Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-46
128 À nemzetgyűlés 46. ülése 1922. Propper Sándor : Dehogy védjük ! Forgács Miklós: Mert ez fajvédelem! (Derültség a jobboldalon. Nagy zaj.) Elnök: Propper képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Gaal Gaston : Propper megbetegedett ! (Derültség.) Dénes István : Milyen közbeszólásai vannak Gaal Gastonnak! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Hogy jó agrárius Gaal Gaston, azt tudtam, de hogy jó doktor, azt nem tudtam ! Urbanics Kálmán : Az csak tájvédelem az ő részéről! Elnök : Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Ulain Ferenc : Érdekes ezt a kimutatást közelebbről is megérteni, annyiban, hogy t. i. milyen papirnemek mutatnak feltűnő emelkedést. Mindenekelőtt azonban felhivom a figyelmet arra, hogy névérték szerint ezek a papirok összesen csak 5 milliárd korona értéket képviselnek, árfolyamértékük azonban ez év februárjában 41 milliárdra, májusban 59 milliárdra és azóta, amint jeleztem, három és fél hónap alatt ujabb 130 milliárddal emelkedett. Méltóztassék megnézni, hogy milyen papirosnemeknél van különösen feltűnő emelkedés. A bankrészvényeknél, takarékpénztári részvényeknél és biztosítóintézeteknél is van bizonyos emelkedés, azonban például a gőzmalmi részvények árfolyamértéke három és fél hónap alatt két milliárdról 11 milliárdra emelkedett. (Felkiáltások a bál- és a szélsőbaloldalon : Jó üzlet a búza, meg a liszt! Zaj.) Méltóztassék megnézni, hogy az a hét-nyolc gőzmalom kinek a kezében van ! (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Itt van azután egy másik tétel, a bányák és téglagyárak tétele. Ezek részvényeinek árfolyamértéke ugyanezen idő alatt nem egészen 10 milliárdról 38 milliárdra emelkedett! Hát a bányák kiknek a kezében vannak ? Méltóztassanak a vasmüvek és gépgyárak tételét megnézni, ott azt fogják látni, hogy három és fél hónap alatt 7 milliárdról 32 milliárdra való emelkedés történt. Hát a vasművek és gépgyárak kinek a kezében vannak? (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon : Biró Pálék kezében! A maga elvtársa!) Szeder Ferenc: Ott kell keresni önök között ! Propper Sándor : Biró Pál álljon fel ! (Egy hang a jobboldalon: A kivétel megerősíti a szabályt! Folytonos zaj. Elnök csenget.) Ulain Ferenc:' Bátor voltam egypár különösen emelkedő tendenciájú részvényt kiirni a tabellából és megállapítani azt, hogy pl. a GanzDanubius, ez a roppantul kedvelt papir 800 millióról három és fél hónap alatt csak 8 miiévi szeptember hó 6-án, szerdán. liárdra emelkedett (Mozgás és zaj.) és a Magyar Általános Kőszén . . . Rothenstein Mór: De a munkásokat mégsem akarja fizetni ! (Egy hang jobbfelől : Mi az, Móric ? Derültség a jobboldalon.) Ulain Ferenc :... 3 milliárdról 11 milliárdra. Semmi különös kifogásom nincs ez ellen, nem is lehet, de meg kell említenem, hogy ez a két papiros tudomásom szerint a Magyar Altalános Hitelbank érdekszférájába tartozik. Dénes István : Az egész a Magyar Altalános Hitelbank érdekszférájába tartozik! Ulain Ferenc : Yagy méltóztassanak megnézni a Salgót, amelynek három és fél hónap alatt értékemelkedése 3 milliárdról 12 milliárdra, a Rimáé 3 milliárdról közel 10 milliárdra, a Budapesti Gőzmalomé 600 millióról 2 milliárdra, az Állam vasúté 6 milliárdról 12 milliárdra ugrott, vagyis ennek a hét részvénynek összértéke három és fél hónap alatt az árfolyam szempontjából 40 milliárdos emelkedést mutat, tehát majdnem annyi pénzt, mint amennyi a mi egész jegyállományunk. (Zaj.) Urbanics Kálmán : Ezért van pénzhiány ! (Zaj. Egy hang a szélsöbaloldalon : De kizárjak a munkásokat !) Uiain Ferenc : Ezeknek a tabelláknak ismertetése után bátor vagyok, t. Nemzetgyűlés, a konzekvenciákat levonni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik konzekvencia az, hogy a magyar államnak jegyállománya rettenetes mértékben emelkedik. Abból a körülményből, hogy az infláció Németországban, Ausztriában, Oroszországban és Lengyelországban nem volt megállapítható, nekünk is azt a konzekvenciát kell — legalább még ebben a pillanatban, később majd ki fog derülni, hogy nem ezt a konzekvenciát vonom le — levonnunk, hogy mi is az előtt a veszély előtt állunk, hogy nálunk az infláció rettenetes következményt fog magával hozni. Engedjék meg, hogy még csak egy kimutatást ismertessek utólag, — ez nincs meg nyomtatásban, mert tévedésből kimaradt — ez t. i. épen az inflációt akarja megmagyarázni, még pedig a természete szempontjából. Azt mutatom itt ki, hogy minden héten az egyes bankintézetek és kereskedelmi vállalatok mekkora összegeket vettek igénybe a jegyintézettől. A kimutatásból azt látom, — csak egypár számra méltóztassanak figyelni, kezdődik a múlt év augusztus 31. utáni első héttel — hogy 149 millió a heti igénybevétel, majd 89 millió, 645 millió, most jön egy nagy tétel: 1000 millió, azután 700 millió, azután hosszú ideig mindig csak 100—80—200—140—150 millió, azután ez kezd emelkedni, 400—200—500—400 millió stb Ez az emelkedés tart januárig. Januárban egyszerre beáll egy különös állapot. A privátok nem veszik igénybe a jegybankokat és nyilván a pénzügyi kormány nyomása következtében a m agán érdekeltek kezdik visszafizetni az összegeket s ez igy marad körülbelül májusig.