Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

42 A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. évi július hó 27-én, csütörtökön. hogy amit azelőtt 20—30 ember egy hét alatt végzett el, azt a gépek feltalálása folytán egy ember elvégezte egy óra alatt. Ennek az lett a következménye, hogy a kis exisztenciáknak százezrei, sőt milliói jutottak koldusbotra, lettek proletárokká. Ezt a szomorú helyzetet csak növelte a francia forradalomnak egy kétes értékű hagyatéka, az u. n. liberalizmus, amely a gazdasági életben meghonositotta a legvadabb szabad versenyt. Ennek a gazdasági liberalizmusnak vezércsillaga az önzés, a mottója pedig az, hogy minél kisebb befektetéssel, minél kevesebb munkaerővel minél nagyobb hasznot kell produkálni. A kereslet és kinálat elvét alkalmazta a gazdasági életre és azt mondta : amiből a piacon sok van, az olcsó, amiből kevés van, az drága. S minthogy a kis exisztenciák tönkremenése folytán a piacon a munkaerő sok volt, ezen felcseperedett kapitalisták olyan béren fogadták fel ezeket a tönkrement exisztenciákat, hogy abból a bérből, amelyet nekik fizettek, nem a családjukat, hanem saját maguk életét sem tudták fentartani. T. Nemzetgyűlés ! A gazdasági életnek emez elváltozása hozta létre a kapitalista gazdasági rendet, két jellegzetes osztállyal. Az egyik a kapitalisták osztálya, a másik a proletároknak, a dolgozóknak, a munkásoknak osztálya. Valamennyien tudjuk, hogy abban az időben, a kezdet kezdetén nem voltak munkásvédelmi törvények, minek következtében a munkás kizsákmányolása a legnagyobb fokra hágott. Az egyik oldalon voltak a kapitalisták, a vagyon, a hatalom urai meggazdagodva, az élet minden szellemi és anyagi élvezetének birtokában, a másik részen a dolgozó tömegek, akik reggeltől estig húzták az igát s nem birták a mindennapi kenyeret sem mkgkeresni. A termelésnek «z az elfajulása s a kapitalista gazdasági rendnek ez a kialakulása hozta létre a szociális mozgalmakat s igy a keresztényszocializmust is. Természetes, t. Nemzetgyűlés, hogy sokan akadtak a keresztény gondolkodók között is, akik belátták, hogy a munkának ez a lebecsülése, a munkásnak ez a kizsákmányolása sokáig nem tarthat, mert ez ellenkezik nemcsak az emberi törvényekkel, hanem a keresztény igazságokkal is. Nemcsak Marx és Engels volt az, aki felfedezte azt, hogy ezt a kapitalista társadalmi rendet a maga merev formájában fentartani nem lehet, hanem jöttek mások is, akik joggal a keresztény szocialisták előharcosainak tekinthetők. Ezek közül az elsők voltak Angliában Carlyle, Maurice, Kingsley, Tynbee, Ruskin, Hollandiában Huber Aime, Franciaországban Lammenais, Pecqueur, Le Play. Ezek többékevésbé utópisztikus keresztényszocialisták voltak. Utópisztikusak olyan értelemben, hogy a reális élethez épugy, mint a szociáldemokraták előfutárjai nem tudtak beleilleszkedni s inkább csak negatívumoknál maradtak meg, a gazdasági élet kritikáját adták s a pozitivum, amit tettek, legfeljebb az volt, hogy szövetkezeti utón próbáltak a dolgozó osztálynak, a munkásosztálynak helyzetén javitani. Pozitívumot a keresztény szocialista mozgalomba Ketteler és az ő tanítványai.: Hitze, Monfang, Losevitz, Ratzinger adtak. Ezek megjelölték azokat a pozitív elveket, amelyeknek utján haladni kell a keresztény dolgozó tömegeknek, ha a kapitalista társadalmi rend elfajumeg akarják szüntetni s a saját sorsukon akarnak javitani. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Csak röviden akartam ezt a kérdést érinteni, rámutatva igy arra, hogy nem pápai enciklika hozta létre a keresztény szocializmust, hanem annak épugy megvoltak a gazdasági inditó okai, mint minden egyéb modern szociális mozgalomnak. Nem XIII. Leo pápa hívta életre ezt a mozgalmat az ő Rerum Novarum című enciklikájával, hanem ő csak az egyház álláspontját fejtette ki szociális mozgalmakat illetőleg s dicséretére legyen mondva az egyháznak, nem Ítélte el azt, hogy az egyház a kapitalizmus azon merev formája ellen, amely abban az időben kifejlődött és bizonyos mértékben még ma is megvan, állást foglalt és a munka és munkás megbecsülésére buzdította a munkaadókat. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A keresztény szocializmus lényegére és eredetére nézve ezeket voltam bátor megjegyezni. Most rátérek arra, hogy a keresztény szocialistákat' milyen eszmék, elvek és gazdasági feladatok irányítják. Mi keresztényszocialisták elsősorban a keresztény világnézet talaján állunk. A keresztény világnézet talaján állunk, mert azt tartjuk, hogy a vallásnak, az erkölcsnek, a keresztény igazságoknak a gazdasági életbe való bevitele csak hasznára vállik a munkásérdekeknek, mert a kapitalizmus kizsákmányolását csak enyhíti. Mire tanit a vallás, t. Nemzetgyűlés ? A vallás azt mondja annak a munkaadónak, hogy a munkás nem rabszolgája, hanem felebarátja, a munkást tehát tisztelnie . kell, mert az a munkás neki nemcsak keresztény testvére, hanem embertársa is. Arra tanítja, hogy a kapitalistáknak nem szabad kiuzsorázniok a munkás munkaerejét, munkabérét nem szabad visszatartaniuk, mert ez égbekiáltó bűn... Farkas István : Csakhogy a kapitalisták nem ilyen vallásosak. Csik József: Az a keresztény munkaadó, t. képviselőtársam, akit nem ezek az elvek vezérelnek az ő munkásaival szemben, az nem igazi keresztény munkaadó. Minden keresztény munkaadónak respektálnia kell a keresztény elveket és igazságokat, ha azt akarja, hogy tényleg és lényegileg is, nem pedig csak külsőleg tartsák keresztény munkaadónak. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Pénzt, vagyont akar szerezni !) A gazdasági életbe tehát mi a keresztény