. (Elénk helyeslés a báloldalon.) Dénes István : Ne adjanak pénzt spekulációra ! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1920. — IV. KÖTET. Ulain Ferenc : Ne méltóztassanak azt hinni, hogy utópia azt, amit mondok. Tessék megnézni Csehországot. Hát nem az a legfontosabb annak a Csehországnak, hogy rendbehozza a flnanciáit? Nem a valutájára fekteti-e a fősúlyt, nem törődvén azzal, hogy a vállalatok sorjában tönkremennek, mert azt mondja : ha az államot rendbehoztam, akkor minden rendben van ! Az adóprobléma szempontjából fontos mindaz, amit elmondottam, mert méltóztassanak csak meggondolni, hogy ha mi meg fogjuk szavazni a buzavalutát, akkor majd minden gazda aranyban fog fizetni adót, de akkor senki más az országban nem fizet aranyban adót s ugyanakkor folytonosan züllik le a társadalom és minden teher ebben az országban csakis a gazdáknak vállán fog maradni. (Ugy van ! Taps bálfelol.) Engedjék meg, hogy rávilágítsak egy különös jelenségre. Mi történik ma? Az történik, hogy Kapuson vagy Babocsán az a szegény parasztember, vagy tisztviselő, vagy kereskedő is, aki egyszerűbb ember, nem tudván a spekulációkról és nem értvén, de nem is érvén ezekhez az akciókhoz, budapesti és egyéb vállalkozásokhoz, kuporgat, dolgozik, félreteszi az 1000 koronácskáját és vár, azután pedig azt veszi észre, hogy egy hét múlva kevesebbje van, pedig folyton izzad ós igyekszik valamit megtakarítani. (Igaz! Ugy van! bálfelol. Egy hang a baloldalon : Ez a mai pénzügyi kormány !) Bocsánatot kérek, hát bátorkodom kérdezni: hova ment az arany ebből a 30—40 vagy 50 milliárdból? Megfelelek rá. Azokhoz, akik azon az 59 milliárdon három és fél hónap alatt nyertek 130 milliárdot, ahhoz a négy- vagy ötezer emberhez, akik dollárt vettek, akik aranyat vettek és azt eldugták. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Egy borzalmas, egy katasztrofális akció folyik itt. Tessék megfigyelni ezt, tessék egy kicsit meggondolni, — nem most, talán az éjszaka folyamán, vagy holnap — hogy mi ennek az akciónak a természete ? A bank — bármelyik bank — elmegy a jegyintézethez és azt mondja : a termelés céljaira szükségem van 500 millióra. Akkor a jegyintézet azt mondja: nem állithatom meg a kőszénbányát, vagy ezt vagy amazt a vállalatot, és kiadja az 500 milliót. Pedig ha azt mondaná, hogy segits magadon, akkor a bank vagy eladná az értékpapírjait vagy a dollárjait, vagy elmenne Franciaországba és szerezne kölcsönt, de nem rontaná a jegyintézet pénzét, az állam pénzét. (Hosszantartó helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. ) T. Nemzetgyűlés! Azokból, amiket előadni bátor voltam, azt a konzekvenciát vonom le, hogy a magyar állam pénzügyi kérdése nem megoldhatatlan. A magyar állam pénzügyi kérdése megoldható abban a pillanatban, amelyben a magyar kormány azt mondja a bankoknak •' adtam nektek kölcsön 20, talán 24 milliárdot, 17