Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-32
80 A nemzetgyűlés 32. ülése .1922, Ha teliát a vagyonos gazda arra törekszik, bogy kevesebb legyen a nincsetlen, a szegény ember, aki az államtól várja az eltartását, tulajdonképen végeredményben saját zsebén is könynyit, mert niinél több embert juttatunk ahboz, bogy saját magát eltartani képes legyen, annál kisebb lesz a kereső, a termelőosztálynak az a vagyoni áldozatot jelentő kötelezettsége, bogy a nincsetlenek eltartásához hozzájáruljon. Ha ebhez hozzávesszük még azt, hogy a földreform nagyon sok helyen, mint Békés megyében, egyáltalán nem. biztosítja annak a törpebirtokosnak vagy kisgazdának azt az igényét, azt a jogát, hogy ő is földhöz juthasson, hogy az ő törpebirtokát 15 holdra kiegészithesse, mert ott nálunk Békésben erről egyáltalán szó sem esik, erről senki még csak álmodni sem mer: akkor azt mondjuk, hogy bizony, annak a törpebirtokosnak, annak a kisgazdának is ugyanazok a sérelmei és kifogásai vannak a jelenlegi kormányzati politikával szemben, mint a nincstelennek. Azért nem is csodálkozom rajta, ha több helyen együtt szavaztak a szociáldemokratákkal. Természetes, egy ellenzéki pártnak nem lehet feladata, hogy programmot adjon a tekintetben, miként lehetne mindezeken az óriási bajokon segíteni, de mi azért mégis azt kívánjuk, hogy ha már az állam ilyen mértéktelen adózásokat honosít meg, ha ilyen nagy bevételekre akar szert tenni, azoknak egy részét legalább olyan célokra fordítsa, amelyek egyrészt a munkanélküliségen és az -általános nyomoron . alkalmasak enyhíteni, másrészt pedig azonnal visszafutnak az ország termelő erejének csatornáiba és nyomban gyümölcsöznek, pénzt, értéket jelentenek. Igy pl. ha a kormány végül is közmunkák elrendelésére szánná rá magát, nagyon alkalmas dolog volna, ha a vizépitkezésre nagyobb gondot fordítana, mint eddig, mert minden felszabadított terület, amit az árvíztől, a vizáradásoktól visszafoglalunk, már abban az évben kifizeti a ráfordított- költségeket. Emellett több gondot fordíthatna a kormány a mezőgazdasági kisvasutak építésére is, amelyek az Alföld forgalmi nehézségeit legyőznék, a termeivények értékét növelnék, a gazdaságok üzemköltségét csökkentenék, ugy hogy azonnal, rögtön gyümölcsöző befektetéssé válnának, amellett, hogy a nép nyomorán is alkalmasok volnának enyhíteni. (Zaj jobbfelöl.) Schandl Károly államtitkár ur megvalósított egy nagyon szép dolgot az ő kerületében. Megvalósította a földmunkás szövetkezeteket. Az ottani földmunkásokat szövetkezetbe hozta össze azzal a céllal, hogyha valahol elvégzendő földmunka kinálkozik, ezek a szövetkezetek vállalják el annak végzését saját maguk, a közvetitővállalkozó kikapcsolásával. Ez tehát nemcsak azt jelenti, hogy valamivel kevesebbe is kerül az a földmunka, hanem jelenti azt is, — és ez évi július hó 28-án, pénteken. a legfontosabb — hogy az igy végzett munkának minden eredménye, minden jövedelme a munkás zsebében marad, kikapcsolva a közvetítő vállalkozó hasznát is. Ezt is meg kellene tehát mindenütt csinálni, és mi saját pátriánkban már munkálkodunk is ezen. Aztán rá kellene valahogyan nevelni és vezetni népünket arra, hogy ott, ahol a talaj ehhez alkalmas, a szemtermelés kis mértékben való mellőzésével — mert arról leszoktatni népünket, hogy az búzát és kukoricát termeljen, búzát a maga, kukoricát a disznaja számára, ugy sem lehet, és a talaj is annyira ég a melegtől, hogy más növényzet alig birja ki — jövedelmezőbb mezőgazdasági kultúrát folytasson. (Mozgás- a jobboldalon. Felkiáltások : Mit csináljon?) Konyhakertészetet, stb. Természetesen csak ott, ahöl mint mondtam, a talaj alkalmas, ahol vizépitkezés folytán megfelelő talaj áll rendelkezésre. Itt lebeg előttünk a bolgár kertészek példája. A kis- és a törpegazdaságok előtt óriási tér nyílnék igy meg más tekintetben is, Szomjas Gusztáv : Ott pusztulna a zöldség ! Nem venné meg senki! Szakács Andor : Azt mondtam, hogy csak ott,- ahol alkalmasak a körülmények. Vannak vidéki városok, amelyeknek környezetében egyáltalában nem vagy legfeljebb csak egy-két holdon folytatnak ilyen konyhakertészetet. Nekem például egy szakember figyelmembe ajánlotta azt is, hogy közélelmezésünket egy bizonyos mórtékig — természetesen csak néhány évre terjedő tempóban haladva — megjavíthatnék azáltal is, ha a haltenyésztésre nagyobb gondot fordítanánk. Erdélyi Aladár: Nagyszerű eszme! Szakács Andor : Bizony kérem, tessék tudomásul venni, hogy Magyarország valamikor Európának legnagyobb haltenyésztő országa volt. Itt a nép táplálkozásának nagy részét . . . Erdélyi Aladár : De nem a haltenyésztés következtében, hanem a talaj szabályozatlan volta miatt ! Szakács Andor : Tévedni méltóztatik. Jobban kell ismerni az ország gazdasági történetét. Nem a múlt évtizedekről beszélek én, hanem rögtön a honfoglalás után, az Árpád-házi királyok idejében Magyarország volt a legnagyobb agrikultur állam ... Szomjas Gusztáv : Egy potykát nem tenyésztettek a régi magyarok. Szakács Andor : Mesterséges halastavakkal volt tele az ország. Szomjas Gusztáv : A XVI. században ! Szakács Andor: Nem kérem, az Árpádházi királyok idejében. • Nincs olyan birtokviszonyokat tárgyazó oklevél, pedig fenmaradt reánk két vagy háromezer ilyen okmány ebből az időből, amelyben szó ne lenne ezekről a halastavakról. Szomjas Gusztáv: De nem az Árpád-házi királyok idejéből !