Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-44
A nemzetgyűlés 44, ülése 1922. év , nak, a falusi népnek az érdekeit, mert a kereseti adót fizetni fogják a földmiveseken kivül álló más foglalkozási ágazatok, már pedig ilyenek a legtöbb faluban olyan kevés számban találhatók, hogy azoknak adója a községek kiadásait igazán nem fogja pótolni, sőt, hogy azt valamiképen ellensúlyozzuk, a községek pótadóját szinte kimondhatatlan magasságba kell emelni. De ha már a mólyen t. pénzügyminister ur a buzavalutához, mint alaphoz ragaszkodik s ha már bizonyos ilyen faluellenes, bár nem szándékos, de véletlen tendenciák benne foglaltatnak ezekben az adó javaslatokban, az én véleményem szerint igyekeznünk kell arra, hogy ezeknek élet, amennyire csak lehet elvegyük. Ezeknek élét pedig véleményem szerint az egészséges progresszivitással lehet elvenni. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy a progresszivitást f a hozadéki adóknál nem lehet megvalósítani. Én tisztelem mindenkinek a meggyőződését, de azt mondom, hogy ha a kereseti adónál és a társulati adónál, amelyek mindegyike szintén hozadéki adónak van feltüntetve, és a földadóval szemben, mint hozadéki adó az egyéb adózási ágazatokra van ráróva, lehet progresszivitás, miért ne lehetne progresszivitás a földadónál is ? A pénzügyminister urnák, a kormánynak és az országnak elvégre az a fő, hogy az az adómennyiség, amelyet a javaslat kontemplál, tényleg befolyjon, de hogy milyen kulcs szerint folyik be, ez, azt hiszem, már bizonyosan másodrendű kérdés. Ezért tehát én megmaradok azon demokratikus meggyőződésemből fakadó felfogásom mellett, bogy egészséges progresszivitás nélkül nem tarthatom elég jónak és elfogadhatónak ezeket a javaslatokat, különösképen a földadójavaslatot. En tehát nem elégszem meg a jövedelmi adónál és a vagyonadónál kilátásba helyezett progresszivitással, sőt hozzá teszem, nem elégszem meg a jövedelmi adónál kilátásba helyezett létminimumnál sem, amely a pénzügyminister ur tervezete szerint 100.000 korona lenne. A jövedelmi adónál a létminimum 1916-ban 10000 korona volt. Ha pedig 1916-ban 10.000 korona volt a létminimum a jövedelmi adónál, kérdezem, helyes, méltányos és kedvezményes dolog-e az, hogy most, a mai pénzügyi viszonyok között 100.000 korona legyen a létminimum? Szerintem ez nem helyes. Már más sokkal súlyosabb egyéniségek is — teszem fel gróf Hoyos Miksa képviselőtársam, aki pedig a javaslatok mellett agitál — beismerték, hogy a létminimumnak legalább is egy cselédkonvenció mértékét kell kitennie, már pedig tisztában vagyunk vele, hogy a mai körülmények között egy cselédkonvenció sokkal magasabb, mint 100.000 korona. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Én tehát ezen létminimummal és a vagyonadónál kilátásba helyezett progresszivitással nem vagyok megelégedve, s ezért a magam részéről is hozzájárulok Szijj Bálint t. képviselőtársam azon n augusztus hó 25-én, pénteken. 5 határozati javaslatához, hogy a progresszivitást a földadóban is feltétlenül érvényre kell juttatni, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) azonban bizonyos kis módositással, amely módosításhoz, amelyhez, mikor vele beszéltem, ő maga is hozzájárult. Én ugy kontemplálom a dolgot, hogy öt katasztrális holdon alól megmaradna a mostani földadó, mert — majd rá fogok röviden térni — a törpebirtok az, amely a legjiagyofab nehézségekkel küzd. Azután én különbséget tennék Szijj Bálint t. képviselőtársamtól eltérően a nagyobb kisbirtokok és az 5—10 holdig terjedő földbirtok között és ezekre mondanám ki a 2 kg-os kulcsot, vagyis csak a régi földadó minden koronája után 2 kg-ot fizetnének, mert a 10 holdon aluli birtokosok szintén igen nehéz helyzetben vannak, amint rá fogok mutatni. A 10—50 holdig terjedő birtokoknál a kulcs a régi adó minden koronája után 3 kg lenne, 50—100 holdig 4 kg, 100—1000 holdig 5 kg, 1000-től 2000-ig 6 kg, 2000-től 5000-ig 7 kg ós 5000-en felül 8 kg. Azt mondják erre vonatkozólag a nagybirtokos képviselőtársaim, hogy ez a progresszivitás olyan mértékben sújtaná a nagybirtokot, hogy a nagybirtok nem találná meg a maga számításait és kénytelen lenne esetleg a nagybirtokáról le is mondani. T. Nemzetgyűlés! Én ennek a kérdésnek nagyon helyes megoldását találom. Ott van épen most a földbirtokreformról szóló törvény, amelynek végrehajtása úgyis olyan nehezen megy végbe. A tisztelt eztr holdon felüli nagybirtokosok tehát, ha nem birják el az ezer holdon felüli kulcsot, annál inkább érezzék magukat kényszerítve arra, hogy a földreform végrehajtását a maguk részéről is sürgessék, hogy igy azok az ezer holdon felüli birtokok minél előbb a kisemberek kezébe kerüljenek és akkor nem kell attól félni, hogy az ezer holdon felüli nagybirtok nem találja meg, a maga számítását. (Derültség és mozgás.) Én a progresszivitást feltétlenül igazságosnak tartom, mert én tudom, hogy milyen nehéz annak az 5—10 holdas kisgazdának a helyzete: Őszintén és tapasztalásból mondom, hogy az az 5 — 10 holdas gazda nem képes a termelt gabonából még egy szemet sem eladni közepes termés esetén. Egy 10 holdas kisgazdának pl. legfeljebb három hold földje lehet bevetve búzával. Ezen a három holdon — 6 métermázsát véve alapul — 18 métermázsa búza terem ; ebből hármat le kell számítani vetőmagnak, .marad tehát neki 15 métermázsa, amely annak a gazdacsaládnak nagyon is szükséges arra, hogy egy esztendőn keresztül a kenyere meglegyen. Patacsi Dénes: Hát még amit a papnak és másoknak kell fizetni ! Eöri-Szabó Dezső : Helyesen mondja Patacsi t. képviselőtársam. Fizetnie kell a papnak, tanítónak, csősznek, kanásznak, éjjeli őrnek, szóval ha ezt mind összeszámítjuk, akkor még 15 métermázsánál is kevesebb jut neki. Azt is
