Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. magunkhoz kell jönnünk, ragaszkodnunk kell életünkhöz és arra kell törekednünk, hogy azok ellenére, addig is, amig azokat hatályon kivül tudjuk helyeztetni akár tárgyalások, akár a sors másféle eszközei utján, nekünk épitenünk és dolgoznunk kell, úgyszólván tekintet nélkül ezekre a rendezésekre. így tehát amikor a magyar kormány a teherviselőképességet igénybe veszi a jelenleg tárgyalás alatt lévő adójavaslatokkal, mivel azokat az adó javaslatokat a magam részéről a jelenlegi helyzetben megfelelőeknek és helyeseknek vélem, azokat az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és éljenzés jobhfelől.) Elnök: Ki következik szólásra? Petrovits György jegyző : Haller József ! Haller József : T. Nemzetgyűlés ! Mikor teljesíteni akarom azt a kötelességet, hogy az állampolgár zsebéig és a láda fenekéig elnyúló ily fontos kérdésnél, amely az államháztartás érdekét is súlyosan érinti, álláspontomat és nemleges szavazatomat megindokoljam, mindenekelőtt biztosítani akarom az előttem szóló t. képviselőtársamat, hogy nem fogok neki alkalmat adni arra, hogy engem is az őszinteség hiányával vádolhasson és — megnyugtathatom a t. előttem szólót — Csik József t. képviselőtársamnál sem az őszinteség hiánya, hanem az volt a hiba, hogy túlságosan messzemenő következtetéseket fűzött t. képviselőtársam ama kijelentéséhez, hogy mi, keresztényszocialisták hajlandók vagyunk, voltunk és leszünk olyan politikai törekvésekkel szemben, amely a magántulajdont, mint elvi alapot megtagadják s amelyek ellen világnézleti és társadalmi szempontból is mélyreható kifogásaink vannak, minden párttal és kormánnyalösszeműködni. Ez nem jelenti azt, hogy mindjárt holnap kormánypártiak is akarunk lenni, ez csak azt jelenti, hogy mi hajlandók vagyunk a kormányt minden becsületes törekvésében támogatni, amit külön kifejezni és hangsúlyozni nem is szükséges, mert ez magától értedődő dolog. A másik, amit kijelenteni és előrebocsátani akarok, az, hogy az én nemleges szavazatomnak indoka egyáltalában nem az, hogy én ezeket az adójavaslatokat, vagy a bennök tervezett adókulcsokat többé-kevésbé súlyosaknak tartanám, mert az, hogy súlyos vagy nem súlyos, nagyon relativ értékű meghatározás. Mert súlyos az adóteher akkor, ha azt a célt, amelyet elérni akarunk, el nem érjük. De szivesen megszavazom a legsúlyosabb adóterhet könnyű szívvel, ha bizonyos vagyok afelől, hogy az elérni kivánt célt, az államháztartás rendjének helyreállítását vele elérem. Nem azért tehát, hanem azért nem fogadhatom el a tárgyalás alatt lévő javaslatokat, mert: Először általában véve nem fogadhatok el semmiféle adójavaslatot addig, mig számszerűen kimutatva nem látom annak hatását az állam háztartására, amig nem fogom tudni, vájjon évi szeptember hó 6-án, szerdán. 119 avval az akár uj adónak megszavazásával, akár a réginek felemelésével vagy bármiféle uj adószabályozással azt az eredményt érem-e el, hogy a deficit eltűnik és az államháztartás mérlege helyreáll. Másodszor nem fogadhatom el a konkrét javaslatokat azért, mert épen ugy látom, hogy ezekkel a javaslatokkal az államháztartásnak rendjét helyreállítani még nem fogjuk tudni és mert, ha ezt helyre nem állítják, hatásuk tulajdonképen csak az lesz, hogy a drágaságnak fognak további lökést adni. Harmadszor nem fogadhatom el e javaslatokat azért, mert nem hozzák azt a teljesen uj adórendszert és az adózásnak a tiszta jövedelem alapjára való fektetését és uj szabályozását, amelyet én föltétlenül szükségesnek tartok, hanem az eddig is őserdő módjára összesűrített és teljesen kiismerhetetlenné vált adórendszer további toldását tartalmazzák. Negyedszer nem fogadhatom el azért, mert főleg a földadójavaslatot — és itt látszólagos ellentétbe kerülök Csik fc. képviselőtársammal — mert ennek a javaslatnak révén principiális, rendszerbeli ellentétbe kerül az államnak az érdeke, hogy a kincstárba az adócsatornák révén minél több jövedelem folyjék be az ország széles rétegeinek azon érdekével, hogy a kenyér olcsó legyen. Ötödször nem fogadhatom el speciális kifogások miatt, amelyeket előttem szóló t. képviselőtársaim már eléggé kifejtették, amelyeket azért én itt megismételni nem fogok, hanem az esetleges kiegészítéseket a részletes vitára tartom fenn. Már most, hogy az első helyen felhozott indokomat kissé részletezzem, kétségtelen, hogy az adómegajánláshoz szükséges tudni, hogy vájjon az adószedő állam anyagi helyzetében az adójavaslat révén tervezett változás, jövedelemtöbblet milyen hatással lesz. Szükséges tudni annak, akinek »igen« vagy »nem« szavazatától ez a többadózás függ, hogy a tervezett változás az államháztartás rendjét helyreállitja-e. Szerintem ez a legfőbb kérdés : helyreállitja-e, igen vagy nem. Es nem az a fontos kérdés, hogy egy percenttel, két percenttel, ötször tízszer vagy százszor vagy akármennyivel súlyosabb lesz-e ez az adótétel, vagy nagyobb lesz-e az adóösszeg, épen ugy, mint amikor az árviz fenyegeti a falu határát, a mentők karja nem azért lankad el, mert visszatekintve a falu felé, azt látják, hogy még mindig jönnek uj társzekerek uj anyagokkal, hogy még mindig kell kirendelni uj közerőt, kell uj értéket, több fáradságot pazarolni a gáton támadt rés betömésére, hanem az lankasztja el, hogy hirül veszik, hogy a forrásnál, a folyó felső szakaszán 20—30 cm ismét megnövekedett az ár, amiből felismerhető, hogy hiábavaló minden áldozat. Erre a kérdésre pedig a dolgok jelenlegi stádiumában nincs felelet. Mi ezt a feleletet meg tudtuk volna konstruálni akkor, ha nem-