Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. négyféle adónemen kiviil van még egy csomó adótétel, adónem és adófaj rendszerünkben. Az a kívánságom tehát, méltóztassék áthelyezni az adózási rendszert a tiszta jövedelem alapjára és ez alól is mentesíteni azt a minimumot, amely szükséges egy család tisztességes megélhetéséhez s azután méltóztassék a jövedelem fokozódásához képest fokozatos adókulcscsal sújtani azt a jövedelmet. T. Nemzetgyűlés ! Negyedik indokommal azt Emiltettem meg, hogy különösen nem fogadhatom el a földadó-javaslatot főleg azért, mert a földadó révén az állam azon érdeke következtében, hogy minél több adóbevétele legyen, rendszerbeli ellentétbe kerül az állampolgároknak vagy legalább is azok nagy részének ama vitális érdekével, hogy a kenyér pedig minél olcsóbb legyen; ellentétbe kerül pedig azon a réven, — s itt, azt hiszem, a köztem és Csik József képviselőtársam között látszólagosan fennálló ellentét áthidalást nyer — hogy itt nem egyszersmindenkorra lett megállapítva a búza értéke alapján egy adótétel, hanem ez az adótétel fluktuációknak lesz kitéve. Amikor tehát az államnak ez a több adóbevétel lesz az érdeke, a búzának az árától, közvetve tehát a kenyér árától lévén függővé téve, hogy ő több vagy kevesebb adóbevételre tegyen szert, végeredményben logikusan arra kell törekednie, hogy a búza ára minél magasabb legyen, holott az ország lakossága igen nagy részének érdeke az, hogy ez a kenyérár minél kisebb legyen. Én feltételezem az igen t. minister urban azt a szociális érzéket, sőt meg vagyok arról győződve, hogy nem akar a legszegényebb néprétegek rovására több állami bevételre ilyen módon szert tenni, de bizonyos, hogy ebben a rendszerben ennek a lehetősége megvan; bizonyos, hogy sokszor a legbecsületesebb ember is, aki különben becsületes maradna, kísértésekben elesik s esetleg megtörténhetik az állammal is és megtörténhetik a pénzügyminister ur utódjával is, hogy egy másik kormányzat arra fog törekedni a törvényben biztosított jogánál fogva, hogy a búza ára minél magasabb legyen,, hogy igy az állam adóbevétele minél több legyen. Ebből azt következtetem, hogy ebben a törvényjavaslatban, ha nem is szándékosan, de mégis megtörténik az állam árdrágító működésének a bekoronázása. Mert hogyha az állam eddig jelentős tényezője volt az árdrágításnak abban a tekintetben, hogy kiszedte a vámot a cukorból, a sóból, a világító eszközökből, -a szeszből, hogy megdrágította a vasúti közlekedést, a postai tarifát, az igazságszolgáltatást, hogy kivette a részét minden szükségleti cikk forgalmazásából a fogyasztási és forgalmi adók révén : akkor ugy látom, hogy e törvényjavaslat utján — ha ez törvényerőre emelkedik — mindig drágítható a búza és kenyér; mert az a törekvés, hogy az állam bevétele, amely e törvényjavaslat alapján a búza árától függ, minél nagyobb legyen, arra évi szeptember hó 6-án, szerdán. 123 fog vezetni, hogy az állam, itt árdrágító tevékenységét lesz kénytelen a leghatékonyabban tovább folytatni. Végül azt mondottam ötödször, hogy nem fogadhatom el a javaslatokat, mert speciális kifogások is emelhetők ellene. Ezeket a kifogásokat azonban a vita ilyen előrehaladott t

stádiumában részletezni nem akarom, ehelyett kijelentem, hogy e tekintetben teljes egészében csatlakozom a pártunk hivatalos szónoka által kifejtett állásponthoz. Hozzáadom azonban azt, hogy biztosítom a t. pénzügyminister urat és a t. kormányt arról, hogyha ezeket a javaslatokat nem is fogadhatom el, de szíves örömest el fogok fogadni olyan adójavaslatokat, amelyek az általam előadott elvek alapján fognak előterjesztetni s amelyekből azt a reményt meríthetem, hogy alkalmasak az ország gazdasági helyzetének végleges szanálására. Valamint most sem azért vetettem el ezeket a javaslatokat, mert súlyosaknak tartom ezeket, ép ugy akkor sem fogom azt nézni, hogy milyen súlyosak azok és amiatt nem fogom azokat ellenezni, hanem meg fogom azokat szavazni azért, mert azt hiszem, hogy mindnyájan érezzük azt a kötelességet, hogy nekünk az államháztartás egyensúlyának helyreállításához minden áldozattal hozzá kell járulnunk. De nem vagyunk kötelesek kísérletezésekhez és ahhoz segédkezet nyújtani, hogy a Dunába hordjuk a vizet és olyan szakadékot igyekezzünk betömni, amely beföldel hetetlen ; oda hordjunk értéket, vagyont, pénzt, munkaerőt, a munkának értékét és abba mindent beledobáljunk. Csak akkor vagyunk kötelesek áldozatokat hozni, hogyha látjuk, hogy ezeknek az áldozatoknak a kivánt eredménye meg is lesz; de ha azt látjuk, hogy az áldozatok hiábavalók, azokat nem hozzuk meg, mert a hiábavaló áldozatoktól minden okos ember tartózkodik. (Elénk helyeslés half elöl.) Elnök: Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző; Keischl Eichard! (Felkiáltások: Nem o következik !) Dr. Ulain Ferenc ! (Felkiáltásuk half elöl: Már fél van hiva!) Elnök : A jegyző' ur ugyan sajnálatos módon tévedett, de annak a képviselő urnák elsőbbségi jogát, aki előbb jegyeztette fel magát, elvonni semmi esetre sem lehet. Azért kérem, hogy e kis tévedéstől méltóztassanak eltekinteni, a jegyző urat pedig kérem, méltóztassék jövőre a szónokokat pontosan a jegyzés sorrendje szerint felhívni. Ulain Ferenc képviselő urat illeti a szó. Ulain Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Azok a képviselő urak, akik a vita során felszólaltak, különböző oldalakról világították meg az adójavaslatokat, engedjék meg azonban, (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hogy minden tapintatlanság nélkül azt mondjam — meg is fogom mindjárt magyarázni, miért —, hogy engem ebben a pillanatban azok az érvek és indokok, amelyeket pro és kontra feltártak, igen kevéssé 16*