Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

A nemzetgyűlés 32. ülése 1923. szolgálásában, itt az ilyen programmpontokról már beszélni is alig lehet, De van még egy másik pont, amelyet akkor, amikor ez a programm először a kezembe került, a legnagyobb gyönyörűséggel és élvezettel olvastam, és amelyet érdemes feleleveníteni. A 31. pont utolsó mondata igy hangzik (olvassa): »Azt-a képviselőt, aki működésében programmunkát megszegi, törvényhozási utón kivánjuk kényszeríteni arra, hogy képviselői mandátumát választóinak visszaadja.« Nincs politikai programm, amely egy tiszta, becsületes politikai elvet klasszikusabb szavakkal fejezne ki, mint a kisgazdapárt programmjának ez a része. Igenis, azt a nemzetgyűlési képviselőt, aki e programm alapján, amely a nép szivébe van irva, amely a nép minden reménységét és bizakodását maga iránt felkeltetet, — a nép nemzetgyűlési képviselővé megválasztja, s aki azután erről a programmről megfeledkezik, azt elárulja és cserbenhagyja, ezt a nemzetgyűlési képviselőt törvényhozói utón kell kényszeríteni arra, hogy mandátumát letegye, mert az ilyen képviselő nem méltó arra, hogy a nemzetgyűlés tagja legyen. (Ugy van! jobbfelöl. ) Ezért felelevenitem a kisgazdapártnak- ezt a gyönyörű, tiszta, klasszikus erkölcsi elvét, amelyet felállított, s azt kérem a többségtől, hogy méltóztassanak ennek végrehajtásáról gondoskodni. (Helyeslés jobb felöl. ) A többség oldaláról ugyancsak a programmât illetőleg elhangzott egy megjegyzés épen Kuna P. András t. képviselőtársam részéről, aki a túloldalnak — erre felé t. i. — tette azt a szemrehányást, hogy a magyar nagybirtokosok, mágnások legnagyobb részben bérlőkkel dolgoznak, a szegény ember érdekeivel nem törődnek, s hogy a nagybirtokosok zsidó bérlőket tartanak maguknak. Ha nem tartják ezt egészséges, helyes dolognak, miért nem méltóztatnak törvényt hozni ellene, miért nem méltóztatnak a nép érdekében az ilyen bérleteket megszüntetni ? Miért tetszik mitőlünk kivánni, hogy saját programmukat megvalósítsuk? Nekünk nincsenek hozzá eszközeink. Méltoztasanak saját kebelükben felvetni ezt a kérdést, méltóztassanak a kormányt felszólítani arra, hogy saját felfogásuknak és programmjuknak eleget tegyen. Szabó István (sokorópátkai) : Liberálisnak kell lenni! (Zaj.) Szakács Andor : Azt halljuk állandóan arról az. oldalról, hogy lehetetlenség a földreformot végrehajtani ugy, ahogy az ellenzék sürgeti és kívánja, mert az a termelést nagyon csökkentené. Statisztikát felhozni nem kívánok, csak utalok arra, hogy ebben a nemzetgyűlésben 1920 őszén Berki Gyula t. képviselőtársam, aki szintén a túloldalon ül, hivatkozott arra, hogy a ministeriumok elkészítették a különböző birtokkategóriák termelési statisztikáját, s abból kiderül, hogy az egész világháború alatt a kisévi Julius hó 28-án, pénteken. 79 birtok és a törpebirtok sokkal többet termelt és sokkal nagyobb mértékben járult hozzá a közélelmezéshez, mint a nagybirtok,... (Ugy van ! jobb felől.) Szabó István ( sokorópáthai) ; A nagybirtok káposztát termelt. Szakács Andor : . . . amely legnagyobbrészt ipari növényeket és egyebeket termelt, mig a kisbirtok a nemzeti élelemhez és táplálkozáshoz szükséges termeivényeket. Ez felment minket azon kötelezettség alól, hogy mi álljunk elő bizonyitékokkal. A t. túloldal Berki Gyula képviselőtársamnak ebből a beszédéből, amely nagyon szép, nagyon hatalmas argumentáció volt a földreform radikális végrehajtása mellett, ezeket az argumentumokat már meghallhatta. Azt mondották nekem a választás alkalmával a jómódú, tekintélyes kisgazdák : Te uram, a kisgazdapárt programmja alapján állsz és állandóan azt halljuk tőled, hogy a- legeslegelső érdek a nincsetlen szegény embernek, a földmunkásnak kielégítése, annak a programmnak a végrehajtása, amely benne van a kisgazdapárt egész programmtervezetében. Ezt itt Szeder Ferenc képviselőtársunk is kifejtette egy olyan mérsékelt, szakszerű beszédben, amelyet a legnagyobb élvezettel lehetett hallgatni egy szociáldemokrata ajkairól. (Ugy van! bal felöl.) Jellemző, hogy annakidején ugyanilyen beszédekben, ugyanilyen argumentációval sürgette a földreformot és a többi vele kapcsolatos munkásvédelmi reformokat nagyatádi Szabó István t. minister ur is ugyanerről a helyről, ahol ma Dénes István és Szeder Ferenc képviselő urak ülnek. így cserélődnek meg a szerepek a politikában. Nagyon sajnálatos, hogy amit ő mondott, az ma, 10—15 év elmultával is teljes mértékben aktuális. Azután azt kérdezték tőlem azok a kisgazdák : Te uram, idehelyezed a programmnak fősúlyát, de mint szolgálja ez a jobbmódu, vagyonos termelőosztálynak, a jómódú kisgazdatársadalomnak az érdekeit ? Azoknak is azt mondtam, hogy amig ilyen sok ellátatlan szegény ember van Magyarországon, addig hiába kerüljük meg a kérdéseket, mégis csak a jómódú, vagyonos gazdatársadalom vállaira nehezedik az a feladat, hogy a szegény nincstelen embert, aki nem volt képes megkeresni egész évre az élelmiszerét, végeredményben ellássa élelmiszerrel. Természetesen ez inderekt utón történik és nem ugy, hogy az a szegény nincstelen János elmegy, gazdag, vagyonos szomszédjához ós elkéri annak magtárából azt, amire szüksége van. De végeredményben az állam nem vehet el máshonnan, mint ahol van, s nevezzék azt maximált búzának, adógabonának, vagyonváltságnak, vagy majd most — amint bekövetkezett az, amit előre megjósoltam — a földadó igen nagymérvű felemelésének, a nóta vége mindig az, hogy a vagyonos gazda tartozik a nincsetlen szegény ember ellátásáról gondoskodni.