Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. évi július hó 27-én, csütörtökön. 39 Propper Sándor : Be is vannak szervezve ! (FŐlkiáltásoh a jobboldalon : Elég baj !) Esztergályos János: De azért jól tudom, mégis segiteni fog rajtuk a nemzetgyűlés. Az utóbbi hónapokban mintha filmen játszódnék le a háború idejében követett eljárás : a magyar államvasuti alkalmazottak ismét könyörögnek ; magyar állam adj, mert kevés, amit kapunk, mert éhezünk. A film másik szereplője megint csak a magyar állam, a kormány, mely az utóbbi időkig ismét elzárkózott az államvasuti alkal­mazottak helyzetének segitése elől. Kováts-Nagy Sándor: Szegény Kerekes, ha élne, nem tudom mit szólna ehhez ! Propper Sándor: Kapnak zöld pápaszemet a szecskához, hogy azt higyjék, hogy széna. Esztergályos János : Hogy azt ne méltóz­tassanak mondani, hogy nagyitok, hogy amit mondok, az nem felel meg a valóságnak, itt van a kezemben egy egész halom fizetési lista, hogy minél jobban ki tudjam domborítani és alá tudjam festeni a helyzetet, mert hiszen az a célom, hogy azt jól aláfessem, hogy a dolog érintse önöket. Legyen szabad egy összehason­lítást tennem : Vegyük 1922 június havát. Egy öt tagból álló munkáscsaládnak a statisztikai kimutatás szerint, ha félig-meddig emberhez méltó életet akar élni — ne méltóztassanak talán pezsgős vacsorákra gondolni — szüksége volt az elsejét követő egy hét alatt 4337 korona 14 fillérre, Az utolsó héten ugyanennek a sze­rény viszonyok között élő 5 tagú polgári család­nak, ha emberhez méltóan akar élni, szüksége lett volna 10.061 korona 93 fillérre, A család életmódja egészen egyszerű, nem esznek csirke­pecsenyét és nem isznak pezsgőt, hanem heten­ként egyszer-kétszer marhahúst, jó bőven krumplit és kenyeret. (Mozgás a jobboldalon.) Kováts-Nagy Sándor : Tudjuk, senki sincs jól megfizetve. A tisztviselők sem. Propper Sándor : Azok is koplalnak ! Esztergályos János : Ezzel szemben még nem is olyan régen a magyar államvasuti alkal­mazottak közül a raktári, szertári és vontató munkások a következő fizetést kapták : Ez a legutóbbi kimutatás szerinti fizetés, nem számitva hozzá azt, amit legutóbb enge­délyezett nagylelkesen a kereskedelemügyi kor­mány. Az. alapórabér, amely még ma is annyi, mint amennyi 1899-ben, vagy 1900-ban volt a magyar államvasutaknál, változatlanul és érin­tetlenül megvan, és mindig ehhez az alapóra­bérhez számitják a különböző hozzáadásokat, a családi pótlékot, a drágasági pótlékot. Az alap­órabér az első gyakorlati évben 2 K ós a 18. szolgálati esztendőben felmegy egészen 3 K 50 fillérig, tehát 18 esztendő kell ezeknek a nem tanult munkásoknak, raktári, vontató és egyéb munkásoknak ahhoz, amig ez az alapórabér fel­növekedik 3 K 50 fillérig. Kováts-Nagy Sándor: Békében elég is volt! Esztergályos János: Arról van szó, hogy ma nem elég ! Erdélyi Aladár: Mit kap most? Esztergályos János : Ehhez hozzájön az óra­bérpótlék, ami maradt az egész időn keresztül 50 fillér, a drádasági pótlék 1 K 20 fillér, a rendkivüli segély 3 K 9*0 fillér. Ezt méltóztas­sék hozzáadni a két koronához és a 18 esztendei szolgálat után a 3 K 50 fillérhez. Kováts-Nagy Sándor: Mindenki tudja Ma­gyarországon, hogy a fizetése mindenkinek kevés ! Propper Sándor : inzert vagyunk itt, hogy segítsünk a bajon ! Kováts-Nagy Sándor : Mondja meg, hogyan ? (Mozgás.) Esztergályos János : A Máv. alkalmazottai és tisztviselői épugy, mint a műhely és pálya­fentartási munkások kértek, könyörögtek a kor­mánynál, hogy sürgősen javitsa meg ezeket a béreket és biztositson nekik az emberhez méltó életet. Itt vannak a fizetési bárcák és bocsássa­nak meg, ha ezek nem épen tegnapról, hanem a legutóbbi hetekről szólnak, május 26-tól június 25-ig. A napibér összege annak a bérnek alap­ján, amit az előbb felhoztam, ennek a hónapnak minden napjára 520 K, az órabérpótlék 100 K, a drágasági órabérpótlék 200 K, a családi pót­lék 52 K, a rendkivüli segély 640 K, ugy hogy ez a szerencsétlen valaki, aki egy hónapon keresz­tül dolgozott a Máv.-nál, kap összesen 1512 K-t, amiből levonnak még betegsegélyezésre 64 K-t, nyugdíjhérre 4 K-t, és villanyra 11 K-t, ugy hogy kap összesen 1404 K-t. Ezt kapja egy csa­ládos ember. Szomjas Gusztáv : És lakást, meg természet­beni ellátást! Esztergályos János : Aki tisztviselő, tudja mit jelent a természetbeni ellátás. Viczián István : De hiszen abban nyilvánul meg a drágulás ! Propper Sándor: Mondjuk, kap még 1400 koronát. Az sem elég. Esztergályos János : Mondjuk, kap kétszer annyit, de végeredméi^ben. ez meg sem közeliti azt a fizetést, amiből egy családos ember, vagy bár magános ember is, emberhez méltóan, becsü­lettel meg tudna élni. Ezek után legyen szabad még egy-két dol­got önöktől kérdeznem. Nevezetesen azt, méltóz­tassanak lehetővé tenni a Máv. alkalmazot­tainak, bárhol vannak is, mert hiszen nemcsak a budapestieket, de a vidékieket is értem ez­alatt, hogy amikor szükségét érzik annak, tehát nem mikor lelketlen izgatók, a pesti szocialista vezérek kivánják, hanem mikor ők maguk akar­ják, összejöhessenek és szabadon elmondhassák egymás között panaszaikat. Mert a legutóbbi időben is — erre felhivom az igen t. nemzet­gyűlés figyelmét — memorandumot akartak át­adni a kereskedelemügyi minister urnák, és mielőtt ezt átadták volna, össze akartak jönni, hogy megbeszéljék, megvitassák önönmaguk

Next

/
Thumbnails
Contents