Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

120 A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. évi szeptember hó 6-án, szerdán, csak az adójavaslatok számszerű eredményét láttuk volna, hanem, ha ezeket a számokat be is tudnók illeszteni az államháztartás kiadási és bevételi rovatai közé, ha ezeket a számokat végig tudnók egyeztetni a végeredményig és végül meg tudnók állapítani, hogy az uj áldozatok révén az államháztartás mérlege passzív marad-e avagy aktiv lesz-e. Enélkül sohasem fogunk tudni magunknak tiszta képet alkotni arról, hogy akár a most tervezett javaslatnak, akár más adójavaslatoknak hatása az államháztartás mérlegére mi lesz. (Âz elnöki széket Scitovszky Béla foglalja él.) Ennélfogva számomra az adójavaslatok megszavazásának legfőbb akadálya a rendszeres költségvetés hiánya, mert enélkül nagyon félek, hogy mikor különféle adóemelésekkel állami pénzügyeinket elesettségükből felemelni akarjuk, ugy járunk, mint ha a kut mélyéből akarnánk szitával-rostával a felszínre vizet emelni. E tekintetben a tájékozódás annál nehezebb, mert erre nézve nemcsak az ezévi rendes költségvetésből ne"m tudunk pontos és megbízható adatokat meríteni, hanem mondhatjuk, hogy utcunque, hozzávetőleges tájékozást meríthetünk az előző évek költségvetéseiből, mert jól tudjuk, hogy ilyen zárszámadásilag is megvizsgált és fixirozott adatokkal az előző esztendőkből sem rendelkezünk, sőt hogy ilyeneket találjunk, vissza kell mennünk a nyolc év előtti 1914/15. évi . költségvetésre, és az ezen alapuló zárszámadásra, mert ha van is az 1914/15. évi költségvetés óta uj, megszavazott költségvetésünk, az 1920/21. évi, belefoglalva az 1921. évi XXIII. törvénycikkbe, ebben sem találhatjuk meg a megfelelő tájékozást, mert hiszen mindenki tudja, hogy ez a legutóbb megszavazott költségvetés sokkal inkább volt egy keret, egy osztályozás, egy útmutatás az alkotmányos ellenőrzésnek, az állami szám vevőszók szigorlatozásának, hogy eligazodhassak a bevételek és kiadások tömkelegében, semmint a kiadások és bevételek szilárdan megépített rendszere, amelynek előirányzatait komolyan is kell venni és feltétlenül be is kell tartani, amelynek számadatai tehát az ország anyagi helyzetének megítélése szempontjából tájékozási alapul vehetők és elfogadhatók. Ha tehát vissza kell mennünk az 1914/15. évi költségvetésre és az ennek zárszámadásaiból meríthető adatokra, akkor viszont azt kell mondanom, hogy ezekkel az adatokkal a tájékozódás szempontjából már semmire sem megyünk, mert ez a költségvetés egy békeév költségvetése volt, amely után háborús esztendők következtek, amely háborús esztendőknek költségeit ós állami gazdálkodását a békeévek költségvetéséből ellenőrizni és megállapítani már nem lehet. Azóta, hogy annak a költségvetésnek és zárszámadásnak az adatai az állani gazdálkodását illetőleg valamilyen megbízható kiindulópontul elfogadhatók voltak, négy esztendőn keresztül háborút viseltünk, amely idő alatt mindig többet költöttünk, mint amennyi reális bevételünk volt. Azóta a háborút szerencsétlenül fejeztük be; azóta forradalom és kommunizmus volt, azóta az állami és társadalmi rend teljes felbomlása következett be, azóta a nemzeti vagyon óriási nagy része rablók kezébe került, azóta trianoni békét kötöttünk, azóta területben országunk 67—68°/o-át, lakosságban pedig 59%-át elvesztettük, azóta Damoklesz kardjaként függ fejünk felett a jóvátétel kérdése és azóta az ország akkori és mostani helyzete között oly nagy különbség állott be, mint amilyen különbség van ég és föld között. Már most, t. Nemzetgyűlés, én jó lelkiismerettel meg tudok szavazni adójavaslatokat, ugy is, mint adózó polgár a magam számlájára, ugy is mint törvényhozó másokra is kiterjedő hatálylyal, ha tudom és tisztában vagyok vele, hogy ennyi kiadása van az államnak, annak fedezésére ennyi anyagi eszköz áll rendelkezésre, a különbözetet pedig elő kell teremtenem és hogy előteremthessem, azért az egyenlő teherviselés elve alapján, vagy inkább a teherbíró képességhez arányosított teherviselés alapján az állampolgárokat egyenként ennyi és ennyi adóval kell megrónom. Ha ezt tudom, akkor a számok logikája hajt engem, akkor e kötelesség elől nem tudok kitérni, még ha akarnék is. Ehhez azonban múlhatatlanul szükséges, hogy tiszta képünk legyen az állam gazdaságának egész helyzetéről, mert enélkül ugy állanánk a feladatok előtt, mintha valakit azzal bíznak meg, hogy tessék egy anyagi zavarokkal küzködő vállalatot csendben, rendben, feltűnés nélkül, kényszeregyezség, felszámolás nélkül szanálni, de passzíváiról és aktíváiról, a státusáról az illetőnek nem adják meg a megfelelő megbízható adatokat. Mit fog tudni csinálni az illető ? Nem fog tudni semmihez sem kezdeni, mert nem fogja tudni, hogy az az áldozat, amelyet az egyik elsősorban fenyegető követelés kielégítésére fordított, nem fog-e kárba veszni azért, mert a másik kérlelhetetlenebb és kíméletlenebb hitelezőt elhallgatták előtte. Ilyen tisztánlátás nélkül aztán honnan vegye a törvényhozó a bátorságot arra, hogy az állampolgárok vállaira egyre uj és uj terheket rakjon, amikor nem tudja, hogy vájjon ezekkel az uj terhekkel nem fog-e feneketlen szakadékot töltögetni s amikor nem tudja, hogy bármily sokat áldozott is, nem-e lesz az még mindig elégtelen, amikor nem zárkózhatik el annak a meggondolása elől, hogy vannak esetek, amikor a nem elég áldozat, a nem elég szolgáltatás egyúttal hiábavaló áldozat és hiába való szolgáltatás is. Hiszen erre már példák is vannak előttünk. Milyen érzékeny érvágás volt például az ország népén, amikor a pénzlebélyegzéskor kényszerkölcsön címén készpénzének 50%-át le