Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

100 A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. a földreformmal, miért nem hajtjuk azt gyorsabban yégre, vagy hogy miért nem hajtjuk azt végre másképen. A földbirtokreformról sokat lehetne beszélni. Még én is, aki a földbirtokreformot régi idő óta kívántam és mindig hirdettem, azt a vádat hallottam magammal szemben közbeszólások formájában, hogy talán már nem is akarom végrehajtani. Rassay Károly: Nem tudja! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : . . . vagy nem tudom végrehajtani. Azzal talán mindenki tisztában van, hogy ilyen óriási reformot, amilyen még nem volt Magyarországon, nem lehet máról-holnapra végrehajtani. Cserti József: 48-ban volt! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A 48-iki földreform nem ilyen volt, 48-ban senkinek, akinek földje nem volt, nem adtak földet. Óriási dolog volt a 48-iki földreform, amely ezer esztendeig váratott magára, amikor is kimondták törvényhozásilag, hogy az a jobbágy, aki csak munkása volt a földnek, akitől nemcsak adót, de terménybeli és napszámbeli szolgáltatásokat követeltek, akit a birtokos kitehetett a földbirtokból, szóval, akinek földje nem volt, földet kap, illetőleg az által művelt föld tulajdonába megy át. Ez azonban nagyban különbözik a mostani földreformtól. Akkor ugyanis nem kellett uj földosztást végezni, mert mindenki jogos tulajdonosává lett annak a földnek, amelynek birtokában volt mint jobbágy, és ezzel a dolog el is volt intézve. Igaz, hogy később, a 60-as években, történtek osztályozások, legelő és erdőkülönitések, egyes területek kicserélése, de mindenkinek csak annyi földet adtak, mint amennyi volt neki. Ma a helyzet más. Most földet kell adnunk annak, akinek nincs földje, ami sokkal nehezebb dolog, mint amikor valakinek bérletére kimondták, hogy az most már az ő tulajdona. Ma birtokot kell adnunk olyanoknak, akiknek nincs birtokuk és el kell vennünk a földet olyanoktól, akiknek az mégis jogos tulajdonuk volt. Ezért merem azt mondani, hogy ilyen birtokreform még nem volt Magyarországon. Ilyen nagy horderejű kérdést tehát nem lehet máról holnapra végrehajtani. Dénes István: Már két év óta folyik! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Rátérek erre is. Hogy ez hogy történjék, erre nézve a vélemények különbözők lehetnek. Közbeszólás formájában már azt is rámfogták, hogy a Búza Barna-féle törvényjavaslatnál mást akartam, mint a mai földreformnál. Ezzel szemben hivatkozom arra, hogy a Búza Barna elnöklésével megtartott ankéten, amikor a földreformot tárgyaltuk, nagyon sokan voltunk jelen, ott voltak a gazdatársadalomnak minden rétegéből, voltak ott nincsetlenek, szocialisták, munkások, mind meg voltak hiva. évi szeptember hó 6-án, szerdán. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) En voltam az első felszólaló. A beszédem ma is megvan és aki azt a beszédet elolvassa, nem talál különbséget az én akkori és mai földbirtokpolitikám között. Nem akarok ezzel hosszasabban foglalkozni, de jelezni akarom azt, hogy a földreformnál én nagyon kíváncsi vagyok t. szocialista képviselőtársaim véleményére, mert elvi deklarációt, nyilatkozatot kérek, sőt várok tőlük abban a tekintetben, hogy a szociáldemokratapárt a földreform kérdésében ráhelyezkedett-e a magántulajdon elvére. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Rá I) Ez engem végtelen örömmel tölt el, de én ezzel tisztába akarok jönni. Óriási elvi ^dologról van itt szó, amit tisztázni akarok. En végigéltem a megelőző időket a politikában. Végigéltem a földreformnak a forradalmi kormány alatt való létesítését és bukását. Tudom, hogyan jött létre és tudom, hogyan bukott meg. Ezért ki kell mondanom, hogy azt a földreformot, amit annakidején végre akartak hajtani, a szociáldemokratapárt buktatta meg, nem pedig a kommunizmus. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A párt ?) Igen. Megmondom, hogyan. Ezért kell nekem a nyilatkozat a szociáldemokratapárttól. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nagyon kedvező nyilatkozatot hallottam Vanczák t. képviselőtársamtól, azt én nagy örömmel veszem, de leszögezem az előzményeket, amik arra indítottak engem, hogy ezt a kérdést feltegyem. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Én Vanczákot komoly embernek ismerem, aki nem dobálódzik a szavakkal. (Folytonos zaj.) Tudom, hogy a Búza Barna-féle törvényjavaslat igen nehezen ment keresztül az akkori ministertanácson, még pedig azért, mert amikor tárgyalásra volt kitűzve, ministertársaim mindig elszállingóztak, úgyhogy nem lehetett tárgyalni. Észrevehető volt, hogy a földreformot nem szívesen tárgyalják le. Ezt mint tényt állapítom meg. Amikor aztán már le lehetett tárgyalni, mert arra kértem ministertanácsi határozatot, hogyha csak három minister marad is, érvényes legyen azoknak tárgyalása, tényleg letárgyal tátott a földreformjavaslat. Amikor pedig törvénnyé vált, a szociáldemokratapárt a maga gyűlésén, nem tudom, annak melyik vezetője volt az . . . (Egy hang a szélsőbaloldaIon : Hamburger !) ... nem Hamburger, hanem Pogány, vagy valamelyik másik vezető volt azon a szocialista gyűlésen . . . (Zaj a szélsöbaloldalon.) Azon a szocialista gyűlésen itt Budapesten, nem tudom, a 400-as vagy mely-k bizottságban . . . (Zaj balfelől.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyen kifejezésektől tartózkodni.