Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

130 À nemzetgyűlés 46. ülése 1922. ha azt a 8 milliárdot is hozzászámítom a 18 milliárdhoz, amely egyéb követelés címén van elkönyvelve, adtam nektek ennyi milliárdot köl­csön, több pénzt nem kaptok és minden hónap­ban fizessetek vissza egy milliárdot; hogy hon­nan szerezitek vissza a pénzt, nem tudom; ti azt a pénzt kihelyeztétek, kereskedőknek, vállal­kozóknak, talán spekulánsoknak adtátok oda, követeljétek vissza a pénzeteket ! Akkor mind­azok, akik elhelyezték a nyereségeiket valahol, valamibe, el fogják adni az értékeket, veszteséggel fogják eladni, de visszafolyik a pénz és az államkincstárnak meg lesz a pénze és mi meg­nyertük azt, hogy a pénzünk megjavul. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Én ezt a kérdést azonban — ismétlem — kizárólag az adó-kérdés szempontjából birálom el. Ennyi az, amit mondani akarok. Az idő letelt, amugyis az interpellációkra kell a sornak kerülnie. (Halljuk! Halljuk!) Ha mi meg­szavazzuk az adójavaslatokat, annak az^ lesz a konzekvenciája, (Felkiáltások balfelöl: Árdrágu­lás!) hogy — amint az előbb jeleztem •— a gazda fizet állandóan aranyban, de az nem fog megtörténi, hogy stabilizálódjék a korona, mert ha tovább nyomják a papirost, teljesen ki van zárva, hogy a stabilizáció bekövetkezzék. Azt méltóztatnak azonban talán mondani, hogy épen azt célozzák ezek a javaslatok, hogy stabili­zálódjék a korona. Ez a legnagyobb naivitás a világon. Dénes István: Ezt mondjuk mi is! Ulain Ferenc : A következő dolgokra hivom fel a figyelmet. Először Ausztriát említem. Min­denki tudja, hogy ez év februárjában vagy már­ciusában Gürtler jött pónzügyministernek s az­zal jött, hogy 137 milliárd uj adót nyomott rá a közönségre és egyidejűleg az úgynevezett sub­sidiariusokat, akiket segítettek, kidobták a költ­ségvetésből. Akkor Gürtler hirdette : most stabi­lizálok! Méltóztatnak tudni, hogy azóta 500 milliárd koronával nőtt a deficit, tehát nem tudták a stabilizációt megcsinálni. Németország­ban méltóztassanak az Erzberger-fóle javasla­tokra gondolni, amelyek a legnagyobbak és a legnehezebbek voltak, a ; melyek alatt Német­ország valaha nyögött. És mi történt? Esett a márka ! Nem lehet megállítani a koronát, nem lehet azt stabilizálni, ha egyszer valahol működik a bankóprés. Hiába van nekem akármilyen töké­letes költségvetésem, hiába szorítok ki akár­mennyi adót a közönség köréből, ha a bankó­prés folyton működik, nem történik ott semmi javulás. Igaz, hogy a gazda aranyat ad, de csak a gazda és az amit a gazda ad, nem elég az állam fentartására és a bankóprés megállítá­sára ... Esztergályos János: Bizony nem! Ulain Ferenc : ... és azonkívül még arra is, hogy a bankok a termelést folytathassák. A koronának tehát szükségképen esnie kell évi szeptember hó 6-án, szerdán. az adók dacára abban a pillanatban, amelyben a stabilizáció be nem következett. És ha esik a korona és a stabilizáció nem következett be, annak további konzekvenciája az, hogy — mond­juk — egy esztendeig tart még ez az áldatlan állapot és az egy esztendő végén a magyar gaz­datársadalom megfizette aranyban, amit meg­kellett fizetnie, lesznek — nem nagyon sokan, de lesznek — exisztenciák elég tetemes szám­ban, amelyek még meg is érzik erősen azt, hogy aranyban fizettek és mi történik akkor, mikor talán egy vagy két esztendő múlva a katasztró­fának be keli következnie? Csak az történhetik, hogy akkor azok, akik okos spekulációval kellő időben ezekből a 130 milliárdos nyereségekből, amelyek hat- hét­száz milliárddal, vagy Isten tudja hány milli­árddal fognak egy esztendő alatt emelkedni, még uj aranyakat szednek ki, azokat beteszik a trezorokba és amikor itt minden összeomlott, mikor az állam pénze nem ér semmit sem, nem ér egy fillért sem és amikor rendet kell terem­teni, akkor aztán előállanak, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) hogy mi szívesen segitünk az államon, mi adunk kölcsönt, itt vannak a csengő aranyak, a dollárok és mindenfélék, azzal a pénzzel, mint valami uj phönixek egész­ségesen ide állanak a piacra és meg fogják terem­teni az uj rendet azon a romon, amelyet ők idéztek elő. Nem azt irigylem tőlük, hogy ők ezzel a munkával elérik azt, amit elérnek, hanem ha van valami, ami nekem fáj, hogy ennek az akciónak eredménye kettő lesz. Először a kisgazda-közönségnek egy tekintélyes része is megérzi ezt a borzasztó kataklizmát, de be fog következni akkor egy másik dolog is. Azt fog­jak mondani : ja, de az állam dolgait mégis rendezni kell, tessék vagyont leadni. Ki fogja megint a vagyont leadni ? A gazda fogja megint a vagyont leadni. Dénes István : A kisgazda, de nem a nagy­gazda ! Ulain Ferenc : Mert ezek a siberek nem fognak leadni. Hiszen, amint most is, amikor a vagyonleadást kellett eszközölni, nem voltak megfoghatók a háborús gazdagok, (Ugy van! jobbfelöl.) ugy nem lesznek megfoghatók a valuták gazdagjai sem, hanem megfoghatók lesz­nek a birtokosok, elsősorban a nagybirtokosok és majd fog jönni valahonnan egy jelszó, hogy itt az egyház vagyona, itt vannak a hitbizo­mányok, itt vannak a nagybirtokok, tessék azo­kat elővenni. Dénes István : Ez már régi jelszó ! Ulain Ferenc: Szükségképen ez kell hogy a vége legyen ennek az akciónak. Az idő is lejárt, felszólalásom végére értem. (Halljuk! Halljuk!) Én ezeket az adójavasla­tokat megszavazom, (Zaj a szélsabálóldálon.) nem meggyőződésből a javaslatok iránt, (Zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.)

Next

/
Thumbnails
Contents