Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-32
A nemzetgyűlés 32. ülése 1922. közt meg nem nyerhetjük, a monarchia, ha kell, külön béke alapján keresse a kibontakozást. Szomjas Gusztáv : Szóval lépre ment a függetlenségi párt ! Halász Móric : Bevette a maszlagot ! (Zaj,) Szakács Andor : Hogy ezt Wilson nem a saját fejéből csinálta, erre nézve emlékeztetek arra. hogy Lloyd George-nak 1917 végén volt egy nyilatkozata, amelyben az angol alsóházban kijelentette, hogy Anglia háborús céljai közé nem tartozik az osztrák-magyar modarchia feldarabolása. Halász Móric : Régen alá volt már irva a csehekkel a szerződés ! Szakács Andor : Igaz, hogy kötöttek szerződéseket, de a világtörténeti tények az ilyen megállapodásokat elsöprik. Ha ők, mielőtt a döntő győzelmet kivívták, egy elfogadható megoldást találtak volna, inkább abba mennek bele. De mondjuk, hogy mindez csak fikció volt, hogy mindez csak ábránd volt és mondjuk, hogy a függetlenségi párt, mint hiszékeny, tapasztalatlan politikusok gyülekezete, bedőlt Wilson Ígéreteinek. (Egy hang a jobboldalon : Egy része !) Ebben az esetben hogyan magyarázhatjuk meg a következő történeti tényeket. Amikor gróf Tisza István 1918 október 17-én elmondta itt azt a hires beszédét, amelyben kijelentette, hogy elvesztettük a háborút . . . Halász Móric : Abban az értelemben, hogy nem nyerhetjük meg ! Szakács Andor : . . . jelen voltam itt, különben is megvan a beszéd az Országgyűlési Naplóban. A túloldalon állt és rámutatott az ezeken a padokon ülő Károlyi-pártra és a következőket mondta : »Most uraim, önökön a sor, hogy az ententenál szerzett nagyobb befolyásukkal megmentsék Magyarország számára azt, ami még megmenthető. Tehát Károlyiéknak ő maga ajánlotta azt a szerepet, hogy az ügyek élére álljanak. Monarchiánk akkor már előrehaladott utján volt a békekérdésnek. Nem teljesültek a német óriási tavaszi offenzívához fűzött reménységek, nem teljesültek a mi piavei áttörésünkhöz fűzött reménységek ; hiába irta meg memorandumában gróf Czernin akkori kül ügyminist er a császárnak 1917 elején, hogy a monarchia 1917 végénél tovább a háborút nem fogja tudni folytatni és ha tovább folytatja, okvetlenül bekövetkezik a belső összeomlás és a forradalom, hiába mondta bizalmasan báró Hazai, a legfelsőbb pótlás bécsi intézője, magyar politikai köröknek is, hogy teljesen lehetetlen a háborút tovább folytatni, ugy r anakkor itt mindig abban reménykedtünk, hogy egy óriási német áttörés, vagy a mi piavei áttörésünk és Lombardia elfoglalása meghozza a végső győzelmet, vagy legalább is a tisztességes béke biztosítékait. " Természetes, hogy ezek a reménységek nem valósultak meg ; nem valósultak meg a buvárhajóharchoz fűzött reménységek s nem valósultak meg sem az 1918-iki német tavaszi offenzívához, sem a piavei áttöréshez fűzött reménységek. Ellenkezőleg, augusztus 7-én a német hadsereg oly katasztroévi július hó 28-án, pénteken. 87 fális vereséget szenvedett, hogy maga Hindenburg is a helyi ütközetek folytatását embertelenségnek és a német nép szándékos pusztításának nevezte. Ennek következményeit levonta a mi hivatalos diplomáciánk is. Történeti tény, hogy diplomáciánk, amikor Wilson először előállott a hadi célokkal, quasi békefeltételekkel, nem tartotta érdemesnek, hogy azokat figyelmére méltassa, ellenben a még össze nem omlott monarchiának hivatalos diplomáciai képviselete minden ujabb apropos nélkül hosszú hónapok múlva, 1918. szeptember elején külön a bécsi külügyministerium, 1918 október 4-én a német, osztrák és a török kormány együttesen kinyilatkoztatták, hogy a béke alapjául a Wilson-féle 14 és 4 pontot elfogadják és azzal a kéréssel fordultak az entente hatalmakhoz, hogy ezen az alapon kezdjék meg a béketárgyalásokat. Peidl Gyula: Tehát bedőltek valamennyien, amikor már későn volt! Halász Móric : Sziklára építettek! Szakács Andor : Abban az iőben, amikor már ismerték az Egyesült-Államok hadi céljait, amikor az entente államok már közölték ezt velük, de még nem következett be a német hadseregnek a nyugati harctéren való iszonyú, megsemmisítő veresége, még nem következett be a mi piavei offenzivánk teljes kudarca, nem kellett a békés megoldás a mi diplomáciánknak ; akkor még csak egysedül a függetlenségi párt és a vele abban az időben egy nézetet valló politikai tényezők figyelmeztettek rá, hogy ezen az alapon kell megkísérelni, hogy megmentsük, ami még menthető. Amikor azonban már semmi kilátás, vagy csak nagyon kevés kilátás volt rá, hogy ezen az alapon megkaphatjuk a békét, hivatalos diplomáciánk minden ujabb apropos nélkül szeptember elején magáévá tette az alapot és ezen az alapon a béke megkötését megkísérelte. Hát akkor, amikor a mi külügyi hivatalunk is, a függetlenségi párt is magáévá tette a Wilson-féle pontokat, bárkinek megítélésére bízom, hogy melyikük találta el helyesebben az időpontot és melyik járt el elővigyázatosabban, reálisabban. Emiltettem gróf Tisza Istvánnak 1917-iki képviselőházi nyilatkozatát. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy szószerint idézzem. A következőket mondta (olvassa) : »Csak helyeselhetem azt, hogy a német szövetségesünkkel együtt a Wilson-féle 14 pont és az azokhoz függesztett ismert pontok alapján ajánlottuk fel a békét ellenségeinknek. Magával ezzel a ténnyel, hogy a Wilsonféle 14 pont alapjára helyezkedtünk,, adva van egész külső politikai orientációnknak egy olyan módosulása, amilyent gróf Károlyi Mihály t. képviselőtársam tegnap kifejezésre juttatott. Hiszen a 14 pont egyike a Népszövetséget és minden külön szövetség tilalmát involválja, nagyon természetes tehát, hogy ugy a német birodalom, mint Ausztria és Magyarország, midőn a Wilson-féle pontok alapjára helyezkedett, ezzel ugy a Népszövetséget, mint a külön szövetségtől
