Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. évi szeptember hó C-án, szerdán. 99 állja a bajokat, a betegségeket, mert a legna­gyobb baj — és ezt a fogyasztóközönség nem igen tudja — hogy ma Magyarországon is már egypár év óta olyan nagymérvű baromfibeteg­ségek pusztítják a baromfiállományt, amilyenek azelőtt egyáltalában nem voltak, és egész vidé­kek vannak, ahonnan nem kerülhet eladásra baromfi, jóllehet a kisgazdák foglalkoznak vele, azonban beütnek a betegségek és a baromfi majdnem egytől-egyig elhull. (Igaz ! ügy van !) Ha gazdasági programúiról és többtermelésről akarunk beszélni, ez is egyik olyan ága a több­termelésnek, amelyet a földmivelésügyi kor­mányzatnak a legnagyobb erővel fel kell karol­nia és olyan fajbaromfiakat kell beszereznie, amelyek a betegségeknek jobban tudnak ellen­állni, mint a másik faj és lehetőleg a betegség ellen való orvosságot, ezeket a szérumokat kell kifejleszteni, mert ezek nem minden tekintet­ben érik el a kivánt hatást, Itt is folynak ki­serietek. Yan állami szérumtelepünk, amely azzal foglalkozik, hogy a baromfikolerának az ellenszerét feltalálja, mely esetben sokkal ol­csóbban lehetne ellátni a fogyasztóközönséget baromfival, mint a jelenben, amikor a betegsé­gek pusztítanak. A tejszövetkezet felkarolása, újraszervezése, központi irányítása aföldmivelésügyi ministerium­ban nemcsak tervbe van véve, hanem folyik is az előkészítő munka. A háború idejében ezek a szervezetek, amelyek már elég szépen ki voltak épitve, igen sok helyen tönkrementek, felbom­lottak. A földmivelésügyi kormányzat a leg­nagyobb eréllyel lát hozzá a tejszövetkezet léte­sítéséhez, amelynek kettős célja van : hogy a termelő termeljen több tejet, kapjon nagyobb jövedelmet, s hogy a városokat viszont el tudjuk kellőképen lehetőleg olcsón- elegendő mennyiség­gel látni. A szőlészetnél, a borászatnál nehézségeink vannak az értékesítés körül. Borainkra a kül­föld óriási vámokat vet, pedig nagyon szépen van borfeleslegünk. Dénes István : Mi is emelünk velük szem­ben nagy vámokat. El kell ezeket törölni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A földmivelésügyi ministeriumnak ter­mészetesen kötelessége, hogy a külföldön a bor­piacot a magyar bor számára biztosítsa és a borkivitelt lehetővé tegye. Ebben a tekintetben is megteszünk minden lehetőt. Az előbb Emiltetteken kivül nagy súlyt helyezek a len- és kendertermelésre. A mai ruhaárak mellett ugyanis meg kell tanítanunk különösen a kisgazdákat arra, hogy len- és kendertermeléssel ruhaszükségletük javarészét saját maguk láthassák el. Saját tapasztalatomból beszélhetek ezen a téren. Mint régi ember tudom, hogy ezelőtt még néhány jó évtizeddel a kis­gazdaságokban a háziasszonyok maguk látták el fehérneművel az egész családot. • így volt ez majdnem az összes kisgazda családoknál, sőt még régebbi időben a tanítói, papi és jegyzői családoknál is, általában a vidéki intelligencia tagjainál, ahol a nők télen saját maguk fonták rokkán a kendert. Nagyon szép volt ez abban az időben, amikor igen sok vidéken, igy az én vidékemen is a háziasszonyok saját maguk fonták a fonalat, azt saját maguk meg is szőtték, mert szövőszék volt minden csa­ládnál. Minden télen előbb volt a fonás, azután jött a szövés és nem kerültek olyan óriási pénzbe a ruhák. Én, aki láttam ezt, tudom, hogy az ország nagy részében még élnek azok­ból az időkből asszonyok, akik valóságosan értik ennek a módját, tudják, hogyan, kell a kendert feldolgozni, és meg is tudnák rá tanítani a fiatalságot, amely az ujabb időben nem foglal­kozott ezzel. Ettől nagy eredményeket várok és gondoskodni is kívánok róla, hogy len- és ken­dervetőmag osztassák ki ott, ahol ezt kérik és hogy a téli tanfolyamokon kioktassák a fiatal­ságot a kender feldolgozására. Minthogy faiskoláink nagy része elveszett, a földmivelésügyi ministerium most a selyem­tenyésztés érdekében is uj faiskolák létesítésén fáradozik, és ma, amikor az Alföldet akarjuk legalább is részben befásitani, ebben a tekin­tetben mindent el kell követnünk uj faiskola­telepek felállítása által. Már annyira vagyunk, hogy az idén 20 millió facsemetét birunk ki­osztani és a már elültetett facsemetéket, amelyek a jövő évben kerülnek kiosztásra, 40 millióra tudjuk szaporítani. Gyümölcsfaiskoláinkat is szaporítanunk kell. Három állami birtokon ki is hasittattam körül­belül 30 katasztrális holdat gyümölcsfaiskola céljaira és a még hiányzó gyümölcsfacsemeték pótlását is eszközölni óhajtom. Méhészeti tan­folyamokat is rendezünk; a gödöllői méhészeti telepet a kertészeti teleppel együtt teljesen ki fogjuk építeni, át fogjuk szervezni. A méhészeti tanfolyamokon azonban nem hivatásos méhésze­ket akarunk nevelni, akik a tanfolyam elvégzése után állást, fizetett állásokat kérnek, mert a' méhészeti tanintézeteket végzett tanulók nagy része sem kap állást, hanem a méhészeti tan­folyamokat rövidre fogva, gyakorlati méhészeket akarunk kiképezni, akik saját maguk területén akarnak méhészkedni. Ha a földmivelésügyi ministeriumtól föld­mivelésügyi programmot kivannak, szolgálhatok vele, a nemzetgyűlés tárgyalásai alatt, de egy beszéd keretében nem lehet a programm min­den részletét kifejteni ; azt hiszem, erre nincs is szüksége a t. nemzetgyűlésnek, mert hiszen a t. képviselő urak vannak olyan tájékozottak, hogy tudják, hogy mit jelent az a munka, amely a földmivelésügyi ministeriumban folyik. Beszédem keretében a földbirtokreformról is meg akarok emlékezni. (Halljuk! Halljuk!) A földadójavaslattal foglalkozó képviselő urak egy része a földreformmal is foglalkozott és több közbeszólást intéztek hozzám, hogy mi lesz í:r

Next

/
Thumbnails
Contents