Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

évi szeptember hó 6-án, szerdán. 118 A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. általam felhozottak ellen azt a kifogást emelhetné is, hogy amikor csak létminimumot tud az állam adni egyes alkalmazottainak, akkor azok a differenciák nem annyira indokoltak, mint valamikor voltak, mért ha a kormány ezt a rendszert fentartja, akkor épen a jobb és megfelelőbb képzettségű alkalmazottait veszti el. (Ugy van ! jobbfelöl.) Szeder Ferenc: Már úgyis elvesztette! Neubauer Ferenc: Nem lehet azt a rendszert fentartani, amely mellett pl. egy irnok, aki 18 éves korában beáll már az állami szolgálatba, 24 éves korában magasabb fizetést élvez hatévi szolgálata következtében, mint az a diplomás ember, akinek csak akkor van módjában az állam szolgálatába beállani, mert tovább kellett az iskola padjait rónia. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem lehet fentartani azt a rendszert sem, hogy alig van különbség táblabírák és törvényszéki elnökök, valamint ministeri tanácsosok fizetései és olyanok fizetései között, akik minden képzettség nélkül, teljesen jelentéktelen leirómunkát, vagy pedig iktatómunkát végző tisztviselők. Erre nagyobb súlyt kell helyezni és ha most az állam inkább lesz abban a helyzetben, hogy közelebb hozza a mai drágasági és megélhetési viszonyokhoz a tisztviselői fizetéseket, mint eddig, ezt az aránytalanságot bizonyos mértékben feltétlenül csökkenteni kell. Ma a magyar államnak, a magyar nemzetnek helyzete a legszomorúbb és ha ebből a helyzetből ki akarunk jutni, a legnagyobb áldozatkészségre van szükségünk minden oldalon. A mi helyzetünk a világháború elvesztése következtében olyan, amelyhez hasonlót a modern történelem tulajdonképen egyáltalában nem is ismer. Ahogyan egy olyan régi, évezredes állammal, mint amilyen a magyar állam, elbántak a győztes hatalmak, olyan sorsban modern viszonyok között egyetlenegy állam sem részesült, mert ha Lengyelországra gondolunk, akkor sem lehet azokat a viszonyokat a mieinkkel Összehasonlitani, azok a viszonyok is egészen mások voltak, mint a mieink. Egyetlenegy példára lehetne megközelitőleg hivatkoznunk és ez az a szerencsétlenség, amely a porosz államot érte Napóleon győzelme következtében, amikor ez az állam elvesztette területének 50%-át ós ugy hadi-, mint gazdasági rendelkezések tekintetében szintén szigorú ellenőrzés alá és kemény béklyók közé jutott. Én azt hiszem, ha mi még sokkal szerencsétlenebb helyzetben is vagyunk, mint a milyenbe Poroszország jutott 1806-ban, Steinekre és Hardenbergerekre ran nekünk is szükségünk és olyan könyörtelen, az állam helyreállítására, a nemzeti integritás visszaállítására törekvő olyan céltudatos ós következetes politikára,- mint amilyent ezek a porosz államférfiak követtek. Nekünk is el kell mennünk az áldozatkészség mértékében addig, ameddig a poroszok elmentek akkor, hogy mig ez előtt a szerencsétlenség előtt nálunk fejenkint 4 márka volt egy adókivetés terhe, ezt felemelték 35 márkára. Csak az a szomorú, hogy mi nem lehetünk annyira könyörtelenek honfitársainkkal, nemzetünk balsorsu tagjaival szemben, mint amilyen saját állampolgáraival szemben Poroszország volt, mely könyörtelenül eldobott magától minden felesleges kiadási terhet, ugy hogy régi tisztviselőit, akik az elfoglalt területeken teljesítettek szolgálatot, egyszerűen szélnek eresztette. Hoffmann, a hires költő, színigazgató lett és Gentz, Metternichnek hires újságírója, újságírással kereste meg kenyerét, mikor a porosz állami szolgálatból kénytelen volt távozni. Nekünk is könyörteleneknek kell lennünk addig a mértékig, ameddig csak elmehetünk nemzeti jövőnk érdekében. Végeznünk kell azzal a papirgörgeteggel, amelyben vagyunk és mielőbb tisztába kell jönnünk a trianoni békeszerződésnek azokkal a rendelkezéseivel, amelyek gazdasági és pénzügyi életünket béklyóba kötik. Mikor a trianoni békeszerződés rendelkezéseivel megismerkedtem, tudtam már, hogy az államunk határaira vonatkozólag micsoda rendelkezéseket tartalmaz, de egyenesen megfagyott bennem a vér akkor, mikor a pénzügyi és gazdasági rendelkezéseket láttam. Amikor teljes gazdasági és pénzügyi ellenőrzés alá helyez a trianoni békeszerződés, amikor nemcsak az állam, hanem az állampolgárok, az egyedek tulajdonára is ráteszi a kezét, amikor hitelképességünket azzal köti meg, hogy például a földbirtokreform céljaira még a legjobb, a legelőnyösebb külföldi hitelt sem vehetjük igénybe, még ha azok a külföldiek meg volnának is győződve arról, hogy a magyar föld jó fedezet erre a kölcsönre, amelyet nyújthatnak, azért, mert minden ingatlanra Magyarországon az entente-nak van elsőbbségi zálogjoga azokkal a követelésekkel szemben, amelyeket velünk szemben támaszt és igy nincs meg a garancia még arra az elsőhelyü betáblázásra nézve sem semmiféle hitelezővel szemben : akkor nekünk első kötelességünk, — és ezt az igen tisztelt kormány figyelmébe ajánlom — hogy ha hamarább nem nyilik alkalom, akkor mindenesetre, ha abban a kétes szerencsében részesülnénk, hogy a statuált népszövetség tagjai közé felvennének, tegyen a kormány előterjesztést arra nézve, hogy a népszövetség elsősorban a trianoni békeszerződés ezen gazdasági rendelkezéseit helyezze hatályon kivül, mert ha ezek a gazdasági rendelkezések hatályon kivül helyeztettek, akkor jutunk abba a helyzetbe, hogy azt tehetjük gazdasági és pénzügyi tekintetben, amit akarunk és akkor helyezkedhetünk azoknak a reformoknak alapjára, amelyek ezeket a kérdéseket, gazdaságunk, valutánk, pénzügyi helyzetünk kérdéseit gyökeresen megoldják. A békeszerződésnek azok a rendelkezései, amelyekre hivatkoztam, egyenesen csendes halálra szánják nemzetünket, és azokkal szemben nekünk