Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-46
A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. intézményen keresztül igénybe véve ebből a 18 milliárdból valamely nagyobb tétel állami célokra, mert hiszen ez akkor már állami igénylés volna. Erre hivatalos helyről, ezeknek a kimutatásoknak kiállítójától azt az információt kaptam, hogy nem, mindössze egészen minimális, elenyésző tételekben szerepelnek valami kincstári jegyek, azokra való kiutalás alapján, de alapjában véve ez az egész 18 milliárdos tétel a jegyintézet alapszabályszerü üzletkörével kapcsolatos kifizetés. A következő tabella ezt a címet viseli (olvassa): »Az utolsó nyolc hét alatt hetenként igy vétetett igénybe a jegyintézet.« Méltóztatnak tudni, hogy az előző kimutatások egyikéből, a korona inflációja és a zürichi kurzus kapcsolatának felállításából azt láttuk, hogy nyolc héttel ezelőtt, június 23-án állott a korona 50 felett. Méltóztassék megnézni, hogy nyolc hét alatt miért kellett a koronának 0'50-ről 0'21-ig leesnie. A jegyintézet hetenként kibocsátotta a második rovatban kimutatott tételeket, vagyis az első héten 700 milliót, a második héten 800 milliót, a harmadik héten 500 milliót, a negyedik héten 700 milliót az ötödik héten több mint két és fél milliárdot, a hatodik héten két és fél milliárdot, a hetedik héten egy milliárdot, a nyolcadik héten két milliárdot s az utolsó héten — megmondhatom már azt is — három és fél milliárdot. Az utolsó héten igenis, már három és fél milliárdot bocsátottak ki ilyen jegyeket ! Ehhez all milliárdhoz még hozzá kell adni ezt a három és fél milliárdot s ebből a 15 milliárdból az állam ez alatt a nyolc hét alatt csupán kimutatott hétszáz milliót és az utolsó héten négyszáz milliót, összesen tehát egy milliárdot vett igénybe. A 15 milliárdból tehát, amely az utolsó nyolc hét alatt forgalomba került, az állam maga alig egy milliárdot vett igénybe, mig 14 milliárd az u. n. üzleti világba ment ki. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a jegy intézettől kapott információm szerint ez a leszámítolási üzlettel kapcsolatos, amelyben az állam nincs érdekelve és ha a jegyintézetnél nekem más felvilágosítást adtak volna, akkor nagyon természetes, hogy én ebben az értelemben referáltam volna itt. Most itt megállok egy pillanatra abból a célból, hogy megvilágitsam, hogy miért kellett nekem ezeket a tabellákat ide behoznom. Azért, hogy nyilvánvalóvá tegyem azt, hogy Magyarországon az inflációt nem az állam maga, nem a kormány, nem az állami szükségletek rendezik, mint Németországban kizárólagosan, Ausztriában és Lengyelországban túlnyomó részben történik, hanem Magyarországon az infláció okai sorában elsősorban az szerepel, hogy nem az állam pénzügyeinek vezetésére kell pénz, hanem az üzletvilág csinál gescheftet és rontja vele az állam pénzét. (Ugy van! Ugy van! a középen és a hálóidalon.) évi szeptember hó 6-án. szerdán. 127 Dénes István : Hát az állam honnan veszi a negyven milliárdot évenkint? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ulain Ferenc : Tessék csak a végét megvárni Î (Nagy zaj.) Rothenstein Mór: Kissé sántít! Ulain Ferenc : Nem ért hozzá, ha azt mondja, hogy ez is sántit. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbalóldálon : A Nemzeti Hitelintézetnél levizsgázott !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Urbanics Kálmán : Ez a munkásság érdeke, hogy a profitot védjék ? Ez a szociáldemokrácia ! (Nagy zaj a jobb- és a szélsöbalóldálon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Urbanics Kálmán : A bankok profitját védik! Ez a szociáldemokrácia! (Zaj.) Ulain Ferenc : Miután a szocialdemokratapárt részéről (Zaj. Elnök csenget.) ugy látom, hogy különös érdeklődéssel viseltetnek a kérdés iránt, tehát az ő örömükre bátor vagyok a következő dolgot elmondani. Méltóztattak látni, hogy az utolsó pár hónap alatt milyen borzasztó infláció következett be. Méltóztassék csak a következő kimumegnézni, amely azt mondja, hogy a budapesti tőzsdén jegyzett összes részvények egész mennyiségének árfolyamszerinti összmértéke milliárd koronákban volt május 16-án három és fél hónappal ezelőtt 59 és fél milliárd . . . Meskó Zoltán : Mennyi adót fizettek érte ? ! <Zaj.) Ulain Ferenc : . . . mig ugyanezek a részvények most három és fél hónappal később 188 milliárd értéket reprezentálnak. Három és fél hónap alatt a papírok értékét tehát felhajtották 130—140 milliárddal. (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon és a középen : Kié az a pénz ?) Dénes István: Abszurdum! Ulain Ferenc : Ez nem abszurdum, itt vannak az árfolyamak, tessék kiszámítani. Dénes István : Ezt mondom én is ! Igaza van! Farkas István: Ezt mi kimutatások nélkül is tudjuk. (Nagy zaj.) Gaal Gaston : De fáj ez a szocialistáknak ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Felkiáltások a jobboldalon : Miért nem tetszik ez az uraknak? Ez nem nagybirtok!) Urbanics Kálmán: Tőzsdei munkások képviselői ! Meskó Zoltán : Oda is kellene küldeni egypár fináncot! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly: Nekünk nincsenek részvényeink! (Nagy zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni és lehetővé tenni, hogy Ulain képviselő ur beszédét folytathassa. (Nagy zaj.) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj és felkiáltások a középen : Miért védi ezt ?)
