Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-46
130 À nemzetgyűlés 46. ülése 1922. ha azt a 8 milliárdot is hozzászámítom a 18 milliárdhoz, amely egyéb követelés címén van elkönyvelve, adtam nektek ennyi milliárdot kölcsön, több pénzt nem kaptok és minden hónapban fizessetek vissza egy milliárdot; hogy honnan szerezitek vissza a pénzt, nem tudom; ti azt a pénzt kihelyeztétek, kereskedőknek, vállalkozóknak, talán spekulánsoknak adtátok oda, követeljétek vissza a pénzeteket ! Akkor mindazok, akik elhelyezték a nyereségeiket valahol, valamibe, el fogják adni az értékeket, veszteséggel fogják eladni, de visszafolyik a pénz és az államkincstárnak meg lesz a pénze és mi megnyertük azt, hogy a pénzünk megjavul. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Én ezt a kérdést azonban — ismétlem — kizárólag az adó-kérdés szempontjából birálom el. Ennyi az, amit mondani akarok. Az idő letelt, amugyis az interpellációkra kell a sornak kerülnie. (Halljuk! Halljuk!) Ha mi megszavazzuk az adójavaslatokat, annak az^ lesz a konzekvenciája, (Felkiáltások balfelöl: Árdrágulás!) hogy — amint az előbb jeleztem •— a gazda fizet állandóan aranyban, de az nem fog megtörténi, hogy stabilizálódjék a korona, mert ha tovább nyomják a papirost, teljesen ki van zárva, hogy a stabilizáció bekövetkezzék. Azt méltóztatnak azonban talán mondani, hogy épen azt célozzák ezek a javaslatok, hogy stabilizálódjék a korona. Ez a legnagyobb naivitás a világon. Dénes István: Ezt mondjuk mi is! Ulain Ferenc : A következő dolgokra hivom fel a figyelmet. Először Ausztriát említem. Mindenki tudja, hogy ez év februárjában vagy márciusában Gürtler jött pónzügyministernek s azzal jött, hogy 137 milliárd uj adót nyomott rá a közönségre és egyidejűleg az úgynevezett subsidiariusokat, akiket segítettek, kidobták a költségvetésből. Akkor Gürtler hirdette : most stabilizálok! Méltóztatnak tudni, hogy azóta 500 milliárd koronával nőtt a deficit, tehát nem tudták a stabilizációt megcsinálni. Németországban méltóztassanak az Erzberger-fóle javaslatokra gondolni, amelyek a legnagyobbak és a legnehezebbek voltak, a ; melyek alatt Németország valaha nyögött. És mi történt? Esett a márka ! Nem lehet megállítani a koronát, nem lehet azt stabilizálni, ha egyszer valahol működik a bankóprés. Hiába van nekem akármilyen tökéletes költségvetésem, hiába szorítok ki akármennyi adót a közönség köréből, ha a bankóprés folyton működik, nem történik ott semmi javulás. Igaz, hogy a gazda aranyat ad, de csak a gazda és az amit a gazda ad, nem elég az állam fentartására és a bankóprés megállítására ... Esztergályos János: Bizony nem! Ulain Ferenc : ... és azonkívül még arra is, hogy a bankok a termelést folytathassák. A koronának tehát szükségképen esnie kell évi szeptember hó 6-án, szerdán. az adók dacára abban a pillanatban, amelyben a stabilizáció be nem következett. És ha esik a korona és a stabilizáció nem következett be, annak további konzekvenciája az, hogy — mondjuk — egy esztendeig tart még ez az áldatlan állapot és az egy esztendő végén a magyar gazdatársadalom megfizette aranyban, amit megkellett fizetnie, lesznek — nem nagyon sokan, de lesznek — exisztenciák elég tetemes számban, amelyek még meg is érzik erősen azt, hogy aranyban fizettek és mi történik akkor, mikor talán egy vagy két esztendő múlva a katasztrófának be keli következnie? Csak az történhetik, hogy akkor azok, akik okos spekulációval kellő időben ezekből a 130 milliárdos nyereségekből, amelyek hat- hétszáz milliárddal, vagy Isten tudja hány milliárddal fognak egy esztendő alatt emelkedni, még uj aranyakat szednek ki, azokat beteszik a trezorokba és amikor itt minden összeomlott, mikor az állam pénze nem ér semmit sem, nem ér egy fillért sem és amikor rendet kell teremteni, akkor aztán előállanak, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) hogy mi szívesen segitünk az államon, mi adunk kölcsönt, itt vannak a csengő aranyak, a dollárok és mindenfélék, azzal a pénzzel, mint valami uj phönixek egészségesen ide állanak a piacra és meg fogják teremteni az uj rendet azon a romon, amelyet ők idéztek elő. Nem azt irigylem tőlük, hogy ők ezzel a munkával elérik azt, amit elérnek, hanem ha van valami, ami nekem fáj, hogy ennek az akciónak eredménye kettő lesz. Először a kisgazda-közönségnek egy tekintélyes része is megérzi ezt a borzasztó kataklizmát, de be fog következni akkor egy másik dolog is. Azt fogjak mondani : ja, de az állam dolgait mégis rendezni kell, tessék vagyont leadni. Ki fogja megint a vagyont leadni ? A gazda fogja megint a vagyont leadni. Dénes István : A kisgazda, de nem a nagygazda ! Ulain Ferenc : Mert ezek a siberek nem fognak leadni. Hiszen, amint most is, amikor a vagyonleadást kellett eszközölni, nem voltak megfoghatók a háborús gazdagok, (Ugy van! jobbfelöl.) ugy nem lesznek megfoghatók a valuták gazdagjai sem, hanem megfoghatók lesznek a birtokosok, elsősorban a nagybirtokosok és majd fog jönni valahonnan egy jelszó, hogy itt az egyház vagyona, itt vannak a hitbizományok, itt vannak a nagybirtokok, tessék azokat elővenni. Dénes István : Ez már régi jelszó ! Ulain Ferenc: Szükségképen ez kell hogy a vége legyen ennek az akciónak. Az idő is lejárt, felszólalásom végére értem. (Halljuk! Halljuk!) Én ezeket az adójavaslatokat megszavazom, (Zaj a szélsabálóldálon.) nem meggyőződésből a javaslatok iránt, (Zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.)
