Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

88 A nemzetgyűlés 32. ülése 1922. évi július, hó 23-án, pénteken. való tartózkodás elvét magáévá tette. Most tehát feladatunk pártkülönbség nélkül az, hogy az elérendő békét lehetőleg előnyössé tegyük a magyar nemzet számára, hogy biztosítsuk a magyar állam területi integritását, melyet a Wilson-féle Iá pont egyáltalában nem is támadott meg.« Ha tehát a világ egyik legnagyobb hatalma olyan békeajánlatot tesz, olyan hadicélokat jelöl meg, mely hadicélok magának gr. Tisza Istvánnak megállapítása szerint is Magyarország politikai integritását nem támadták meg, akkor azt mondom, hogy ha az ország szerencsétlenségéért felelős személyeket keressük, azokat elsősorban • azok között kell megtalálnunk, akik akkor, amikor ez a békeajánlat elhangzott, az ország ügyeit felelős állásban intézték és azt kellő figyelemre nem méltatták. Szomjas Gusztáv : A felelős tényezőt eltették láb alól! Szakács Andor i A függetlenségi párt akkor akarta a békét megkötni és Magyarország területi integritását biztositani, amikor arra komoly lehetőség nyílott és . . . Méltóztassanak megengedni, hogy még egy pregnáns kifejezésü részletet felolvassak (olvassa) ; »Amikor még az Egyesült-Államok és Anglia hadicéljai nem változtak meg, akkor, amikor Prágát és Pilsent magyar bakák tartották megszállva, Romániában Mackensen hadserege volt az ur és Szerbia mindenestül megszállás alatt állott s nemcsak hogy Magyarországból egy talpalatnyi földet elfoglalni, de moccanni sem bírtak, — akkor akart ez a párt békét kötni.« Pikler Emil : Amikor előnyös helyzetben vagyunk, akkor kell békét kötnünk, nem amikor hátrányos helyzetben vagyunk. Szakács Andor : Nern akarom enyhíteni azt a felelősséget, amelyet a történelem előtt az októberi tényezők viselni tartoznak, de viszont meg .kell állapitanom, hogy a magyar függetlenségi politika volt 1918-ban egészen október végéig az egyedül helyes koncepció, mely hazánkat az enyészettől megmenthette volna, vagy legalábbis megkísérelhette volna az enyészettől való megmentését. Hogy azután a kormány folytatta és betetőzte azokat a hibákat, melyeket a monarchia és Magyarország előző kormányai megkezdték, és amelyek együttesen megnyitották számunkra a sírt, az nem csökkenti semmiben sem az előző rezsim felelősségét. Szomjas Gusztáv : Csodálatosképen négy fronton egyszerre lázadtak fel a katonák egy napon ! Szakács Andor (továbbolvassa) : »Annál a kormánynál, amely nem ura többé a saját elhatározásának, semmivel sem kisebb annak a kormánynak felelőssége, amelynek még óriási intakt hadseregei voltak és amely idebent a legteljesebb állami egyensúlyra és szilárd belső rendre támaszkodhatott«. Halász Móric : Szép kis szilárd államrend volt az! Szakács Andor ; Azt mondják : Különbéke, ezzel a szövetségi hűséget szegtük meg. Jól tudjuk, t. uraim, hogy a különbéke a monarchiának vált koncepciójává. Jól tudjuk, hogy amikor gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam átvette a monarchia külügyeinek intézését, szintén különbékeajánlatot tett az entente hatalmaknak. Halász Móric ; Akkor már a nemzeti tanács parancsolt Pesten. Szakács Andor: Arra nem akarok kiterjeszkedni, vájjon Magyarországon be kellett-e következnie az összeomlásnak, hiszen Ausztria többi államai is felbomlottak, a forradalom nemcsak nálunk következett be a, harctéri vereség következtében, hanem bekövetkezett Ausztria egész területén és bekövetkezett Németországban is. Nem akarok arról beszélni, milyen szerencsétlen dolog volt az akkori uralkodó részéről, hogy az osztrák népekhez intézett manifesztumában felszólította az osztrák nemzeteket, hogy alakítsanak haladéktalanul nemzeti tanácsokat és így fészkelődött be nálunk is az a gondolat, hogy itt is csak nemzeti tanács mentheti meg a helyzetet. (Mozgás jobbfelöl.) Klárik Ferenc : A hadsereget is megszavaztatták a köztársaságra ! Szakács Andor : Sokkal később alakult meg nálunk a nemzeti tanács, mint I. Károly császár, az osztrák népekhez intézett manifesztumában felhivtá őket a nemzeti tanácsok megalakítására. Nem akarok arról beszélni, hogy, amikor az összeomlás már elkerülhetetlennek látszott, de amikor az államrendet még biztositani lehetett volna, mennyi idő telt el nálunk olyféle kísérletekkel, hogy valahogyan az akkor hatalmon lévő politikai tényezők maguk reprezentálhassák az uj, a gyökeresen megváltozott politikát, hogy akik eddig mindig a reakció élén állottak, azok legyenek a demokratikus Magyarország hősei is. Nem akarok arról beszélni, hog-y itt a parlamenti helyzetben mekkora változások következtek be, nem akarom kiemelni azt, hogy gróf Tisza István, a parlamenti többségnek vezére, először is, hogy az uj kibontakozásnak útját ne állja, a saját politikai pártját feloszlatta, tehát a többség éléről, amelynek parlamenti pozícióját köszönhette, önként visszalépett. Megvolt benne a, belátás és a hazafiság, nem akart az uj kibontakozás útjába állani. Nen akarok arról beszélni, hogy ugyancsak gróf Tisza István kijelentette, hogy Károlyinak kell a kormányt átvennie. Kijelentette ezt október 31-ike előtt, amint azt gróf Andrássy Gyula irataiból olvastam. Nem akarok arról beszélni, hogy gróf Tisza István levonta legvégső konzekvenciáját politikája teljes vereségének és annak a teljes belátásnak, hogy uj iránynak kell inau^ gurálődnia és ezt azzal dokumentálta, hogy az általános titkos választójogot — túlmenve azon a választójogi javaslaton, amit a képviselőház