Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-44

6 A nemzetgyűlés 44. ülése 1922. figyelembe kell venniök azoknak, akik a falu népét közvetlenül nem ismerik és annak helyzetét olyan rózsás szinben hajlandók látni, — én tapasztalásból tudom és elfogulatlanul állithatom, — hogy igénytelenségben a falusi néphez hasonló talán nincs is más. (Egy hang halfëlol: Elég baj.) Ha az a falusi kisgazda valamire vitte ; ha az adósságaitól valamennyire megszabadult és legalább némileg megerősödött anyagilag, azt a becsületes munkáján kivül egyedül a maga igénytelenségének köszönheti, annak, hogy napokon, sőt heteken keresztül képes húsétel nélkül meglenni, (ügy van! jobbfelöl.) Számtalanszor láttam és tapasztaltam, hogy az a nehéz munkát végző ember is leül vacsorához zöld paprika és egy karaj kenyérrel. Ne irigyeljük tehát a falusi dolgozó kisembert. Én elfogulatlanul mondhatom ezt, hiszen nekem is volt és van velük többször bajom, de fel tudok emelkedni arra a magaslatra, hogy be tudom látni az erényeit a hibái mellett, és én nagyon félek attól, hogy ha ezt az osztályt elkeserítjük a különféle túlzott adókkal, akkor ezt még keserűen fogjuk megbánni. T. Nemzetgyűlés ! Hozzájárulok Szijj Bálint t. képviselőtársam beterjesztett határozati javaslatának ama pontjához is, amellyel utasíttatni kívánja a kormányt, hogy a kataszteri kiigazítást mielőbb feltétlenül eszközölje. A magyar ember, ha nem is épen szívesen, de azért megnyugvással fizeti az adót, még a legsúlyosabb adót is, ha azt látja, hogy az igazságos és méltányos. Eddig is azért volt olyan sok kifakadás és panasz, azért nem győzünk eleget tenni a hozzánk forduló panaszoknak, — azt hiszem, más képviselőtársam ugyanúgy van, mint én — mert sok helyen olyan igazságtalan kivetést látunk a háborús hadinyereség váltság és egyéb adók terén, hogy igazán megáll az embernek az esze és nem tudja, hogy mit gondoljon a kivetési munkálatot elvégzőkről. Malmost, ha mi a földadónak, az ujabb súlyos terheknek alapjául az adókatasztert vesszük, a legelemibb kötelesség az, hogy annak a kataszternek kiáltó igazságtalanságait eltüntessük. Az én kis falumban is tudok rá példát, ahol pedig nagybirtok nincs, mert a nagybirtokok annak idején parcellázva lettek, sőt talán épen azért történik az, hogy olyan eltérés van az adókban, ugy hogy az egyik kisgazda kataszteri tiszta jövedelme 13—14 koronával van felvéve holdanként, mig a másik kisgazdának jövedelme 5—6 koronára, holott azok a földek szomszédságban vannak és terméshozam szempontjából még azok sem tudnának közöttük különbséget tenni, akik igazán a legaprólékosabb részletekig firtatják a földnek minemüségét. Már most csak ennél a példánál maradok. Ha azt látja az egyik birtokos, hogy ő a földje után, amely ugyanakkora és majdnem ugyanott van, mint a másiké, sokkalta nagyobb adót fizet, kérdem, nem megokolt-e annak az elkeseévi augusztus hó 25-én, pénteken. redése? Feltétlenül szükség van arra, hogy a kataszter kijavítása minél hamarabb idő alatt eszközöltessék. Ne méltóztassanak erre azt mondani kifogásul, hogy ezt rövid idő alatt lehetetlen megcsinálni. En tudnék egy módot ajánlani arra, hogy ez a kijavítás három hónap alatt végrehajtassák az egész országban. (Halljuk !) Méltóztassék ezt a munkát a járási mezőgazdasági bizottságokra bízni. Én, aki a helyzetet ismerem, garantálom, hogy ezek a járási mezőgazdasági bizottságok, amelyekben pedig az összes földbirtokos osztályok képviselve vannak, a nincstelen cselédembertől kezdve az ezer holdas nagybirtokosig, tehát elfogultsággal sem lehet megvádolni, mert ott a gazdatársadalomnak minden rétege képviselve van, a kataszteri kijavítás munkáját rövid idő alatt el fogják végezni. Jót állok érte, hogy ezek a járási mezőgazdasági bizottságok három hónap alatt közmegelégedésre ki fogják javítani a* katasztert. T. Nemzetgyűlés ! Feltétlenül szükségesnek tartom, miként már több képviselőtársam helyesen rámutatott, a háborus szerzeményeknek hatványozott mértékben való megadóztatását. Cserti József: Ezt akarjuk mi is! Eőri-Szabó Dezső : Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben alig van eltérés, alig van ellenkező vélemény. Láthatjuk, tudhatjuk, hogy vörös posztó a nagytömegeknek a szemében — és pedig jogosan — az, hogy mig a nagytömegek dolgoznak, verejtékeznek vagy sokszor dolgozni sem tudnak, mert nincs munkaalkalom, a háborúban pedig véreztek, addig olyan egyének, olyan exisztenciák, olyan osztályok — hogy ugy mondjam, mert már osztállyá fejlődött a hadimilliomosok tömege, akik a háborúban nem szenvedtek, nem véreztek, akik most sem dolgoznak, nem végeznek produktív munkát, hanem a mások bőrére spekulálnak és így konjunktúrából óriási jövedelmekre tesznek szert, és szórják a pénzt a fővárosban s a fürdőhelyeken, amit magam is megbotránkozva láttam, ezek a konjunkturalovagok alig érzik a súlyos terheknek kis mértékét. Feltétlenül szükséges, hogy a mostani adójavaslatokkal kapcsolatban kimondjuk, hogy a háborús szerzemények legalább kétszeres adót fizessenek . . . Alföldy Béla: Kevés! Eőri-Szabó Dezső: . . . ugy a hozadéki, mint a jövedelmi adóval kapcsolatban. Én nem tudom jó lélekkel megszavazni ezeket az adójavaslatokat addig, amig van olyan adótörvényünk, amelyre jó lélekkel mondhatom, hogy talán egyedül igazságos adótörvény és ez a törvény nincs végrehajtva. Addig nem vagyok hajlandó ezeket a javaslatokat sem megszavazni. Ez az adótörvény pedig a hadiváltságról szóló 1921.

'XIII. te. Azt hiszem, mindnyájunknak sok dolgunk van a mi szegény rokkantjainkkal, hadiözvegyeinkkel és hadiárváinkkal, akik valósággal megostromolnak bennünket kéréseikkel, panaszaikkal, hogy rajtuk igazán alig-alig segít