Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-31
A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. Erdélyi Aladár : Hogy hívják ? Akárki Írhatta. Esztergályos János : Kérem szépen, ne méltóztassék gyanusitani ! Propper Sándor: Elővigyázatból elhallgatja, hogy ne internálják ! Ezért kaphat egy internálást ! Erdélyi Aladár : Nem a képviselő urat gyanúsítom. Esztergályos János: A vége már nem olyan tragikus, a vége már inkább kedélyesebb lesz ! Mert ami Pécsett történik, az már a szomorú kedély eskedéssel egyenlő. Ugyanis Pécsett, amint méltóztatnak tudni, a szerbek voltak egy pár esztendeig; megszállták Baranyát, megszállták Pécset. Nagyon sok embert felmentettek a szolgálatból; azok az emberek mással foglalkoztak, vagy tegyük fel, hogy szolgálták a magyar államnak tett esküjükhöz híven az ottani vasutat : most jön a magyar államvasutak üzletvezetőségétől egy leirat, amelyben fegyelmit akasztanak boldog-boldogtalan nyakába Pécsett, azokat az embereket, akik szolgálták a jugoszláv kormányt, szolgálták az ő szolgálati szabályzatukban lefektetett kötelességhez hűen és megfelelően, elbocsátják. A ruhát, amit fizetés gyanánt kapnak a vasutasok, ami minden esztendőben kijár nekik, most a pécsi üzletvezetőség ezektől a szerencsétlen emberektől visszaköveteli; visszaköveteli azt a ruhát, amit ők fizetés gyanánt kaptak a magyar államtól. És megtörténik a következő eset : Egy előfütő, pécsi lakos, 1922 április 8-án egy kezelés alatt álló mozdonyról leesett, súlyosan megsebesült, 9 hétig Orvosi kezelés alatt volt, ezidőszerint munkaképtelen, gyógykezelés alatt áll, 16 év óta áll az állam szolgálatában : Blistára tették, a részére kiutalt ruhát most visszakövetelik. Igen t. Nemzetgyűlés, befejeztem. Iparkodtam szálanként összeszedni a magyar államvasuti alkalmazottak jogos sérelmeit és, amint megmondtam előzőleg is, azzal a célzattal hozom ezeket ide, azért iparkodom aláfesteni sötéten, hogy az önök törvényhozói lelke érezze a szükségességét annak, hogy a kormányt haladéktalanul rászorítsák, hogy a magyar államvasút alkalmazottainak jogos sérelmeit haladéktalanul orvosolja. Ha ezt önök megteszik, ha.ez sikerül, ha az összkormány, ha a kereskedelemügyi kormány azt fogja látni, hogy magyar érdek, hogy ennek az országnak az érdeke az, hogy a magyar államvasuti alkalmazottak tömeges, de jogos sérelmeit sürgősen, haladéktalanul orvosoltassanak, akkor megtették mindanynyian : a kormány és önök âzt a kötelességet, amely önökre hárul ebben a nemzetgyűlésben, megtették a haza és a nemzet iránti kötelességet, — mert ezzel elhárítanak egy irtózatos megrázkódtatást, amely a sinek országában fog akkor előállani, ha önök ebbeli kötelességüket nem teszik meg. En, igen t. Nemzetgyűlés, miután azt látom, hogy a nemzetgyűlés, illetőleg a kormány NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922— 192Ç. — III. KÖTET évi július hó 27-én, csütörtökön. ál összetétele nem olyan, amely bennem azt a reményt keltené, hogy az agyonsanyargatott, agyonkinzott vasúti munkásságnak általam előterjesztett jogos igényeit sürgősen kifogják elégíteni s csak a legvégső esetben vannak kilátások sérelmeik orvoslására, ezért bizalommal a kormány iránt nem .vagyok és az indemnitást nem szavazom meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Egy hang jobb felől: Mindjárt tudtuk!) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Csik József ! Csik József : T. Nemzetgyűlés ! Bár az indemnitási vita során több-kevesebb részletességgel szóba kerültek mindama kérdések, amelyek politikai és gazdasági szempontból jelentőséggel birnak, én mégis felszólalok, mert, mint kimondottan keresztényszocialista képviselő, szükségesnek tartom azt, hogy rámutassak azokra az irányelvekre, amelyek bennünket, keresztényszocialistákat parlamenti működésünkben irányítani fognak. Várnai Dániel t. képviselőtársam pénteken tartott beszédében Szabó József keresztényszocialista képviselővel polemizálva, többek között a keresztényszocializmusra vonatkozólag a következőleg nyilatkozott (olvassa) : »Minden szervezett munkás tudja például, hogy a keresztényszocialista mozgalmat és magát a keresztényszocializmust nem társadalmi, nem gazdasági, nem politikai törvényszerűség, hanem egy egyszerű pápai enciklika hozta a világra. Tudják azt is róla, hogy tejtestvére az antiszemitizmusnak, amelyről .pedig már régesrég meg van állapítva, hogy az ostobák szocializmusa.« T. Nemzetgyűlés ! Távol áll tőlem gondolat, hogy Tárnái Dániel t. képviselőtársammal ezen megállapítás felett vitába bocsátkozzam, mert az ő beszéde alatt ÜZ ÉL benvomás érlelődött meg bennem, hogy t. képviselőtársam nagyon erős tud lenni a megállapításokban, de nagyon gyenge a bizonyításban. Azonban talán nem veszi tőlem rossznéven a t. Nemzetgyűlés, ha épen ezen megállapítással kapcsolatban, néhány szóval rámutatok a ksresztényszocialista mozgalom eredetére és jelentőségére. (Halljuk ! Halljuk !) Ma már minden gondolkodó ember tudja, hogy a keresztényszocializmust is, mint minden modern szociális mozgalmat, az a gazdasági forradalom idézte elő, amely a XIX. század első felében Európában lejátszódott s amelynek primus motora a gép volt. Minden gondolkodó ember tudja, hogy a gépeknek feltalálása és a termelés műhelyébe való beállitása egészen megváltoztatta a termelés addigi rendjét. Tudjuk, 6
