Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-46
A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. évi szeptember hó 6-án, szerdám. 117 való átviteléről is s az én választóközönségem ez ellen sem emelt akkor semmiféle kifogást. De még egy körülményre kell rátérnem s ez az, ami az előbb közbeszólás formájában is elhangzott, hegy t. i. ezeket a javaslatokat meg fogják szavazni, de ugy le lesznek faragba, hogy azokkal az a pénzügyi eredmény nem lesz elérhető, amelyet a kormány tulaj donképen elérni akar. Ez a vád nemcsak most, közbeszólás alakjában, merült fel, hanem az egyik legtekintélyesebb és legkomolyabb budapesti napilapban is olvastam, épen a mai számában ... Szeder Ferenc : Melyik volt az a napilap ? (Fe kiáltások a haloldalon : Talán a Népszava ?) Neubauer Ferenc: Nem, a Budapesti Hirlap. Nekem és azoknak, akik részt vettünk azokban a tárgyalásokban, amelyek ugy a kisgazdapárt keretében, mint pedig szűkebb körökben a pénzügyminister úrral folytak azokra a kivánságokra nézve, amelyek a létminimumnak és progressziónak a földadójavaslatnál való érvényesítésére vonatkoztak, kötelességem nemcsak a magam személyére nézve, hanem mindazon képviselőtársaimra tekintettel, akik abban részt vettek, leszögezni és a nyilvánosság előtt kijelenteni azt, hogy az a meggyanusitás, amely ebben a vádban foglaltatik, nem igaz és az a törekvés, hogy ily módon az államháztartás részére számított összegeket mi csökkenteni akartuk volna, tőlünk a legtávolabb állott, egyáltalában nem volt a szándékunkban és ez a mi törekvéseinknek semmiféle tekintetben nem felelt meg. Rothenstein Mór : Tehát a minister szándéka volt? (Zaj. Elnök csenget.) Neubauer Ferenc: Mindazok a javaslatok, amelyeket akár Szijj Bálint t. képviselőtársam, akár Bőri-Szabó t. képviselőtársam terjesztettek elő a progresszióra vonatkozólag, de az általam is ugyanezen az alapon másutt előterjesztett javaslat a leghatározottabban olyan tendenciát tartalmazott, amely egyenesen oda igyekezett, hogy az államháztartásnak az eredeti javaslat szerint a földadóból kontemplált jövedelme egyáltalán ne legyen érintve, egyáltalán ne csorbittassék. Mi, igenis, követeltük a degressziót, de követeltük és kívántuk a progressziót is, illetőleg bizonyos adótóteleknek olyanféle kikorrigálását, amely által az eredeti javaslat által kontemplált állami jövedelem befolyt volna. Farkas István : A földadónál is meg lehet csinálni ! Neubauer Ferenc : Tekintettel azonban arra, hogy a pénzügyminister ur a kis exisztenciákon való könnyitésre vonatkozó törekvéseinknek meglehetős mértékben megfelel és ebben a tekintetben a jóindulatára mindenképen számithatunk, ha maga a pénzügyminister ur az, aki nem kívánja viszont a másik oldalon, tekintettel az lillető érdekeltségeknek amugyis hangos és — azt lehet mondani — szertelen panaszára, a progressziót igénybe veszi, amely azután még jobban sújtaná azokat a köröket, mi a magunk részéről ebbe belenyugszunk és ennek megfelelően is megszavazzuk ezt a javaslatot. Azt azonban le kell szögeznünk, hogy, amiképen nem egészen felel meg a valóságnak az, hogy Hegedűs Lóránt pénzügyi tervei a lefaragás következtében dőltek meg és buktak el, épugy nem felel meg a valóságnak az, hogy bármiféle tekintetben az állami jövedelmeknek lefaragása lett volna a célja vagy törekvése ezeknek az akcióknak. Szeder Ferenc : Ezek is a lefaragás következtében buknak meg. Neubauer Ferenc : Az adójavaslatokról szólva, fontosabb volna azoknak a kívánságoknak előterjesztése, amelyekkel az adójövedelem következtében előállott államháztartási helyzettel szemben a nemzeti munka és a nemzeti kultúra a jelenlegi gazdasági életnek megfelelően emelhető. Ebben a tekintetben azonban a mai vita s a földmivelésügyi minister urnák mai felszólalása kimerítette a kérdést s én a magam részéről csak örömmel üdvözlöm és kívánom, hogy mindaz, amit a minister ur elmondott, teljesedésbe is menjen, mert ugy áll a dolog, hogy, ha a magyar mezőgazdaság és a népnek széles földmivelő rétegei oly nagy áldozatot hoznak az államháztartás rendbehozásának céljaira, akkor tényleg kívánhatják azt, hogy minden megtörténjék a kormány részéről is, ami a többtermelést s a mezőgazdaság fejlesztését szolgálhatja. Ezzel kapcsolatban még egy körülményt ajánlok az igen tisztelt kormány figyelmébe. Sokszor van szó a tisztviselő-kérdésről, pro és contra is; pro abban a tekintetben, hogy a tisztviselőket a mai magyar állam megfelelően nem tudja fizetni, contra pedig akkor, amikor panaszkodnak amiatt, hogy a bürokratizmus túlteng, hogy erre óriási kiadásai vannak az államnak, amelyek lényegileg feleslegesek. Ebben a tekintetben is meg kell találni a középutat és amennyiben a szükséges állami hivatalok személyzetéről van szó, amely a dolgot lelkiismeretesen, pontosan és megfelelően elvégzi, azoknak a lehető legjobb javadalmazást kell adni, viszont minden felesleges és nem használható existenciát az állam alkalmazottai közül el kell távolítani. De még egy szükséges, és ez az, hogy nagyobb figyelmet kérek a kormánytól a magasabb képzettségű, szakképzett állami alkalmazottakkal szemben. A helyzet t. i. az, hogy az a toldozás, foldozás, amelyen az állami alkalmazottak fizetései a drágaság fejlődéséhez képest, a hozzá való alkalmazkodásban keresztülestek, odavezetett, hogy a magasabb képzettségnek és a magasabb állásoknak megfelelő fizetés és javadalmazás teljesen lesülyedt a képzettséghez nem kötött alacsonyabbrendü állások javadalmazásával szemben. Ez annál komolyabb dolog, még ha esetleg szociális szempontból talán valaki az
