Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

122 A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. tása révén az fog együtt járni, hogy a piacokról és a boltokból élő emberek ezután drágábban fognak élni s miután ezek a termelő osztályból élnek, végeredményben a termelő osztály költségei is növekedni és szaporodni fognak. Mert nem kell ahhoz nagy bölcsesség, hogy előre meglássuk azt, hogy egy gazdaság, amely 350— 360-szorosan felemelt földadóval fog számolni, akkor, amikor az ő produktumai árának meghatározásáról lesz szó, túlontúl fog gondolni erre a többkiadásra és iparkodni fog azt másokra áthárítani. Ép igy a társulati adóval, kereseti adóval, házadóval sújtott adózók sem fognak mindenáron arra törekedni, hogy a nagyobb adózás gyönyörűségét kizárólag maguknak tartsák meg, hanem arra fognak törekedni, hogy az általuk előállított vagy forgalomba hozott cikkeknek, illetőleg kereseti tevékenységüknek megdrágításával ezt a többletkiadást valahogyan behozzák, még pedig lehetőleg nem is egyszeresen, hanem többszörösen. Harmadik indokom az, hogy én egyedül igazságos adózásnak azt tartom, amely a tiszta jövedelmet veszi elő és ezt adóztatja meg olyképen, hogy abból az eltartandó családtagok száma szerint növekedő részt, mint létminimumot mentesiti az adó alól, a fenmaradó részt pedig elviselhető és igazságos adókulccsal sújtja. Emellett fegfeljebb még a vagyonadónak adnék némi jogosultságot, számitva azokra az esetekre, hogy vannak emberek, akiknek kezén van ugyan vagyon, de azzal vagy deficitesen gazdálkodnak, vagy egyáltalán nem gondolnak arra, hogy azzal minél többet produkáljanak. Ebben az esetben az a veszedelem, hogy az illető esetleg a vagyonállag rovására lesz kénytelen adózni, sarkalja arra, hogy minél többet produkáljon. Ma azonban az a helyzet, hogy van adórendszerünk, amelyben hatvannál többféle adó is van. Van közöttük olyan, amely megadóztatja a jövedelmet, de ritkán a tiszta jövedelmet. Van, amelyik megadóztatja a bevételt, a szükségletet, a fogyasztást, a forgalmat, a vagyontárgyat, a kenyérkereső foglalkozást, ahelyett hogy egyszerűen arra törekednénk, hogy a bármiféle forrásból, bármiféle címen eredő tiszta összjövedelemre alkalmaztassék a megfelelő adókulcs. Ma vannak jövedelmek, adótárgyak, kereseti foglalkozások, amelyek többféle adó alá is esnek, úgyhogy adórendszerünk olyan labirintussá lett, amelyben nemcsak a laikus adózók nem ismerik ki magukat, hanem az adókivető nyilvántartó, beszedő közegek, általában az u. n. adószakemberek is eltévednek. Ebből az következik, hogy az adózó nem tudván kiszámítani és számon tartani, hogy mikor menynyi adót, mily cimen, milyen jogkövetkezmények terhével köteles fizetni, vagy ha hiba történt, milyen jogforrás alapján, milyen jogorvoslattal és mennyi idő alatt hová forduljon, az elkerülhetetlen és hiába való futkosást fejtörést lassankint rezignáltán abbahagyja, mindinkább évi szeptenhher hő 6-án, szerdán. a passzivitás álláspontjára helyezkedik és akkor fizet, amikor jön a végrehajtó és annyit fizet, amennyit a végrehajtó épen kivan. De ebből az is következik, hogy az az adótétel, amely már eredetileg is súlyos volt, addig, amig a végrehajtó jelentkezik, már felszaporodott az adópótlékokkal, birsággal, késedelmi kamattal, behajtási költséggel, amihez hozzájárul még az, hogy a végrehajtó mindig rosszkor jön és mindig eltalálja azt az időt, amikor nincs bőviben pénz a háznál. Ezért az adófizetés dohogva, morogva, ha nem fogcsikorgatva, történik,. . . Meskó Zoltán : Jó kedvvel még nem láttam adót fizetni ! Haller József: ... és mindig megmarad az emberek lelkében a keserű tudat, amibe az ilyen ember csak még jobban belelovalja magát az eljárás során, hogy az állam csupán arra gondol, hogy az adózóról lehúzza a bőrt. Holott, ha az adózó számon tudná tartani és kiszámítani, előre elkészíteni, hogy bizonyos időben mennyi adóval kell számolnia, mennyit kell fizetnie, vagy ha rosszul vetették ki az adót, ha hiba történt a kirovásnál, ezt ő maga ^el tudná intézni, akkor nyugodtabban, simábban és gyorsabban történnék az adóbehajtás is. Ehhez persze szükséges volna az adózási rendszer egyszerűsítése. Ezért múlhatatlanul szükségesnek tartom, hogy necsak egy-két adónemet méltóztassanak kiragadni és azokat újból szabályozni, mert akkor annak leszünk kitéve, hogy minden társadalmi osztály, minden foglalkozási ág azt fogja mondani, mint ahogyan most is tapasztaljuk, hogy a kereskedők érdekképviselete, az Omge és a Mezőgazdasági kamarák is felterjesztéseikben mindenütt hangsúlyozzák, hogy ők ugyan nem zárkóznak el az adófizetéstől, teherviselőképességükhöz mérten rendelkezésére bocsájtják az államnak a szükséges költségeket, de azt kívánják, hogy igazságosan legyenek megadóztatva az összes többi foglalkozási ágakkal, de ezt az igazságos megadóztatást nem lehet megállapítani sem akkor, hogyha kikiragadott adójavaslatokkal szabályozzuk és toldjuk-foldjuk a régi rendszert, sem pedig akkor, ha nem helyezkedünk arra az egyedül igazságos alapra, hogy mindenki aszerint fizessen, amennyi jövedelme van, akinek sok jövedelme van, fizessen sok adót, akinek kevés a jövedelme, fizessen kevesebbet, akinek csak annyi jövedelme van, hogy épen meg tud élni belőle ő és családja, az ne fizessen semmi adót. Azért én múlhatatlanul szükségesnek tartom, hogy méltóztassék az egész adózási területre kiterjedő szerves adórendszerrel jönni, . . . Kállay Tibor pénzügyminister: Ez az! Haller József: T. pénzügyminister ur, nem látom, hogy ez az! Kállay Tibor pénzügyminister : Tessék jobban megnézni ! Haller József : Én megnéztem jól. — ... Méltóztassék szerves adóreformmal jönni, mert e