Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

-10 A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. között, a lelketlen izgatók nélkül, a saját ügyüket. A gyűlés bejelentésére azt a választ kapták, hogy a vasúti munkásságnak semmi szüksége nincs arra, hogy gyűléseken beszélje meg a dolgát, hiszen a magyar állam, a kereskedelmi kormány ugy is kellőképen gondoskodik a Máv. alkalmazottakról. Ez nemcsak Budapesten van igy, hanem eltiltják a gyűléseket mindenütt, ahol az állam az ur, ahol az állam a munkáltató. így van ez pl. Diósgyőrben. A diósgyőri vasgyár Magyarországnak egyik legfontosabb állami vállalata, egyike azoknak a vállalatoknak, ahol a dolgozó embereket, a magyar állami gépgyári alkalmazottak exisztenciáját, létérdekét, a magyar állami alkalmazottak családjának megélhetését kellene szem előtt tartani. Es ezek ugyan olyan elbánásban részesülnek. Meg vagyok Győződve róla, hogy önök mosolyogni, nevetni fognak, ha felolvasok egykét részletet azokból a végzésekből, amiket a diósgyőri vasúti munkásság kapott, amikor össze akart jönni a saját gazdasági érdekeinek megbeszélésére. A bevezetés az, hogy a magyarországi vas- és fémmunkás-szövetség diósgyőri csoportjában tömörült diósgyőri vasmunkások bejelentették, hogy gyűlést akarnak tartani helyzetük megbeszélésére. Erre érkezett a következő bölcs rendőrhatósági végzés. (Olvassa) : »A kérelmező helyi csoport a diósgyőri munkásság képviselőjének tolja fel magát akkor, amikor a különböző műhelyek munkásait, ahol különböző pártállásu munkások vannak, értekezletre hivja össze. A helyi csoport — tehát a belügyministerileg szentesitett alapszabállyal ellátott helyi csoport — ilyen műhelyértekezlet összehívására nem lehet jogosult, csakis a gyár vezetősége, vagy az egyes műhelyek főnökei.« Mármost hogy ez mit jelent, hogy mit jelent a munkások részére az az értekezlet, amelynek összehívására csak a műhelyfőnökség van jogosítva, nem pedig a munkások érdekképviselete, azt az igen t. Nemzetgyűlés bölcs, belátásra bizom. Egész sora van itt a határozatoknak, amelyek súlyosan sértik és érintik a Máv. alkalmazottak existenciáját és polgári jogait. Itt van például egy diósgyőri bejelentés, egy véghatározat, amelynek indokolása a következőképen hangzik (olvassa) ; »A gyűlés tartása ellen a gyár területén működő különböző belügy minis terileg jóváhagyott alapszabályokkal rendelkező munkásegyletek tiltakoztak; fenti összértekezlet megtartásának jogossága ellen hivatalomban óvást emeltek ; nem ismerték el a fentnevezett egyletek összgyülés tartására való illetékességét.« Mármost ne méltóztassék azt gondolni, hogy itt az igen t. rendőrkapitányság, a diósgyőri rendőrkapitány talán elfogult volt. Ne méltóztassék talán azt gondolni, hogy ez a Russay sk. doktor rendőrkapitány ur ott talán a keresztényszocialisták érdekében akart kedvezni a keresztényszocialistáknak, Dehogy, szó évi július hó 27-én, csütörtökön. sincs róla ; ő csak a törvény szigorú tiszteletbentartásának elve alapján óvja a munkásokat attól, hogy — ha bárki is tiltakozik az összejövetel ellen — a munkások összejöhessenek. Ezek talán apró kis ügyek, amik talán nem is látszanak nagy dolgoknak, de összegezve, külön-külön csoportosítva, csokorba kötve, ezek azok a súlyos esetek, amelyek a magyar államvasút alkalmazottainak érdekeit sértik, s amelyek a forrongást, a lelkes forrongását idézték máris elő a magyar államvasút hűséges, becsületes, dolgozó alkalmazottai között. Mármost, hogy a csokor egészen együtt legyen, méltóztassanak megengedni, hogy egy-két dolgot még felhozzak. A helyszín nem Budapest. Adva van egy családapa, aki 27 esztendeig dolgozott, megint hangsúlyozom: becsülettel a magyar államnál; ha nem dolgozott volna becsülettel, nem alkalmazták volna, elbocsátották volna. Az apa 27 esztendőn keresztül végzi a munkáját becsülettel. Két fia van, mind a kettő a harctérről jön meg, leszerelt tisztek, illetőleg az egyik leszerelt hadnagy, a másik leszerelt önkéntes hadapródőrmester. Leszerelnek, de nem találnak egzisztenciát, s mint ahogy a legtöbb leszerelt katonatiszt, a két fiu kóborgott, lógott ég és föld között hosszú esztendőn keresztül. A család nagy, hét gyermek van, az apa öreg, elveszítette már az erejét az államnál, a gyermekek keresve-keresik a módot és alkalmat, hogy hol találnak munkát. (Zaj hős épen) Propper Sándor : Ez nem nagyon mulatságos ! Én nem tudnék rajta mulatni, inkább szomorkodni ! Könnyű annak, aki jólakott ! Esztergályos János : Az egyik átmegy a határon és beáll a jugoszláv hadseregbe. Rövid ideig van ott, aztán hazajön. A másikat is leszerelhetik a nemzeti hadseregből. A dolognak a vége az, hogy azon a címen, mert az egyik fia elment a szerb határon túl s ott szolgálatot teljesitett, 27 esztendei magyar állami szolgálat után a szerencsétlen hétgyermekes családapát a magyar államvasutaktól elbocsátották. Igen t. Nemzetgyűlés ! Nem akarom visszahozni a szellemeket, nem akarom felidézni a hetedizigien való büntetést, csak kérdezem önöket, mindenkit, családapát, nőtlent egyaránt, aki becsülettel szolgálja ezt a hazát, aki legalább is olyan becsülettel szolgálja, mint az a 27 esztendőn keresztül a magyar állam szolgálatában dolgozó munkás szolgálta a hazát : megérdemelte-e szerencsétlen apa a gyermeke könnyelműsége miatt azt, hogy megfosszák a 27 esztendei kenyerétől, megérdemelte-e az a család, hogy megfosszák az apát és a családot a boldogságtól és a kenyértől? Erdélyi Aladár: Bírósághoz fordulhat! Marschall Ferenc: Egyoldalú beállítás ! Esztergályos János: Itt van, tisztelettel rendelkezésre bocsátom levelét, tessék ! Marschall Ferenc: Az is egyoldalú!